Út a világháború felé – 4. rész
Ismét az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézem föl a múltat. A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 24.-i számának vezércikke „Tisza futása” címmel, „-er.” titokzatos aláírással a következőt jelentette ki a képviselőház előző napi ülését summázva.
„A rettenthetetlen miniszterelnök, Tisza István megfutott, mint valami ijedt gyermek. Összetette a kezét, és kérte a gyűlölt magyar parlamenti ellenzéket, hogy ne interpelláljon a szerajevói esettel kapcsolatos szerb- és külpolitikai kérdésben. Ugyanaz a Tisza István, aki rakásra dobatta ki parlamenti őrökkel a magyar képviselőket, egyszerre meghunyászkodott.
És ugyanaz az ellenzék, amely elszánt küzdelemmel tűrte elnyomatását, megkegyelmezett a megszeppent kormányelnöknek, és gavallérosan elállt az interpellációtól. Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István és Mezőssy Béla nem éltek az ehhez való törvényadta jogukkal, mert ők nem Tiszának akarnak kellemetlenkedni, hanem az országnak használni…
Ez a politika sehogy sincs rendjén, és ennek a rossz politikának folytatója Tisza István, aki lefelé a vérengzésig is erőszakos, fölfelé pedig egészen Bécsig a derékba törésig alázatos. A rettenthetetlen Tisza István alakja minél beljebb megyünk az időbe, annál inkább zsugorodik össze. Tegnap már könyörgőre fogta a dolgot s jellemző magyar tulajdonság, hogy az a megcsúfolt, letiport ellenzék úr volt a gyűlölt ellenséggel szemben.
Meghallgatta a kérését. Ez a jellemző magyar vonás szerencséje Tiszának, s ez az úri gavalléros magyar felfogás késztette mindenkor áldozatra a magyart, amely egy szép szóért, egy jó szóért, ha kell életet és vért is áldoz. Milyen más lenne, ha Tisza István miniszterelnöki ereiben is ilyen igaz magyar vér keringene! Akkor nem volna olyan pártos ez az ország, s a pökhendi Szerbiával már rég leszámolhatott volna a diplomácia vagy a csillogó szurony!”
Közben a város vezetése is élte a mindennapi életét. Erről tanúskodik a lap következő híre. „— A polgármester szabadságon. Pécs város polgármestere, Nendtvich Andor holnap reggel kezdi meg több hétre terjedő szabadságát. Távollétében a város ügyeit Tróber Aladár dr. főjegyző, helyettes polgármester vezeti.”
Maradva a július 24.-nél, most a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) következő hírét idézem. „—Feloszlatott eszéki klub. A monarchia mindkét kormánya végre rászánta magát, hogy a két ország területén működő különböző szerb egyesületeket megrendszabályozza. Talán egész Magyarországon nincs annyi politikai irányú egyesület, mint ahány szokolista (hazafias nacionalista testnevelési egyesületek) társaság és Omladina (szerb ifjúsági mozgalom) klub Horvát-és Slavonországokban (sic!) ’tevékenykedik’, persze nem magyar vagy osztrák érdekek istápolására. Tegnap mindenfelé házkutatások voltak a szokolista egyesületekben.
Ugyanakkor az eszéki rendőrség feloszlatta az ottani Omladina Klubot, mivel láttamozott alapszabályok nélkül működött. A klub könyveit, iratait és pénztárát is lefoglalták. A feloszlatás azzal a figyelmeztetéssel történt, hogy amennyiben továbbra is jóváhagyott alapszabályok nélkül próbálna működni a klub, a közreműködők ellen szigorúan jár el a bíróság. — „
És most lássuk a történelmi jegyzéket Szerbiának, a „Pécsi Napló” július 24.-i száma „Távirataink” rovatából. „A monarkia (sic!) jegyzéke Szerbiához. Éjjeli fél 2 órakor érkezett vezető helyen lévő közleményünk folytatásaképp. Hatékony intézkedésekkel megakadályozza a szerb határszolgálatot teljesítő közegeknek, fegyvereknek és lőszereknek a határon való átcsempészése körüli üzelmeiket. Elbocsátja és szigorúan megbünteti a sabaci és bosnicai határszolgálatot teljesítő közegeket, akik a szerajevói (sic!) tetteseknek megkönnyítették a határon való átlépést, s ezáltal segítségükre voltak.
