A Siklósi úti Pécsi Köztemető megnyitása 1904. november elején történt. Már előtte is fölmerült az ott létesítendő kápolna terve, de sokáig nem valósult meg. Szuly János dr. (1849-1929) ügyvéd, országgyűlési képviselő, közéleti szereplő fémjelezte gyűjtés összegét az első világháborús hadikölcsön leinflálódása vitte el, így az 1921 utáni gyűjtés célja nem valósulhatott meg.
(Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)
A Greksa Etelka 1930-as adománya nyomán beindult gyűjtés már eredményesebb volt, és az általános összefogás nyomán 1933-ra készen állott a kápolna. Ennek a történetét Baku Eszter művészettörténész: „A pécsi Szent Mihály-temetőkápolna története és recepciója” c. tanulmánya taglalta. Itt kell megemlítenem Kelemen Andor (1891-1967) apát-plébános nevét, aki sokat tett a terv megvalósításáért. A fölszentelési ünnepségről a korabeli pécsi sajtó híradásait idézem. Elsőként a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) 1933. július 11.-i száma kerül sorra, amely a sokat sejtető „Közel tízezer ember vett részt a temetői Szent Mihály templom felszentelési ünnepségen” címet, „A szentelési szertartásokat Virág Ferenc megyéspüspök végezte” alcímet viselte – az előző napi avatási dátummal.
„Pécs, július 10. Alig egy esztendeje, hogy a központi temető kápolnája első kapavágásánál asszisztáltunk, és tegnap már a kápolnából gyönyörű templommá valósult, stílusos Istenháza felszentelési ünnepségén vehettünk részt. Három évtizednél hosszabb ideje, hogy Pécs déli határában az első temetéssel alapját vetették a halottak városának. Azóta ismételten felvetődött a gondolat, hogy az Isten árnyékába költözöttek csendes birodalmába házat emeljenek az Úrnak, aki az örök alvók álma felett őrködik.
(Forrás: Arcanum)
A legkorábbi gyűjtés eredménye elértéktelenedett. Boldog emlékű Szuly János dr. 1921-ben indult kezdeményezése nem vezetett eredményre. Az ínség idejének kellett eljönnie, és vele a segíteni akaró jóságnak, hogy az elgondolásból valóság, a tervezgetésből cselekvés, és ennek eredményeként a szerénynek képzelt kápolnából az örökkévalóságot hirdető, monumentális templom legyen, ahol legmeghittebben sírhatják el fájdalmuk könnyeit azok, akiket gyász ér, és ahol a békén elpihentek lelki üdvéért zavartalanul ostromolhatják imádságukkal a könyörületes Istent a visszamaradottak.
Jó, hogy ezekben a válságos időkben a munkát parancsoló szükséghez a véletlen, vagy égi kezek még egy olyan szívós akaratú, szándékától el nem téríthető, s emellett melegszívű embert is adott, mint Kelemen Andor dr. belvárosi plébános, aki kevés beszédű, de sokat tévő, s amit célkitűzésében helyénvalónak talált, azt ezer akadályon keresztül viszi.
Mert az 1931-es és most testet öltött kezdeményezés a Katolikus Karitászhoz és a Belvárosi Egyházközséghez fűződik ugyan, de ezen alakulatokban Szent Mihály templomának fundamentum ásója, téglahordozója, kőművese, ácsa az a Kelemen Andor volt, aki sok más jó ügy szolgálása mellett talán erején felül is munkálta a temető kápolna szép és magasztos gondolatát, annak számára mindenkit megnyerve, aki mértékadó tényező volt.
Most, hogy a temetői Isten háza immár valóság, e helyütt tolmácsoljuk neki és lelkes munkatársainak mindazok háláját és köszönetét, akiknek a Szent Mihály templom a lelkük vágyának beteljesülését hozta, azokéval együtt, kiknek ez a nagyszabású tervmegvalósítás egy esztendőn keresztül a mindennapi kenyeret jelentette.
