1914. A világháború kitörése előtti napok – 4.

Út a világháború felé – 12. rész

Az előző rész végi megszakítás után – amely a „Hogy készült az ultimátum?” címet viselte, és a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 26.-i számában jelent meg –, folytatom ezt a kulcsfontosságú írást, amely később világtörténelmi jelentőségű lett – szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.

„Hogy készült az ultimátum? Bécs, július 25. (Eredeti távirat.) „… A vezérkar főnöke, Hötzendorfi (sic!) Konrád (Conrad von Hötzendorf) báró (vezérkari főnök) szintén részt vett a tanácskozáson. Azt a körülményt, hogy megszakítja szabadságát, tudvalevőleg azzal indokolták, hogy beteg fiát látogatja meg.

A közös minisztertanács nem a külügyminisztérium épületében, hanem egy magán lakásban (!) ült össze. Ezen a minisztertanácson állapították meg a Szerbiához intézendő jegyzék szövegét. A jegyzék francia nyelven (a diplomácia nyelvén) van fogalmazva, és fogalmazványát Musulin (Alexander von Musulin, Mussolin Sándor) báró, külügyminisztériumi osztályfőnök készítette.

Oroszország haladékot kér. Bécs, július 25. (Eredeti távirat.) Kitűnő helyről értesítést kaptam (!) az orosz kormány álláspontjáról. A tegnapi minisztertanács 4 óra hosszat tartott. Ezen az a kívánság jutott kifejezésre, hogy az ultimátum határideje kitolassék (sic!), s ezzel az európai diplomáciának adjanak időt ahhoz, hogy befolyását érvényesíthesse.

A berlini felfogás, Berlin, július 25. (Eredeti távirat.) Az osztrák-magyar jegyzék szövege még nem mindenütt ismeretes, politikai körökben az a nézet uralkodik, hogy a monarchia követeléseit Szerbia nem teljesítheti anélkül, hogy veszélyeztesse állami önállóságát, ezért azt hiszik, hogy a szerb kormány ma elutasító választ fog adni.

A francia hangulat. Páris, július 25. (Eredeti távirat.) Illetékes helyen kijelentik, hogy itt remélik, ha ez a remény nem is valami erős, hogy Szerbia belátja, hogy mostani helyzetébe a védekezés hiábavaló, és ezért Ausztria-Magyarország követelésére olyan választ fog adni, amely elhárítja a komoly bonyodalmak veszélyét. Szerbia nem számíthat arra, úgy vélik itt, hogy Oroszország megvédelmezi a szerajevói (sic!) merényletért, és hogy az osztrák-magyar szerb konfliktus európai általános konfliktussá válik (!).

Mit tervez Sassanov (Szergej Dmitrijevics Szazonov, külügyminiszter) Pétervár, július 25. (Eredeti távirat.) Ausztria-Magyarország ultimátuma itt nagy meglepetést okozott. Az első benyomás az volt, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia között a háború elkerülhetetlen. Tudatában vannak annak, hogy a dolgok további fejlődése főleg az orosz kormány magatartásától függ, amelynek lépéseit ezért a legnagyobb feszültséggel várják. Mindazonáltal még mindig remélik, hogy Sassanov nem áll a háborús párt mellé és mindent elkövet, hogy fenntartsa a békét, és olyan formulát találjon, amely a viszály lokalizálását lehetővé teszi (!).

Rémület a párisi (sic!) szerb követségen. Páris, július 25. (Eredeti távirat.) Az itteni szerb követség nagy rémületet tanúsít. Az első benyomás az, hogy Szerbia néhány pontban aligha fogja teljesíthetni Ausztria-Magyarország követeléseit. Különösen a bécsi kormány ama követelése látszik megvalósíthatatlannak, hogy szerb alattvalókat osztrák-magyar igazságszolgáltatásnak szolgáltassanak ki.

Feltűnést kelt, hogy a szerb követ azonnal a bécsi jegyzék megérkezése után felkereste az itteni orosz nagykövetet, és azután a külügyminisztériumba ment, ahol véletlenül az osztrák-magyar nagykövettel találkozott. Az orosz nagykövetséghez közelálló körök szokatlanul agresszív módon nyilatkoznak a bécsi kormány eljárásáról.

Bécsi jóslat, Bécs, július 25. (Eredeti távirat.) Az itteni diplomáciai körök Ausztria-Magyarország fellépését rendkívül tartózkodó módon ítélik meg (!). Általában kifejezésre jut az az óhajtás, hogy az osztrák-magyar lépés ne okozzon nemzetközi komplikációt. Azt a nagy kérdést: támogatja-e Oroszország Szerbiát vagy sem, mindenütt felvetették, de még nem lehet határozott választ kapni reá.

