A Pécsi Dalárda 50 éves jubileuma 1912 – a helyi sajtóban – 8.

„…E város hazafias polgáraiból alakult az a lelkes gárda, mely a dal kultuszára egyesült, mely gárda mindenkor bűbájos hangú csalogánya volt a városnak…”

Nendtvich Andor polgármester (Forrás: Wikipédia)

A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) 1912. december 10.-i számából, amely a Pécsi Dalárda 50. évfordulója alkalmából rendezett díszközgyűlésről tudósított, már idéztem előző részben. Most ott folytatom – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével –, ami dr. Szuly János (1849-1929) elnök áttekintő beszéde után következett.

„…Lelkes éljenzéssel fogadták az egybegyűltek az elmondott beszédet, amire az üdvözlő beszédekre került a sor. Elsőnek Nendtvich Andor polgármester a város közönsége nevében üdvözölte a Pécsi Dalárdát, a magyar dalművészetnek, zenei kultúránknak ezen kiváló tényezőjét, melyre mindenkor méltán büszke volt városunk közönsége.

A Pécsi Dalárda félszázados működése oly mély és maradandó hatást gyakorolt, oly mérvben fejlesztette városunk magyarosítását, annyi fényt kölcsönzött félszázados működése alatt Pécs városának, hogy ezt a város egész közönsége és társadalma mindenkorra kell, hogy emlékezetébe vésse.

De fölösleges fölsorolni a P. D. érdemeit, amikor itt a tények önmagukért beszélnek. Pécs összes tényezői, az egész város, testvéregyesületek mind eljöttek ezen ünnepre, mert hisz mindegyiknek külön-külön oka van, hogy megköszönje a Pécsi Dalárdának félszázados működését; egy szív és egy lélekkel ünnepelünk valamennyien, miként az édesanya ünnepli gyermekét, ha az révbe ér. E város hazafias polgáraiból alakult az a lelkes gárda, mely a dal kultuszára egyesült, mely gárda mindenkor bűbájos hangú csalogánya volt a városnak.

Amikor félszázaddal ezelőtt először szólalt meg a Pécsi Dalárda, itt meg az abszolisztikus uralom volt itthon. A Pécsi Dalárda dalával élesztette a hazafiság lángját e város polgárságának körében, ő ébresztette a reményt a szebb jövő iránt, és odaadó lelkesedése átplántálódott a polgárság lelkületébe. Amikor elsötétült fölöttünk az ég, a Pécsi dalárda volt az, amely a szebb idők eljöttével, az ő szívós kitartásával, odaadó lelkesedésével és szeretetével fejlesztette, tökéletesítette, és magas fokra emelte a magyar dalművészetet, és amikor továbbá napjainkban az anyagiasság és az önzés szomorú korszakában a sötétben felcsillámló fénysugárként igyekszik megőrizni a szép és nemes célok iránt való törekvést, az idealizmus iránt való szeretetet, és amikor végül a Pécsi Dalárda mindenkor a legnagyobb készséggel állott rendelkezésére a város társadalmának minden hazafias és filantropikus cél érdekében, akkor elmondhatjuk azt, hogy a Pécsi Dalárda az ő eddigi ténykedésével oly hazafias, lelkes, kulturális, művészeti és emberbaráti ténykedést fejtett ki városunk érdekében, amely mindörökre méltó helyet biztosít városunk történetében a Pécsi Dalárdának.

Visy László dr. főispán hadinaplója (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Az üdvös, mély erkölcsi jelentőségű működés teszi megérthetővé azt, hogy amikor híre terjedt városunkban annak, hogy a Pécsi Dalárda fennállásának félszázados határkövéhez érkezett, megmozdult a város társadalma, megmozdult önként, önmagától. És egybegyűltek annak minden egyes árnyalatának képviselői, és elhatározták, hogy igaz bensőséggel és melegséggel ünneplik ez alkalommal a Pécsi Dalárdát.

Elhatározták, hogy a Pécsi Dalárda iránti hálájának, köszönetének, elismerésének, szeretetének és együttérzésének oly módon is kívánnak kifejezést adni, amely úgyszólván mindörökre hirdetni fogja a város érzelmeit a Pécsi Dalárda iránt a késő utódoknak, és meg fogja örökíteni a mai nap szép emlékét. Ennek megvalósítása céljából elhatározták, hogy ércbe fogják vésetni a Pécsi Dalárda hírnevét.

