„A Pécsi Dalárda olyan tündöklő műsorral szerepelt Kaposvárott, hogy egy csapásra meghódította a mi közönségünket, amely a csodálatosan szép énekért tomboló lelkesedéssel ünnepelte a magyar nóta művészeit.”
(A szerző felvétele)
Az előző részben a Pécsi Dalárda 50 éves jubileumi közgyűlésének azt a fontos részét dokumentáltam, amelyben a férfikar jegyzője, Till József a kórus történetét summázta hosszan, 1861/1862-től. Ennek második része következik a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i számából – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.
„…Színes kép vonul el szemeim előtt, midőn felidézem emlékemben az eseménydús 1907. esztendőt. A diadalmas egri út, a pécsi kiállítási szereplések tarka színpompája, a hódmezővásárhelyi dalárdával kötött meleg testvéri barátság voltak ez év kiemelkedő mozzanatai. Eger városában tartott országos dalosversenyen meghívás folytán három másik neves dalárdával díszhangversenyen énekeltünk. Feszült várakozással tekintett mindenki szereplésünk elé. A szabadon választott Ungesser ’Szerettelek’ -jét énekeltük, s amikor a kritikának elismerő jelzőit, a hallgatóságnak kitüntető éltetéseit kiérdemeltük, győzedelmes csatát vívtunk.
A pécsi országos kiállítás sűrűn szerepeltette dalárdánkat; hangversenyeink mindig méltó keretekben folytak le. Ha vendég dalosegyesületek jöttek, melléjük szegődtünk daltestvéri szeretetünk egész melegével.
Az 1908. évet a nyugodt munkálkodás esztendejének lehetne nevezni a tavalyi év mozgalmai után. A kissé nyomasztó anyagi viszonyok miatt nagyobb feladatokra nem vállalkozhattunk. Megünnepeltük Hölzl Ferenc (eredeti neve: Franz Seraph Hölzl) világhírű egyházi zeneszerző születésének 100. évfordulóját. Részt vettünk a dicsőséges grande armée (Bonaparte Napóleon „Nagy Ármádiá” – ja) Pécsett eltemetett katonáinak Zsolnay Miklós áldozatkészségéből emelt emlékmű leleplezési ünnepélyén.
(Vic de) Fontenay főkonzul a francia nemzet nevében hálás köszönetét fejezte ki közreműködésünkért. Kedves jelenet volt az, amidőn a francia nyelven elénekelt Marseilles elhangzása után elkérte egyik daltársunktól a Marseilles kottáját s igy szólt: ’Ezt elteszem örök emlékül.’ Hangverseny rendezése céljából kellemes kirándulást tettünk ez évben Mohácsra, az ottani Olvasókör meghívása folytán.
A kirándulások mindig lelkesedést, ügybuzgalmat öntöttek belénk, ilyenkor mintegy varázsütésre szorgalmas, buzgó látogatója lesz a próbáknak még a legközönyösebb tagja is.
Elérkezve a svájci körút 25. évfordulójához, népünnepéllyel összekötve a Tettyén, a mi svájci hangulatú fennsíkunkon tartottuk a megemlékezés ünnepét. Reeh (Reéh) Györgynek, a dalárda nagy barátjának szíves gondoskodásából Svájc színeit lobogtatta az enyhe nyári szellő. Mi, a dalárda fiai, szerenádot adtunk a svájci út öreg harcosainak, s talán egy pillanatra visszaidéztük emlékükbe Svájcnak örökszép vidékét.
Mint az 1908. évnevezetes eseményéről kell megemlékeznem a női kar megalakulásáról. A 20—25 tagból álló női kar, mint borostyán simul a Pécsi Dalárdához, az öreg tölgyhöz; közreműködése estélyeink műsorát változatosabbá, s a közönség érdeklődését általánosabbá tette.
Az 1909. évi tevékenységek kedves emlékű mozzanata a Kaposváron rendezett hangverseny. Nem akarok szerénytelen lenni a magunk dicséretében, kiragadok néhány sort a ’Somogy vármegye’ c. kaposvári napilapból ilyképpen: ’A Pécsi Dalárda olyan tündöklő műsorral szerepelt Kaposvárott, hogy egy csapásra meghódította a mi közönségünket, amely a csodálatosan szép énekért tomboló lelkesedéssel ünnepelte a magyar nóta művészeit.’
(Forrás: Parti Galéria)
Eötvös József, a mi folyton tervezgető tevékeny igazgatónk ez évben még Dombóvárra is elvitt bennünket hangversenyezni.
Az 1910. év legszebb napja volt az, amikor Magyarország koronás királya előtt állott a Pécsi Dalárda ezer magyar dalossal együtt, hogy a budai várban tartózkodó jóságos uralkodónak magyar dallal hódoljon. A folyó év derekán ismét Budapesten volt egyesületünk, beállott a küzdők sorába, hogy a fiatalság is szokja meg a harci levegőt, és a küzdelemben tanulja meg példaadó elődeinek kiváló erényeit.