Németország a monarchia mellett. Páris, július 25. (Eredeti távirat.) (Wilhelm Eduard Freiherr von) Schön (Schoen) párisi német nagykövet tegnap délután megjelent a miniszterelnökségen, ahol a német nagykövetet a közoktatásügyi miniszter fogadta, aki a távollévő (René) Viviani miniszterelnököt helyettesíti. Schön nagykövet látogatása teljesen hivatalos jellegű volt.

A német nagykövet közölte a francia kormánnyal, hogy Németország ismeri, és mindenben helyesli Ausztria-Magyarországnak Szerbiához intézési jegyzékét, úgy annak tartalmát, mint hangját illetőleg. A németnagykövet kifejezte reményét, hogy a konfliktus tisztán Ausztria-Magyarországra és Szerbiára lokalizálódik, egyúttal azonban tudtára adta a francia kormánynak, hogy Németország semmi körülmények között nem fogja tűrni, hogy egy harmadik hatalom a konfliktusba beleavatkozzék.

(Wladimir) Giessl (Giesl von Gieslingen) családja elutazott. Belgrád, július 25. (Eredeti távirat.) Az éjjel háromnegyed 12 órakor a zimonyi személyvonathoz két Pullmann-kocsi volt kapcsolva, ami olyan szokatlan dolog, hogy feltűnést keltett a vasúti állomáson. Csakhamar kiderült, hogy az egyik Pullmann-kocsin belgrádi követségünk személyzetének szolgaserege ült, a másik kocsit pedig a követség tagjainak családjai töltötték meg, köztük Giessl báró követ felesége és gyermeke is. A vonat egy óra hosszat időzött az állomáson és Budapesten keresztül Bécsbe viszi a Pullmann-kocsi utasait.

Dinamit a pancsovai színházban. Pancsova, július 25. (Eredeti távirat.) Óriási szenzációt keltett a városban az a hír, hogy egy szerb kémet tett ártalmatlanná az itteni rendőrség, aki dinamitos merényletet tervezett. A pancsovai színházban a karzaton foglalt helyet a gyanús ember, akire a rendőrség figyelmessé lett. Még ott a színházban letartóztatták. Az ülése alatt egy ládát rejtett el, amely dinamittal volt tele.

Titkos találkozó. Belgrád. Mára kiderült, hogy nem igaz az a hír, mintha (Nikola) Pasics miniszterelnök a múlt héten választási agitáció céljából utazott volna az ország belsejébe. Ezzel szemben bárhogy is titkolták, nyilvánosságra jutott, hogy Pasics egy kisebb városban találkozott (Eleftériosz) Veniselosz (Venizélosz) görög miniszterelnökkel, a találkozáson jelen volt a román külügyminiszter is.

A döntés előtt. Bécs. Ellentmondó hírek érkeznek Belgrádból. Állítólag a szerb kormány fenntartással fogja tudomásul venni a monarchia jegyzékét. A császárvárosban az a riasztó hír terjedt el, hogy a vízvezetéket Badennél megmérgezték. A vízműveket most őrzik.

Belgrád. (Karagyorgyevics) Sándor régens magához kérette az ellenzék vezéreit: (Ljubomír, Ljuba) Davidovicsot, (Boriszlav, Bora) Novakovicsot és Ribaracot, kikérve a véleményüket a monarchia jegyzékére nézve. Az ellenzék vezérei kijelentették, hogy a szerb állam érdekében azt tanácsolják, hogy fogadják el a monarchia jegyzékét. Sándor régens és Pasics miniszterelnök ezek után — hír szerint — abban állapodtak meg, hogy fenntartással elfogadják a jegyzéket, azzal a megjegyzéssel, hogy a kényszernek engedni voltak kénytelenek, az erőszak ellen azonban tiltakoznak.

Szerbia kitérő válasza: Budapest. Ma délután a Neue Freie Presse és a Frankfurter Zeitung jelentése nyomán az a hír terjedt el, hogy Szerbia meghátrál. Ez a hír nem bizonyult igaznak. Ma délután a miniszterelnökség Budapesten a következő rövid jelentést adta ki: Belgrádban délután 5 óra 50 perckor adták át a szerb kormány válaszjegyzékét Giesl követnek. Minthogy a válasz nem kielégítő, Giesl a követség egész személyzetével nyomban elutazott Belgrádból.”

