Pécs felszabadítása 1686. október 22-én
1683-ban Kara Musztafa nagyvezír 120 000 emberrel ostrom alá vette Bécset. Veszélyes helyzetbe került a császárváros, azonban szeptember 12-én Lotharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király serege szétverte az ostromlókat. A látványos győzelem után is felismerték sokan, hogy az újabb török támadás elkerülhetetlen.
1685 tavaszán híre ment, hogy II. Szulejmán Bécs elfoglalására készül. Az osztrák és a német államfő megdöbbenhetett a hír hallatán. Felismerték, hogy a nagy létszámú török hadat csak összevont hadsereggel lehet legyőzni. Létrejött a nemzetek koalíciója, megalakult sürgősen „összevont keresztény had” néven a törökellenes hadsereg, amely kezdetben főleg császári és bajor (frank, sváb), cseh, osztrák, lengyel, svéd katonákból állt. A had vezetését Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel fővezérekre bízták. Bécs felszabadítása után (1686. szeptember 6-án) az egyesült hadsereg már 45 ezer gyalogosból, 34 ezer lovasból, 10 ezer dragonyos huszárból, 24 ezer vértesből (lovasból) állt. A siker után a Duna vonalát követve megindult a had, hogy hazánkból is kiűzze a törököket. Buda elfoglalása után négy nappal már a 6000 magyar harcos csatlakozott a menethez. A Duna jobb parti részén haladva a községeket, a jelentősebb várakat (Dunaföldvárt, Simontornyát, Dombóvárt) felszabadították, és Sásd érintésével Badeni Lajos hadtestével már Pécs felé indult. A folyamatosan visszavonuló törökök bosszúból a falvakat felgyújtották. Itt csak azok maradtak meg, akik vagy messzire futottak, vagy a szerencsésen megválasztott búvóhelyeiken várhatták meg a háborús világ végét. Lotharingiai Károly előőrsei szeptember 19-én Eszéktől már csak 20–25 kilométernyire álltak.
Badeni Lajos hadoszlopa Barcsról indulva, Szigetvár érintésével vonult Pécs irányába. Útközben csak felégetett falvakat láttak. Badeni hadoszlopa október16-án érkezett Pécsre, kiegészítve horvát és császári katonákkal, végvári vitézekkel. Közeledtükre a lakosság egy része elmenekült. A törökök bosszúból felgyújtották a várost, és többen a Belső-vár védelmébe vonultak. Tanácskozás után Badeni Lajos a Kálvária-dombról és a mai Vilmos utca alsó részéről ágyúkkal lövette a várfalat. Ez nem járt sikerrel. Ezért a kevésbé magas, omladozó déli várfalat létrákon megmászták a dragonyosok és a gyalogosok. A mai Belváros déli részén még kisebb csatározásokra került sor. Főleg mai szűk Kisfaludy utcában. A helyet a későbbi években az ide érkező németek Sturm Gasse és Tanz Gässl néven említették, mert – szerintük – ott a felszabadítók alaposan megtáncoltatták a törököket. A visszavonuló törökök bosszúból felgyújtották a város még ép házait. Könnyen megtehették ezt, mert 1686-ban a házak tetejét még főleg fazsindely és szalma fedte. Kis pihenő után már megkezdődött a Belső-vár rendszeres ostroma. Október 20-ra már rést ütöttek a keleti falon, és három beásott akna csak a robbantására várt. Ekkor jutott eszébe Badeni Lajosnak, hogy a vár bevétele egyszerűbben is megoldható. Először eltömedékelték, majd felrobbantották a Petrezselyem-forrás vízvezetékét. Így várbéliek nem jutottak ivóvízhez. [A forrás kifolyója még most is megvan az Aradi vártanúk útja (korábban: Petrezselyem utca) nyugati végében!]. Ebben a reménytelen helyzetben október 22-én reggel a várba húzódott 3000 török adott szóra megadta magát.
Közülük Badeni Lajos őrgróf kétezer férfit Grazba kísértetett, és még novemberben is ott tartották őket. A szultán váltságdíjat fizetett értük; így térhettek vissza hazájukba. – Baden Lajos Pécs felszabadítása után két részre osztotta az alája rendelt sereget. Az egyik részleget maga vezette Dárdára, a híd felégetésére, hogy így késleltesse a török hadsereg 1687-ben várható újabb nagy felvonulását. A másik seregrészt Siklós ostromára küldte. Ők a várost október 25-én megrohanták, és 300 katona élte árán el is foglalták (Szita L. 1987. 19. és Kolta J. 1981. 38. és Haas M.1845. 190–200, 201–212).
(Folytatjuk)
Szóljon hozzá!