DERMEDT AZ ÉJ…
Ijedt s elvakult álmában
Még saját árnyékától is fél
Denevérek vérünket isszák
Lelkünkbe osont a sötétség
Csak a halál vigyora fénylik
Elillant minden ízes pillanat
Nincs öröm, csak üres üröm
Eljött hát időnk az elmúlásra
A csúfat hagyd a bús utókorra
S a széppel szállj a menny felé
Márványba vájt hited az égig ér
_______________P. S.
Meg kell kóstolnod az mély ízét
Hogy újra tudj szörfözni a csúcson
– A fény farvizén!
Szóljon hozzá!