Nem úgy születünk, hogy sorsunk zárt lakat
magunk döntjük el sírunk vagy nevetünk
a szerzett tudás sem tiltja mit szabad
de minden útágazásnál ott lesz velünk
megszólít majd a bűn akarja javad
nem segít tanácsokkal ebben egünk
ilyenkor a döntés mindig rád marad
Isten soha nem örül nem sír velünk
mikor eső esik nem az ő könnye
sem öröme ha megáld a napsugár
választáshoz nincs bilincse sem örve
lépegetünk az életút zegzugán
néha úgy könnyedén máskor megtörve
de nem mindenki jut át a tű lyukán
Mózes első könyve 4:7
(szicíliai/lentini)
Szóljon hozzá!