Elhatározták, hogy művészi diszplakettet, emlékérmet veretnek a mai nap emlékére, és azt átnyújtják a Dalárdának. Nemes ércből fog készülni ez a diszplakett, hogy annak tiszta csengése jelképezze a Pécsi dalárda dalának nemes és tiszta csengését. Művészi kéz fogja vésni, hogy méltó legyen a Pécsi Dalárda művészi törekvéseihez, és megörökítse azt, hogy majd évezredeken át hirdesse a Pécsi Dalárda nagyságát, dicsőségét, és ennek a városnak szeretetét és háláját.

És el fog helyeztetni ennek a díszplakettnek egy-egy bronzpéldánya a budapesti Nemzeti Múzeumban és városunk múzeumában. Szerencsésnek érzem magamat, hogy tolmácsolója lehetek e napon a város közönsége és társadalma benső üdvözletének és érzelmének. Érzem azt, hogy ritkán kínálkozik alkalom arra, hogy a város egész polgársága oly egységes, egyetemes és őszinte örömének és érzelmeinek adhatok kifejezést, mint azt a mai alkalommal teszem. Teszem, hiszen a dal harmóniája megteremti az érzelmek harmóniáját. Szerettem volna az elhatározott ezüst emlékérmet már a mai ünnep alkalmával a Pécsi Dalárdának átnyújtani. De annak hosszú időt igénybe vevő előkészítési munkálatai lehetetlenné tették, hogy most átadhassam. De örömömre szolgál az, hogy a pályázat már ki van írva, és így biztosra vehetjük, hogy rövid időn belül művészi kezek által elkészíttetik.

Vegye a Pécsi Dalárda ennek bejelentését szíves tudomásul. Legyen ez az emlékérem szimbóluma a város és a város polgársága a Pécsi Dalárda iránt érzett örök szeretetének. Annak az idő vasfogának ellenállni tudó ereje jelképezze a Pécsi Dalárda további örökös fennmaradását. És hozzon a Pécsi Dalárda még a jövőben is sok dicsőséget a magyar dalra, erre a városra, az egész országra.

Lelkesüljünk mi is, lelkesüljenek a késő unokák is mindannyiszor, mikor megcsendülni hallják a Dalárda ajkán annak lelkesítő, szép jelszavát: ’Édes hazánk, kedves dalunk, érted élünk, érted halunk.’ Sokáig éljen a Pécsi Dalárda.

Majorossy Imre dr.
(Forrás: MNL Baranya Vármegyei Levéltára)

Szuly János megköszönte a polgármesternek a mai nap megörökítésére vonatkozó bejelentését, és fogadalmat tett, a dalárda mindig mindent el fog követni, hogy Pécs városának dicsőséget szerezzen. Visy László dr. nem a saját, hanem Pécs hölgyeinek nevében szólal föl, mert ahol a pécsi dal ünnepel, ott el nem maradhatnak a pécsi hölgyek sem, mert ők minden koron hálásak voltak, amikor a szépnek, a művészetnek hódoltak kulturális tényezőink. A mai nap emlékezetére szalagot hímeztek a pécsi hölgyek a Pécsi dalárda dicsőség övezte lobogójára, és kéri a dalárda vezetőségét, őrizzék meg azt minden koron, mint a pécsi hölgyek hálájának beszédes jelvényét.

A szalagot most Visy Ilonka illesztette a lobogóra lelkes éljenzés közepette, majd jeligéjét énekelte a Pécsi dalárda, melynek nevében az elnök köszönte meg a szalagot, melynek reá címzett aranyszálai kötik majd össze a jövőben is a város közönségét dalárdájával. A titkár ezután fölolvasta özv. Kaltnecker Györgyné, szül. Schmidt Mária szívélyes üdvözlő levelét, melyet, mint a Pécsi dalárda első karmesterének, Schmidt Péternek leánya küldött a jubiláló dalárdának, egyúttal koszorút helyezve annak lobogójára.

Ezt is hálával vette az elnök, kijelentve, hogy azt a dalárda legkedvesebb emlékei között őrizendi (sic!) meg. Egry Béla dr. nem kötelességből, sablonos udvariasságból vesz részt a Pécsi dalárda ünnepén, hanem mivel ahhoz mély tisztelet, szeretet és hálaérzet fűzi. Történhetett-e Pécsett ötven éven át kulturális esemény, melynek fényét ne emelte volna a Pécsi dalárda, mely az egész országban, de még külföldön is csak hírt és dicsőséget szerzett városunknak!

