Ellentmondásos történelem a Hegyháton az 1950-es évek elején

A baranyai Hegyháton – akárcsak másutt – ellentmondásosan alakult a történelem a múlt század közepén. Néha kicsit örvendezhettünk, de gyakoribb volt az elkeseredés. Bonyolult, ellentmondásos világunkból gyermekként igen keveset értettem meg. Igaz, akkor még csak a bolondozások, a játékok kötötték le a figyelmemet. Ma – idős felnőttként – nem szívesen gondolok vissza szomorúságainkra, és védekezésképpen inkább „csak a szépre emlékezem”.

Az 1950-es évek elején, a személyi kultusz tombolásakor nem lepődtünk meg azon, hogy illik, sőt kötelező dicsőíteni nagy Vezetőnket, Rákosi Mátyást. 1952-ben volt a 60. születésnapja. Ebből az alkalomból a Bikali Állami Gazdaságban nagy ünnepséget rendeztek. A szabadtéri színpadon elhelyezték színes arcképét, és a népviseletbe öltözött fiatalok rózsaszirmokat szórtak a kép alá, majd lelkes tánccal nyitották meg az ünnepséget. Erre a dalra táncoltak:

„Gyertek lányok, öltözzünk ma fehérbe! Hintsünk rózsát Rákosi elvtárs elébe!
Hadd járjon a rózsák között bokáig, bokáig! Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig!”

A fergeteges tánc után szónok méltatta az ünnepelt munkásságát, „vezéri” érdemeit. A lelkes ünnepség hírét Édesapám (a gazdaság bognár mestere) hozta el hozzánk Alsómocsoládra. Szerinte érdekes volt az ünnepség, de nem igazán őszinte. – A bikali ünnepség hatására úgy gondoltam, hogy a mocsoládi gyerekek is köszönthetnék Rákosi pajtást a jeles évfordulón. A pénztelenségünk miatt ajándék vásárlása szóba se jöhetett, ezért kis meglepetést készítettem. Furnérlemezből kifűrészeltem a magyar címert, és erre ragasztottam az általam festett színes címert. A cím kis talapzatra került, fektethető és állítható formában. A talapzatra ezt írtam: Rákosi Mátyás pajtás 60. születésnapján szeretettel gratulálnak az alsómocsoládi úttörők. Kis levelet is mellékeltem a címerhez. Ebben megemlítettem, hogy eddig Mocsoládon mi csak rongylabdával fociztunk, mert nem tudtunk futballt venni. Tudna-e Rákosi pajtás küldeni nekünk egy rendes focit? Egy hét múlva érkezett meg a válasz küldeményünkre. Farkas Ferenc pécsi tornatanár hozta a főtitkár úr levelét és ajándékképpen egy igazi futball-labdát. Óriási volt az örömünk. Órákon át kergettük lelkesen az ajándékfocit. Még a tanórák szüneteiben is lejátszottunk egy-egy meccset. Egyik télen bokáig érő hóban – virtusból – mezítláb fociztunk nagy örvendezéssel. Nem lettünk betegek! Minden nap más volt a labda felelőse. Ő gondoskodott a megőrzésről és a labda ápolásáról. Úttörői feladatnak tekintettük, hogy atlétikai pályát építettünk ásókkal, lapátokkal. Így már falunkban is lehetett atlétikai versenyeket rendezni. Munkával segítettük a Templom téren létesítendő Béke-szobor talapzatának építését. Az 1950-es évek elején még volt becsülete itt a társadalmi munkának. Hittünk abban, hogy a falu szépítésében a gyerekeknek is lehet szerepük.