Magyarázatot ad a császári és királyi kormánynak, egyes úgy Szerbiában, mint az ország határain kívül lévő magas állású szerb hivatalnokok igazolatlan nyilatkozataiért, akik a június 28-iki merénylet után adott interjúkban nem haboztak ellenséges módon nyilatkozni a monarchia felől. Késedelem nélkül értesíti a császári és királyi kormányt a fent elősorolt intézkedések foganatosítása felől. A császári és királyi kormány legkésőbb folyó hó huszonnyolcadikén esti hat óráig várja a szerb kormány válaszát.
A jegyzékhez egy, a szerajevói (sic!) vizsgálat eredményét ismételő memorandumot is csatolt a monarchia, mely a következő: A szerajevói királyi törvényszék által Princip Gavriló és társai ellen 1914. június hó 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg és neje, Zsófia hercegnő ellen elkövetett gyilkosság, és az ebben való bűnrészesség miatt lefolytatott eljárás megállapította a következőket:
1. Ferenc Ferdinánd főherceg ellen, ennek Szerajevóban tartózkodása alkalmával elkövetendő meggyilkolására vonatkozó összeesküvés Belgrádban jött létre, Princip Gavriló, Gabrinovics Nedelkó, az állítólagos Ciganievics Milán, valamint Grabes Grisko és Strankovics Vria őrnagy között.
2. Fent megnevezett tettesek által használt bombákat, 4 Browning fegyvert és töltényeket Ciganievics Milán adta át a tetteseknek.
3. A tetteseknél megtalált bombák a szerb királyi kincstár kragujeváci arsenáljából (sic!) származó kézi bombák.
4. Ciganievics Milán a tervezett merénylet sikerének és eredményességének biztosítása végett útmutatást adott a tetteseknek a gránátok használatára vonatkozólag, egyúttal lövési leckéket is adott nekik egy szerb katonai lövőtér melletti erdőben.
5. Ciganievics Milán volt az, aki a tettesekkel együtt a merényletnél használt bombák titkos szállítását tervezte, ő volt az, aki úgy a bombáknak, mint pedig az egyesfegyvereknek a határon való átcsempészését elősegítette. A tettesek ezen szervezettségének és Grbics Rudivoj vámhivatalnok, valamint több magánhivatalnok segítségének és közreműködésének tudható be az, hogy a csempészett eszközök észrevétlenül átjutottak a határon.
— Budapest, július 23. (Eredeti távirat.) Teleszky János pénzügyminiszter az este folyamán magához kérette a nagyobb budapesti pénzintézetek vezetőit, és közölte velük a demarche (demars, diplomáciai) jegyzék tartalmát, nehogy a publikálás készületlenül találja a pénzpiacot. A bankok vezetői kifejtették, hogy a magyar közgazdasági élet az esetleges következmények folytán nem fog rázkódtatásokat szenvedni, s a közönség körében sem kell tartani kishitűség keletkezésétől.
A kisebb intézeteknek segítségükre lesznek a hitelnyújtás eszközeiben. Szükség esetén az Osztrák-Magyar Bank is megfelelő segítséget fog nyújtani, szabadságáról Conrad (von Hötzendorf) ez idén már le is mondott. A küszöbön álló diplomáciai lépések minden idejét lekötik, s e fontos napokban nem akar távol maradni Bécstől. Hivatalában van (Alexander von) Krobatin hadügyminiszter is, aki pedig szintén most van nyári szabadságon. Krobatin egész napon át a hadügyminisztériumban volt, s itt fogadta a Karlsbadból ideérkezett Hazai Samu báró honvédelmi minisztert is. Délben megjelent egy kőnyomatos bizalmas értesítése, amely nagy óvatosságra inti a szerkesztőségeket a katonai természetű hírek leközlésénél.