A temetői Szent Mihály templom felszentelése vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel ment végbe. Az ünnepélyes aktusra, melyet Virág Ferenc megyéspüspök végzett, a város minden rendű társadalmából közel tízezren sereglettek egybe, közöttük a város hatóságának, az egyetemnek, hivataloknak, közintézményeknek, társadalmi egyesületeknek képviselői. A szertartás a szabadban vette kezdetét, a Miserere hangjai mellett.
A templom kívülről történt megszentelése után a főpásztor hármas kopogtatása után megnyílt annak főkapuja, hogy az egyházfő a szokásos szertartásokat belsejében is elvégezhesse. Mindenszentek litániájának a főoltárnál történt elmondása után a püspök belülről is körül járta a templomot, és falait szentelt vízzel hintette meg. Ennek megtörténte után a főoltárnál szentmisét mutatott be a püspök. Vele egyidőben misézett az altemplomban Kelemen Andor dr. plébános.
Szentmise alatt a Karének Egyesület vegyeskara énekelt Vadas Gábor orgonaművész, karnagy vezénylése mellett, művészi teljesítményével fokozva az ünnepi hangulatot. Mise végeztével Virág Ferenc megyéspüspök szentbeszédet mondott, melyben érintette a templom építéstörténetét, megemlékezett Pécs városa és a város közönségének megindító áldozatkészségéről.
(Forrás: Pécsi Fejek 1929)
Majd az altemplomról az őskereszténységre irányítva a figyelmet, az őskeresztények bátor és boldog hitvallását állította például. A középkornak abból a szokásából, hogy templomok körül temetkeztek, azt a magyarázatot vonta le, hogy Isten buzgó imádói holtuk után is az Úr árnyékában érezték legjobban magukat. Itt a temetőben — fejezte be beszédét a főpásztor — eddig nem volt templom.
Azért épült, hogy az elhunyt báránykák halálukban is legfőbb pásztoruk közelében maradhassanak. A templom Isten dicsőségére és Szent Mihály tiszteletére emeltetett. Kérjük Szent Mihály arkangyalt, legyen védelmezőnk a földi életben, és halálunk után ő vezessen minket örök bíránk, az Isten elé. Délután 5 órai kezdettel litánia és szentbeszéd volt a temetői templomban. Mindkettőt Kelemen Andor dr. tartotta, nagyszámú közönség jelenlétében.
Az imponálóan szép Szent Mihály templomot, melynek ismertetésére még visszatérünk, ifj. Nendtvich Andor és Weichinger Károly építészek együttese első díjjal jutalmazott tervei szerint Gadó Ignác és Kristóf Károly építési vállalkozók emelték.”
Amint látható, sok részletre kiterjedő tudósítást olvastunk, de mivel a kor másik napilapja a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) szintén 1933. július 11.-én tudósított erről „A temető templom felszentelése” cím alatt, ezért ezt is közlöm természetesen – jó és teljes kiegészítésként – szintén avatási dátummal az elején.
„Pécs, július 10. — Vasárnap délelőtt, akár csak Halottak napjainak előestéjén, sűrű tömegekben hullámzott a nép a központi temető felé. Annyi rokon, ismerős lakik már kinn a temetőben, hogy szinte otthonosan érezzük magunkat. Most pedig, hogy az áldozatkészség templomot is emelt, még barátságosabbá vált ez a csendes, szomorú hely, halottainknak ez az egyre terjeszkedő birodalma.
Délelőtt 10 órára, élőkkel népesedett be a temetőkert, Virág Ferenc megyéspüspök Gebauer Miklós dr. apát és Erdélyi Gyula dr. szertartó kíséretében érkezett meg a temetőkápolna felszentelésére. A főpásztort Kelemen Andor dr. plébános, Bartinay Ferenc pécsbányatelepi apát, Sebestyén Károly gyárvárosi adminisztrátor, Piliván Mihály dr., akik a felszentelési szertartásnál is segédkeztek, fogadták az egyházközségek vezetőivel.
