A város ünnepe
1913. október 20-án eljött az ünnepélyes pillanat. 47 éves útjára indult a pécsi villamos.
„A mai nappal a pécsi városi villamos megkezdte üzemét. Sok-sok zászló lengett, sok-sok ember mozgott és mosolygott, vidám gyermeksereg hancúrozott utcahosszat, s a sárga villamoskocsik csilingelve száguldtak végig az utcákon, jöttek és mentek és késtek. Igazi városi kis ünnep, vagy inkább kisvárosi ünnep volt ez a mai. Kedvesen egyszerű, tarka és eleven, tele megbocsátható ügyetlenkedésekkel, apróbb-nagyobb hibákkal. De akár elfogultan, akár elfogulatlanul bámultunk bele a pécsi városi villamos megnyitásának mai mozgalmas napjába, a villamos éles kis csengőjének fel-felcsendülő hangjából az életfejlődésnek, a távolabbi jövőnek muzsikáját éreztük ki valamennyien. Ösztönszerű ujjongással kísértük a szaladó kocsikat, valami különös örömérzés fogott el mindnyájunkat, mert ezek a csinos villamos járművek a mieink, a mi utcáinkon, a pécsi utcákon mozognak. Örültünk azzal az őszinte kedves örömmel, amellyel a gyermek örül az új játékszernek, amely új is, szép is, érdekes is. És ahogy ezt a mi villamosunkat, Pécs városának jelentős és hasznos új játékszerét nézegetem, mintha a gondoskodás hangos hangját hallanám:
– Aztán vigyázzatok rá, össze ne törjétek!
Ma még nagy az ujjongás, nagy az érdeklődés az új játékszer iránt. Zsúfolt kocsik jártak, s boldognak érezte magát az, aki már ma utazhatott. A villamosok vasúti menetrendetlenkedése nem rontotta az ünnepi hangulatot. De most, hogy a késő esti órákban csend borul a városra, s az örömláz alább hagyott, az éj csendjében könnyen futó gondolatok elvisznek bennünket abba az időbe, amikor már az új játékszer nem új, amikor már megszokottak a sárga kocsik, az ijesztő csilingelések, amikor már minden varázsát elszedegette az idő a pécsi villamosnak, vajon hogy lesz akkor?
Menetrendetlenkedések, balesetek, kocsihiány, hosszú várakozások, késedelmek és egyéb bosszúságok mind kicsiny, eltörpülő hibák maradnak amellett az első helyen álló kérdés mellett: vajon hasznos-e a villamos az utazó közönség és a város pénztára szempontjából?” (Dunántúl. 1913. október 21. 1 p.)
Na igen, ha már itt tartunk, a dinamikusan fejlődő Pécsnek korszerű, tömegközlekedést biztosító járművekre, útvonalakra lett volna szüksége, nem pedig csillogó, talmi játékszerekre. És ezért a presztízs beruházásért a városnak a későbbiekben még sok problémával kellett szembenéznie. Ne legyünk azonban ünneprontók, rövid távirati stílusban ismertessük az eseményeket!
– Pontosan 9 órakor megtörtént a villamos pálya műszaki bejárása és az ún. „műtanrendőri” felülvizsgálat.
– Háromnegyed tizenegyre érkezett vissza a bizottság a városházára, ahol a tanácsteremben megszerkesztették az üzembe helyezési jegyzőkönyvet. A járatok beindítását a kereskedelmi miniszter nevében egy államtitkár engedélyezte. Pécs város nevében Nendtvich Andor polgármester köszönetet mondott, hogy a város tizenhat éves álmai valóra válhattak.
– A városatyák és a bizottság ezután a menetrendszerűen közlekedő villamos kocsikra szálltak, és végigutazták a pályaszakaszokat.
– Délután negyed kettőkor a Nádor Szállodában nagyszabású bankettel ünnepelte a város vezetősége a sikeres villamos vasút átadást.
1913. október 20-án a pécsi villamos ünnepélyes megnyitására és üzembe helyezésére rendelkezésre állt a Ganz és Társa Danubius Gép – Vagon és Hajó gyárban elkészített 10 db favázas kis motorkocsi, amelyet két darab, egyenként 36 lóerejű motorral, villamos fékberendezéssel, valamint teljes villamos felszereléssel láttak el. A kis motorkocsik 1-10-es pályaszámot kapták. A motorkocsik egy szolenoid fékes pótkocsit vontathattak.
Ugyancsak a fenti időpontra készült el 3 darab nyári nyitott pótkocsi teljes villamos berendezéssel, a motorkocsiról kezelhető szolenoid fékkel. A pótkocsik az 51-52-53 pályaszámot kapták. A nyitott pótkocsikat az 1930-as évekig csak nyáron használták. Feladatuk volt, hogy a Balokány fürdőbe induló pécsi polgárokat kényelmes körülmények között kedvelt sport- és szórakozó helyükre juttassák.
1914-ben érkezett be a teherforgalom lebonyolítására 1 db villamos mozdony, 2 darab egyenként 36 lóerős motorral, kézi fékkel. A tehermozdony a 101-es pályaszámot kapta.
1918. augusztus 18-án a pécsi villamos közúti vasút két nagyobb méretű motorkocsival bővült, amelyeket szintén a Ganz gyárban készítettek. A két nagy motorkocsi Pécsett a 21-es és 22-es pályaszámot kapta.
Villamos vonalak és megállók
I. A. vonal (Széchenyi tér- Főpályaudvar)
1. Indóház utcai végállomás
2. Református templom
3. Imre utca
4. Ráth Mátyás utca
5. Rákóczy tér
6. Deák utca (Posta)
7. „Hungária” kávéház
8. Városháza
I. B. vonal (Hadapródiskola – Zsolnay gyár)
1. Hadapród Iskola végállomás
2. Bálics utca
3. Megyeri út, és Rókus utca
4. Petőfi utca
5. Kiskirály utca és Kaszárnya utca
6. Szigeti úti kitérő
7. Kórház tér és Klimó utca
8. Gyár utca
9. Jókai tér
10. Széchenyi tér
11. Színház téri kitérő
12. Mór utca
13. Sörház utca
14. Kossuth Lajos utcai kitérő
15. Rákóczi út, Zsolnay utca (Fehér Farkas vendéglő)
16. Zsolnay utca kitérő
17. Farkas István utca (Temetőköz)
18. Balokányi tó
19. Zsolnay gyári végállomás
I. C. vonal (Irányi Dániel tér – Külvárosi vasútállomás)
A normál nyomtávú (1435mm) villamosvasút egyvágányúnak épült, ezért a folyamatos forgalom lebonyolítása érdekében több kitérőt kellett létesíteni.
Hozzászólások