reggelre bazalt-szürkébe
váltott az ég
hullott a könnye, ahogy
jaj de rég
itta a nyár szerelmétől
még forró táj
de kóró és elszáradt rétvirág
zizegte
késő már de kár
ringott a remény fénysugáron
mint érő körte
megmaradni mindenáron
hiába a nyár pörzse
konokságát
meg nem törte
Belesimul most az őszbe
érzi magán
még nincs legyőzve
szeszélyes minden ősz
hamarosan fátylat sző
a tájra
a völgyek ölébe ül megkésett
napsugár
rezdül a madárszív
mielőtt messze menne
beígér egy utolsó
szép nyár-meleg álmot
Szóljon hozzá!