A város képviseletében megjelent Nendtvich Andor dr. polgármester, Makay István helyettes polgármester, Sebestyén Lajos dr. tanácsnok, Kalenda Lóránt műszaki főtanácsos, Jobst Valér dr. főügyész, Schmidt Lajos dr. tiszteletbeli főjegyző, továbbá Igaz Béla dr. prelátus, felsőházi tag, Hanuy Ferenc dr. prelátus, volt egyetemi rektor, Koch Ede kanonok, Entz Béla, Vasváry Ferenc, Vargha Damján, Krisztics Sándor, Tóth Zsigmond, Dambrovszky Imre egyetemi tanárok, Visnya Ernő felsőházi tag, Urs Aladár dr. MÁV üzletigazgató, Imrefi Imre ítélőtáblás tanácselnök, Gadó István dr. táblai tanácselnök, Krigl Nándor táblabíró, Jellassich Lajos dr., Szűcs Jenő dr. törvényszéki tanácselnökök, Török Lajos, Soós Nándor rendőrfőtanácsosok, Koszits Ákos dr. kormányfőtanácsos, Decleva Ignác járásbírósági elnök, Garay Lajos dr. járásbíró, Szinkovich Károly ny. megyei főjegyző, Hollósy Endre MÁV főfelügyelő, Ábrahám Gyula vezérigazgató, Szikora Gyula bányaigazgató, Rutényi Árpád postafőigazgató, Szobovich Albin dohánygyári igazgató, Hamerli József nagykereskedő, és felsorolhatatlan sokan magánosok és testületek küldöttsége.
(Forrás: Pécsi Egyházmegye)
A temetői templom befogadóképessége nem nagy, s így a közönség jórésze nem tudott betérni, ami bizonyos elégedetelneséget (helyesen: elégedetlenséget) váltott ki, bár a legjobb akarat nyilatkozott meg a rendezőség részéről. Virág Ferenc megyéspüspök asszisztenciával felszentelte a templomot kívülről és belülről, továbbá az altemplomot, s azután a zsúfolt templomban szentmisét mondott.
Mise alatt Vadas Gábor dirigálása mellett a karének egyesület énekkara énekelt, emelve az áhítatot. Az új templomban tartott első misén nagyszámban járultak a szentáldozáshoz. A mise befejeztével Virág Ferenc megyéspüspök szentbeszédet mondott.
Azzal kezdte, hogy a tervezők munkájából, a jószívűek áldozatkészségéből felépült a templom altemplomával együtt. Fel fog tűnni nemcsak a pécsieknek, de másoknak is, építészeknek, művészeknek, költőknek, akik kritikával fogják illetni. Ahányan nézik, annyiféleképpen vélekednek, vagy jut eszükbe valami. Minket ez a templom az őskereszténység korszakára, emlékeztessen, annak sziklaszilárd hitére, emelkedett szellemére és tiszta erkölcsére.
Azokra emlékeztessen, akik erősek és áldozatkészek tudtak lenni a halálig. Rómában a katakombában az egyik sírfelirat mindössze ennyit tartalmaz: In pace… Ez a két szó egy egész világot tárt fel, Krisztus békéjének világát.
De juttassa eszünkbe a keresztény középkort is, amely nem volt olyan sötét, mint amilyennek festeni szeretik, de ha íróit is árnyéka, ez a kor a bűnbánat nyomán csodálatos alkotásokkal gazdagította a világot, és ezt a kort is áthatotta a hit szépsége és a szent szeretet.
Ezeknek a koroknak halálig menő hite jusson eszünkbe, amikor ezt a most felszentelt, és Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomot látjuk, amelyet idehoztunk az itt nyugvó halottak közé, hogy a jó pásztor körül pihenjenek abban a krisztusi békében, amelyre mindnyájunknak szüksége van.
A lelkekhez szóló szentbeszéd után a temető templom felszentelési ünnepsége véget ért, és a főpásztor áldást osztva a hívők között, hagyta el a megjelentekkel a sírkertet.”
A pécsi köztemető megnyitásának 100. évfordulóján, 2004-ben kötet jelent meg a temetőnkről „Gesztenyefák árnyékában” címmel. Itt jelen sorok írója források fölhasználásával, kutatásainak eredményeként összegezte a temető százéves történetét, annak előzményeivel együtt, Tám László fotóművész pedig művészi fotó-összeállítást közölt a temetőről…
Szóljon hozzá!