Lelkesedésünket – sajnos – szomorú események apasztották. Az osztályharc jegyében kulákká nyilvánították a község tehetősebb gazdáit, N. Bélát és K. Károlyt; majd a „nép ellensége” címmel börtönbüntetést kaptak. Az idős tanítónkat, Sz. János bácsit sem kímélték az ávósok. A falu lakóinak tiltakozása ellenére – árufelhalmozás vádja miatt – került a pécsi börtönbe. Később ugyan rehabilitálták, de a megszégyenítést mi soha nem tudtuk megbocsátani az akkori hatalomnak. Szüleink egyre gyakrabban beszéltek arról, hogy sok hiba van a „rendszer” működésében. Szakadatlan munkával sem tudtak a szegénységből kilábalni. Egyetlen reménységük az volt, hogy gyermekeiknek talán jobb lesz a sora.

Az 1950-es években a fiatalok Alsómocsoládon tanáraik hatására felismerték, hogy csak tanulással teremthetik meg a biztosabb jövőjüket. Egyre többen jelentkeztek továbbtanulásra. Akik érettségizni tudtak vagy felsőfokú diplomát szereztek, már nem tértek vissza falujukba. Alsómocsolád népessége rohamosan csökkent az 1950-es években. A folyamat szinte megállíthatatlan, illetve visszafordíthatatlan napjainkban. A Hegyhát többi községében sem jobb a helyzet.

E rövid visszaemlékezésemből talán kitűnik, hogy az 1950-es években kettős életérzésük lehetett: örülhettünk néha a gyermek- és ifjúkori sikereinknek, de azt is tapasztalhattuk, hogy a „szocializmus építése” nem zavartalan. Tartottunk attól, hogy a felszín alatt izzik a parázs, hogy elkerülhetetlen a népforradalom.

Az 1956-os forradalom után új világ kezdődött vidékünkön is, ám az óhajtott rendszerváltásra még várnunk kellett. (Ezekről az évekről talán egy újabb írásban fogok megemlékezni.)

A közelmúltban érdekes és fontos falutörténeti monográfiák készültek a hegyháti helységek történetéről. Néprajzi leírások, riportok, helytörténeti tanulmányok szerzői sok új adattal gazdagították a Hegyháttal kapcsolatos ismereteinket. Mégis van még feladatunk bőven a Hegyhát történetének kutatásában. Új monográfiát kellene írni ezzel a címmel a Hegyhát története a középkortól napjaikig. Hasznos lenne, ha repertórium készülne a Hegyháttal kapcsolatos valamennyi publikáció alapján, akár községek szerint. A mai népélet eseményeit talán regényekben lehetne érdeklődést keltően ábrázolni. Úgy, ahogy ezt Sásdi Sándor tette például a Nyolc hold föld című nagyszerű regényében.

 

Irodalom

• Bándi G. 1979 = Bándi Gábor: Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 1979.
• Banó I. 1941 = Banó István: Baranyai népmesék. Budapest. 1941.
• Berze Nagy J. 1940 = Baranyai magyar néphagyományok I–III. Pécs, 1940.
• Füzes M. 1982 = Füzes Miklós: Sásd (monográfia). Sásd. 1982.
• Füzes M. 1997 = Füzes Miklós: Márévár és környéke. Magyaregregy, 1997.
• Füzes M. 2001 = Füzes Miklós Kővágószőlős. Kővágószőlős. 2001.
• Haas M. 1845 = Haas Mihály: Baranya földirati, statisticai és történeti Pécs, 1845.
• Kodolányi J. (ifj.) 1963 = Kodolányi János: Baranyai utazás. Budapest. 963.
• Kulcsár J. 1992 : Kulcsár József: Bolygó csillag, futó csillag… Kulcsár József élete és munkássága (1858–1902). : Pesti János. Alsómocsolád, 1992. Ebben a Hegyhát című Kulcsár-tanulmány
• Páll L. 2007 = Páll Lajos: Magyaregregy vonzásában. Magyaregregy. 2007.
• Pesti J. 1982 = Pesti János: Baranya megye földrajzi nevei I-II. Pécs, 1982.
• Pesti J. 1999 = Pesti János: Alsómocsolád község helytörténeti adattára I. Alsómocsolád, 1999.
• Várady F. 1896 = Várady Ferenc: Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896.
• Várszegi A. 1991 = Várszegi Alajos: Szászvár. 1991.