A fenti hírekből következett az a hatás, amely a helyi – katonatisztek mellett, mai szóval – bérből és fizetésből élőket érintette – szintén a július 26.-i számból „— Megszakított szabadságolások” címmel. „Komoly időket élünk, amikor mindenkinek helyén kell lennie. Szabadságolt katonatisztek, köztisztviselők, banktisztviselők, a demarsról szerzett hír vételével csaknem egyidőben vették kézhez a távirati fölhívást, siessenek haza állásaikba, mivel ott szükség lehet reájuk.

Akik már régebben megkapták mostanra a szabadságot, és a közigazgatás kerekével bármily kapcsolatban állanak (sic!), most már nem kezdhetik meg szabadságukat, nem mehetnek fürdőzni, és csak azzal vigasztalódnak, amit ma még sehogy se lehet tudni, hogy az egész mostani izgalmas idő sokáig nem tarthat, és szabadságukat később fogják igénybe vehetni. A fürdő és üdülőhelyek hamarosan meg fogják érezni a monarkia (sic!) pihenésre szorult közigazgatási tisztviselőinek, meg védköteles üdülőinek hirtelen elutazását és elmaradását.

A szabadságolások most hamarosan véget értek, de vigasztalódjunk azzal, a pihenés jól fog esni szeptember és október hónapokban is, amire megszabadulunk a mostani lidércnyomástól. Most csakugyan legjobb otthon, a családi tűzhelynél, ahol minden eshetőségre fölkészülve várhatjuk az események lezajlását. A szabadságolt köztisztviselőket hétfőre már mind meg lehet találni hivatalos helyiségeikben.”

Megszakítva a politikai-katonai hírek történelem-formáló sorát, rátérek a baranyai hangulatot fölvillantó írás ismertetésére, amelyet ugyancsak ezen lap július 26.-i számában közöltek „A baranyai nép hangulata” cím alatt annál is inkább, mert ne felejtsük el: ekkor volt az aratás is…

„Az aratási, cséplési munkálatok ellenére rendkívül nagy számmal jöttek be a falusiak a mai heti vásárra, s a vármegye központi székházában is szokatlan élénkséget keltett a baranyai polgárság megjelenése. Mindenkinek volt valami elintézni való ügyes baja, de valamennyi leginkább a háborús hírek iránt érdeklődött.

Mindössze annyit tudtak meg, amennyi az esti és reggeli lapokból megtudható volt, s megtudták, hogy a vármegye szabadságon lévő tisztviselőit táviratilag visszarendelték. Stenge Ferenc alispán Erdélyben, Vízaknán, Waniss Sándor, a pécsi járás főszolgabírója Hévizen, Fenicy Ignác dr., a hegyháti járás főszolgabírója Márienbádon (sic!), Jilly Viktor, a baranyavári járás főszolgabírója Buziáson kapta meg tegnap a táviratot. Jeszenszky Lajos árvaszéki elnök s Andretzky József allevéltáros, tb. árvaszéki ülnök ma reggel már visszatértek szabadságukról.

A baranyai polgárok hangulata határozottan emelkedett, lelkes. A demars (diplomáciai jegyzék) hatása náluk egy csepp levertséget vagy aggodalmat nem okozott. A falusi atyafiak, kiknek katonafiaik vannak, s maguk a hadkötelesek helyeslik a monarchia föllépését, s még az asszonyok is harciasak. Alig várják a háború kitörését. Ez a büntető hadjárat, ha bekövetkezik, nálunk népszerű lesz.

Szerbia viselkedése velünk szemben, különösen az annexió ideje óta tanúsított sértő, bántó magatartása, a magyar földön békében, jólétben, zavartalanul élő fajrokonaik bujtogatása, s a június hó 28-án elkövetett gyilkosság rendkívül felháborította a magyar közvéleményt.

Itt az ideje, hogy a királygyilkosok elérjék méltó büntetésüket, hogy a bőrükben meg nem férő vad rácokat, akik maguk közt elvben már fölosztották Magyarországot, emberségre, tisztességre tanítsák meg hadaink, mert ha tovább is tűrnék ellenségeskedésüket, kihívó, gyalázatos támadásaikat, akkor vérszemet kapva megeshetnék, hogy utóbb még betörnének hozzánk, hogy itt raboljanak, fosztogassanak. A mi népünk hangulata a szó legteljesebb értelmében harca, s a háborús hírek nálunk nem félelmet, hanem hősies lelkesedettséget (sic!) keltenek. Kigyullad az emberek arca, s türelmetlenül várják a harci riadót.”