Amint ma dalosainkat látja, mint ragyog azoknak arcán a boldogság, lelki szemei előtt elvonul az a sok dicsőség, melyet dalosaink arattak, és szemükből kigyulladt a hazaszeretet tűzsugára. Igaza van a dalárda elnökének. A Pécsi dalárda büszke lehet múltjára, de büszke lehet e város is dalárdájára, melynek a mai nap emlékére elhozott ide egy néma lantot, mely emlékeztesse a múltra, míg ajkainkon zengjen tovább időtlen időkig a dal a költészet, zene, kultúra dicsőségére. (Lelkes éljenzés).

Egry Béla dr. szép ezüst serlegén e felirat ékeskedik: A babérokkal ékes Pécsi Dalárdának félszázados örömünnepének emlékére, ezerkilencszáztizenkettő, december nyolc. Dr. Egry Béla, Pécs szabad királyi város országgyűlési képviselője. Szuly János hálás köszönettel fogadta a szép ajándékot.

Most Bárczy István dr., a dalosszövetség elnökének üdvözlő távirata olvastatott, majd a dunántúli dalosszövetség Óváry Ferenc dr. elnök és Horváth Zoltán jegyző által aláírt üdvözlő iratait olvasta föl a titkár, mire Keresztény János, mint a Pécsi polgári daloskör elnöke üdvözli tanítómesterét, a Pécsi dalárdát, mely ötven éve gyönyörködteti a pécsi közönséget, és arra tanít, szeressük egymást jobban. Mint immár negyed évszázada működő testvéregyesület (éljenzés) a mai nap emlékére ők is koszorút helyeznek a mester lobogójára, azzal, legyen a dalárda mindig méltó régi hírnevéhez.

A jogász dalárda nevében Király István üdvözölte a Pécsi dalárdát. A Szigetvári daloskör nevében Szentgyörgyi Béla tanár üdvözölte talpraesett beszédben a Pécsi dalárdát, melyet átiratilag (sic!) és táviratban a Budapesti Egyetemi énekkar és a siklósi dalosegyesület is üdvözöltek. Majorossy Imre királyi tanácsos a pécsi zenekedvelő egyesület nevében szólott. Ismert eloquenciájával (sic! eleganciájával) üdvözölte a testvéregyesületet, mely mindig ápolta az idealizmust.

Bárczy István polgármester
(Forrás: Wikipédia)

Végtelenül nagy a Pécsi dalárda érdeme, hogy oly nagy időszakon át soha nem csüggedve, teljesítette rendeltetését, és ápolta városunk zenei életét, vállvetve munkálkodva a zeneegyesülettel, hogy megküzdjön a nagyközönség sokszor megnyilvánuló rideg közönyével. A Pécsi dalárdának dicsőségével még ezen közönyt is sikerült legyűrni. Csak daloljatok, szóljon végtelen időkig az ébresztő tárogató, mely hősöket teremt!

Balog Károly, ítélőtáblai elnök, mint a Nemzeti Kaszinó és a Mecsek Egyesület elnöke megtisztelő föladatot teljesít, amikor üdvözli Pécs diadalmas dalosegyesületét, mely mindenkor megfelelt föladatának. Amikor az ő ajkukon szólalt meg a dal, mindig művészi, humánus, nemes célt szolgáltak. Köszönti a dalosegyesületet, mely mindig csak a hazaszeretetet ápolta, és melyet mindig a testvériség boldogító szelleme hatott át.

Kelemen Mihály dr. a belvárosi katolikus kör nevében köszönti a kitűnő dalos egyesületet, mely mindenkor lelkesedéssel állt a dal szolgálatában, és dísze és büszkesége volt Pécs városának, elismert művészetével pedig sok jót is gyakorolt, annak minden kulturális intézményét gyámolította. A dalosegyesületet és vezetőségét a mai szép jubileuma alkalmából örömmel üdvözli. (Éljenzés).

Titkár jelenti, hogy Baumgartner Emil 69. gyalogezredbeli ezredestől, Burdács Rezső dalosszövetségi alelnököktől, s Kacsóh Pongráctól, akit baleset gátolt meg abban, hogy Pécsre jöjjön, érkeztek üdvözlő táviratok…”

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.