Belgrád, július 23. (Eredeti távirat.) A Lokalanzeiger úgy értesül, hogy Berlinben és Rómában bizalmasan közölték a Belgrádban átnyújtandó jegyzék tartalmát. A küszöbön álló osztrák-magyar demarchet itt mindenben helyeslik. Pétervár, július 23. (Eredeti távirat.) Az orosz diplomácia igen optimisztikusan (sic!) fogja fel a helyzetet, mert biztosra veszik, hogy Szerbia teljesíti a monarchia kívánságait (sic!) …
A nagyhatalmak közbelépnek. London, július 23. (Eredeti távirat.) Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy az angol kormány a pétervári angol nagykövet útján az orosz kormánynál lépést tett, hogy Belgrádban való oly értelmű intenciója leírja, hogy Ausztria-Magyarországnak az angol kormány által teljesen jogosnak elismert kívánságait Szerbia teljesítse.
Oroszország állítólag hajlandó is az angol kívánságnak megfelelni abban az esetben, ha Ausztria-Magyarországnak lépése nem lesz túlságosan kemény, és számolnak azzal, hogy kedvező eredményt ér el. Jellemző a helyzetről, hogy az itteni diplomáciai körökben Szerbia és a monarchia konfliktusát sokkal optimisztikusabban ítélik meg, mint rövid idő előtt. Behívják a szerbeket. Eszék, július 23. (Eredeti távirat.) Több itteni gyárban dolgozó szerb munkások ma megkapták behívójukat, amire azonnal elutaztak Szerbiába…”
S hogy mennyire nem képzelték el akkoriban, hogy ennek nemcsak háború, hanem (későbbi elnevezéssel) Nagy Háború, (utókori elnevezéssel) Első Világháború következik néhány nap múltán, példa erre a „Pécsi Napló” július 24.-i számából „A háborús hírek” című cikke.
„Valahányszor a külügyi helyzetben feszültség áll be, az ország világsajtójában megjelennek a háborús hírek, s az olvasóközönség milliói között visszhangra találnak a riasztó hangok, s megsokszorozva terjednek tova. Aggodalom szállja meg a lelkeket, s a legképtelenebb következtetéseket vonja le a közönség a szárnyra kelt háborús hírekből, ami könnyen érthetőleg úgy gazdasági, pénzügyi, mint kulturális téren csak káros hatásokat idézhet elő.
A kidobott háborús hírek rendszerint puszta találgatáson alapulnak, vagy célzatosan, számításból, tervszerűig röpíttetnek (sic!) ki, anélkül, hogy komoly alappal bírnának, s csak arra valók, hogy vagy szenzációt keltsenek, vagy bizonyos célt érjenek el. A sajtó, amint tudósítóitól, a kőnyomatosokból, s egyéb hírforrásaiból kapja az értesülést, a szerint adja tovább.
A hírek alaposságát nem vizsgálhatja, a tudósításokat nem ellenőrizheti, a valódiságáért sem vállalhat garanciát, mert az ehhez szükséges eszközök nem állanak (sic!) rendelkezésére. Hogy lesz-e háború, vagy nem, ezt tisztán a találgatások dilemmája. A valóság az, hogy ezt ma még senki se döntheti el. Ha magától őfelségétől megkérdeznék, vagy a német császárt, az orosz cárt, ha egyáltalán nyilatkoznék, se adhat ma határozott választ, mert ma még maguk az érdekelt uralkodók se tudják.
A találgatás, jövendölés azonban szabad, s erre a sajtóban, a közönség soraiban tág tér nyílik. Az optimisták esküsznek rá, hogy nem lesz háború, a pesszimisták mérget mernének rá venni, olyan holt bizonyosra veszik, hogy lesz háború. Eszerint alakul ki a reménykedők és kétkedők, a békében bízók, s a háborútól félők tábora. Igazán kár nyugtalankodni, kár idegeskedni. A háborút majd akkor kell komolyan venni, amikor azt írják a lapok, hogy a hadüzenet megtörtént. Míg ezt nem olvassa a közönség, addig a közvélemény egészen nyugodt lehet. Ettől pedig még elég távol állunk.”
Szóljon hozzá!