A part jutott eszembe

A második megállónál szállt fel
markáns arca görög szoborra hasonlított
bár öreg volt, sasorrát fölöttébb fennhordta,
félmeztelen lihegett a hőségben,
verejtékes testével a bőrülésre tottyant
a part jutott eszembe meg a szobor
akinek megszökött a hangja,
elenyészett az időben ő is,
mint a mostani utas, ki észrevétlen
egy kanyarban lelépett,
helye-helyét üresség váltotta fel,
vele története történelme is
örökre elveszett.

Megosztás

Tweet