A szabadság mámora, ami egész
nap a monitorról és a képernyőről
áradt felém, megbabonázott, fogva
tartotta tekintetem. Néztem, ahogy
önfeledten ünnepelt a nép. Arcomon
csorogtak könnyeim, ezúttal az öröm
könnyei. Ilyet még talán soha nem
láttam, még 1989 euforikus napjaiban
sem, amikor valami hasonlónak lehettem
akkor még cselekvő részese. Most már
abban is hinni merek, hogy valóra válik
egy másik álom: lesz még Magyar
Köztársaság! Akkor végre elmondhatom,
hogy nem volt hiábavaló az életem.
2026 05 10
Szóljon hozzá!