Ha visszagondolok arra a kitartó szorgalomra, a szívós türelemre, amellyel az ifjú Pécsi Dalárda a ’Rákos nymfája’ versenydarabot tanulta, önérzettel mondhatom el, hogy becsületes munkát végzett. A rendelkezésre álló 12 nap alatt alaposan megértette a versenydarabot, s hogy a műkincses bányájának mélyéből fel tudta hozni az értékeket, az ország elsőrendű dalosegyesületei között számottevő helyet vívott ki magának; felemelt fővel hozta haza Budapest székesfőváros díszes ezüst serlegét.
Midőn halvány vonásokkal beszámoltam az 50
év eseményeiről, talán nem lesz érdektelen, ha néhány adattal megvilágítom, hogy a Pécsi Dalárdának a jótékonyság terén is vannak érdemei.
Még a kezdet kezdetén, 1866-ban 100 forintot adott a hangverseny jövedelméből a kisdedóvó intézet javára. 1875-ben az árvíz által károsult budai polgártársak javára 380 forint 45 krajcárt küldött, majd a baranyamegyei árvízkárosultak javára énekelt oratórium előadásából 246 frt. 43 kr-t küldött Baranyavármegye alispánjának.
1878-ban több hangversenyen énekel a boszniai harctérre mozgósított baranyai fiúk családjai felsegítésére. Majd az ezen évben megépült Rudolfineum árvaház alapító tagjai sorába lép, s az 500 frt-nyi tagsági díjat a hangversenyek jövedelméből hasítja ki. 1890-ben Eger városában tartott jótékony célú hangversenynek 312 frt. 02 kr. tiszta jövedelmét a rozsnyói tűzkárosultak segítésére ajánlotta fel.
1893-ban400 frt-ot juttatott a veszprémi tűzkárosultaknak, 100 fr-tot a zombaiaknak, és 100 frt-ot a sármellékieknek. 1898-ban az Erzsébet-szobor alapja javára rendezett Verdi-rekviem előadásából 700 frt. 88 krt küldött dr. Bánffy Dezső szoborbizottsági elnöknek.
1909-ben a messinai földrengés szerencsétleneiért rendezett hangversenyen közreműködik. Ezen évben Kaposvárott rendezett hangversenyen tiszta jövedelméből 100 koronát a ’Gyermekvédő liga’, 50 koronát a ’Tulipán egylet’ céljaira juttat. 1910-ben Mohácson énekelt a mohácsi emlékmű alapja javára.
Végül rengeteg azon szereplések száma, amelyeket a dalárda a pécsi jótékony egyletek, társadalmi és kulturális egyesületek érdekében kifejtett.
Hogy fáradhatatlan kitartással megy előre az ifjú Pécsi Dalárda elődei által kijelölt úton, az első sorban Szuly János elnök érdeme, ki 1904-ben lépett a Pécsi Dalárda élére, a nagy emlékezetű Aidinger János (egykori polgármester) örökébe. Nem elnökünk ő, több ennél, atyja az egyesületnek, ki remegő szívvel, aggódó szeretettel segít, irányít bennünket.
Nap-nap után megjelenik a próbán, ébren tartja közöttünk az egyetértést, a daltestvéri szeretetet, közibénk (sic!) hozza őt a dalművészet iránti lelkesedés. Hűséges segítő társa minden munkájában Kiss József alelnökünk, vállvetve buzgólkodik a tagok lelkesítésében, szíve minden dobbanásával velünk érez, s ha kell, velünk állja a viharok napjait.
Az ifjú Pécsi Dalárda művészi vezetője, karmestere Haksch Lajos a harmadik vezér. A múlt küzdelmeivel elért nívót ő tartja fenn a Pécsi Dalárdában azáltal, hogy alaposan ismerve a dalkultúra fejlődési fázisait, ahhoz mindenben alkalmazkodik. Különös művészettel tudja összeegyeztetni a melódiát a prozódia (a zene és a szöveg összhangba hozása) szabályaival, a magyaros hangsúllyal.
Ezzel beszámoltam volna az 50 év gyümölcsszedéséről! Hogy régebben Pécs a ’zeneváros’ címet kapta, úgy hiszem, azt leginkább a Pécsi Dalárdának köszönhette, mert kötelékébe tudta vonzani a zenei erőket, s Pécsnek zenéért lelkesülő közönségét, hisz 50 év óta szüntelenül permanenciában van, nem tart éves pihenőket, mint egyes 50—60 éves működést kimutató egyesületek.
A mai ünnep a hosszú pályának ismét egy megállója friss erő merítésére, s midőn e mai nappal az új évtized hajnali szellője is érinti homlokunkat, érzem, hogy ünnepségünk az 50-ik évforduló diadaloszlopát elpusztíthatatlan alapokra helyezte, s amaz, mint világitó torony, távoli sugarával mindig biztos révbe fogja vezetni a Pécsi Dalárdának hullámokra jutott csónakját.
S mielőtt visszatérünk a munka csendes hajlékába, csupán arra kérjük a világok intézőjét, adja ránk a harmóniának égi szent malasztját, ne engedje elnémulni szívünkben az összhang örök dalát, hogy győzelmi babér, fényes dicsőség díszítse továbbra is azt az oltárt, melyen most emlékezésünk tiszta lángja ég.”
Szóljon hozzá!