A gázlámpás áldozata – 10.

Kurta Kálmán ismét látogatót várt. Ezúttal egy lakásügyintézőt, akinek hatáskörébe tartozott a szocialista társadalom lelkes építőinek feje fölé fedelet húzni, hogy áldozatos munkájuk végeztével nyugodt és kellemes otthon várja őket.
Az ügyintéző meg is érkezett időben, elfogadta a felkínált szovjet vodkát, és szolgálatkészen állt a magas beosztású elvtárs rendelkezésére.

A gázlámpás áldozata – 9.

Tanítás után együtt mentek hazafele hárman. Hiába, egy régi barátság csak nem szűnik meg egyik napról a másikra pusztán, mert a barátok közül valamelyik kilóg a sorból. Egy barátságban nem feltétlenül kell egyívásúnak lenni a többiekkel. Elég, ha csak hasonszőrű, és máris elnézhető minden hibája. Ideig óráig mindenesetre.
Megmaradt azért közöttük némi távolságtartás, amit Csábel Jóska igyekezett áthidalni.

A gázlámpás áldozata – 8.

Ez a körülmény elfeledtette vele a barátok iránt érzett neheztelést. Már hogyisne feledtette volna! Ki az a bolond, aki egy autó kényelmes hátsó ülésén azért búslakodik, mert a barátai valami teljesen alaptalan dolgot feltételeznek róla. Most egyébként is sárguljanak az irigységtől.
Letekerte az autó hátsó ablakát, kihajolva integetett a Pannónia utcában poroszkáló osztálytársainak. Így kell utazni, barátaim!
Igen, de hova?

A gázlámpás áldozata – 7.

Kurta Kálmán másnap reggel asztalán találta a nekrológot. Mohó érdeklődéssel fogott az olvasáshoz. Időnként alig hallhatóan hümmögött, majd amikor letette kezéből a papírlapokat, néhány percig eltűnődött. Egy egészen kicsit elégedetlen volt, mert az írást – ellentétben a vártnál – nem találta elég gyerekesnek. Nyilván az a tanító is besegített. Ámbár az is lehet, hogy éppen így olyan gyerekes, mint amilyennek lennie kell. Kurta Kálmán ezt nem tudta határozottan eldönteni.

A szemtanú

Amikor a műtétet követően Hapura szeméről levették a kötést, döbbenettel vegyes öröm lett rajta úrrá. Látott! Harmincegy, vakságban eltöltött év után életében először látott. Eleinte csak homályosan derengett valami a szeme előtt, nehezen átlátható sűrű ködfátyol, amely két-három perc alatt eloszlott, mintha heves szél tépné szálaira és sodorná a messzeségbe.

A gázlámpás áldozata – 6.

Sztálin elvtárs elment közülünk, pedig Csoró szerint sose tartozott közénk. Ahogy a Krajcsik Pityu se tartozik igazán közénk, mer ő inkáb a parkba jár le. De Sztálin elvtárs hagyot valamit maga után nem ugy mint a Krajcsik Pityu aki csak a szart hagya. És ő mindig élni fog. A papám is mindig emlegeti. Most is pedig már elhunyózott. Mer mindennap aszongya anyunak: hosztál inni? És anyu mindig hosz neki. Kövi dinkát.

A gázlámpás áldozata – 5.

Kurta Kálmán füléhez szorította a telefonkagylót, s ettől a mozdulattól orra hegyére csúszott drótkeretes szemüvege.
– A franc ebbe a rövidlátásba! – morogta bosszúsan magának, ám egyúttal a telefonkagylóba is. Valaki zokon vehette megjegyzését, mert Kurta elvtárs ingerült hangon hozzátette: – Csak ne kérjen ki magának semmit! Miből gondolja, hogy maga olyan éleslátással van megáldva? Mikor jelenik meg a maguk lapja?… Hogy-hogy ki? Kurta vagyok… Persze, hogy az más.

A gázlámpás áldozata – 4.

A bőrkabátos, szőke fiatalember gondterhelt ábrázattal nézett a remegő asszonyra. – Az iskolában sincs – mondta tanácstalanul –, akkor hol lehet? – Igazán nem tudom – felelte az asszony. – Reggel biz’ isten odament. Még táska is volt nála. A bőrkabátos a társaira nézett, de azok is csak a vállukat vonogatták. Az egyik Pobjeda a síneken állt. A Váci út felé tartó tizenötös villamos ott vesztegelt a Pobjeda előtt. A vezetője már csilingelt is egyszer. Igaz, több csilingelésre nem vállalkozott.

A gázlámpás áldozata – 3.

Másnap délelőtt két Pobjeda személyautó állt meg a Pannónia utcai iskola szürke kőépülete előtt. A gépkocsikból négy férfi szállt ki, és egyenesen az első emeleti tanári szobába siettek. Lépteik határozottan csattogtak a néptelen folyosó kövezetén, holott ezek az emberek nem csizmát, hanem bőrtalpú durábel cipőt viseltek. Kopogás nélkül léptek be az irodába, ami kétségkívül neveletlenségre vallott, de nem volt idejük ilyen apróságokat figyelembe venni.

A gázlámpás áldozata – 2.

A vörös posztóval letakart hatalmas tárgyalóasztal körül kilencen ültek. Ahogy a közmondás állítja: heten, mint a gonoszok. Itt két gonosszal több volt. Négyen voltak az egyik oldalon, négyen a másikon. Középütt, az asztalfőnél, egy kopasz emberke ült. Komor ábrázattal, sunyi vizslaszemekkel figyelte a többieket.
Az asztal túlsó végénél ülő szikár, sokat szenvedett elvtárs szólalt meg legelőször:
– Egyperces vigyázzállással emlékezzünk az elhunytra – mondta.

A gázlámpás áldozata

Könnyek hullajtása nőkre jellemző, s persze – nagyobb könnyek esetén – krokodilokra, bár azt még nem magyarázták meg, miért pityereg egy krokodil, ha senki sem bántja. Mégis, e történet kezdetén két férfiembernek is potyogtak a könnyei. Az egyik már meglett korú, őszülő hajú és pápaszemes, noha a pápaszem most a kabátzsebében lapult, a könnyektől ugyanis belepte volna a pára, s egy párás okuláré inkább gátolja, mint elősegíti a tisztánlátást.

A magyar nyelv átütő sikere

Néhány hete Brazília nagyobb városaiban ingyenes angol tanfolyamokat hirdettek meg prostituáltak számára. A cél, hogy a 2014-es riói futball-világbajnokságra érkező szurkolók igényeit kommunikálni is képes örömlányok elégítsék ki. Az újságokban megjelent hírre egy emberként hördült fel Dél-Amerika magyarsága.

A vesztes jutalma – Bányai Tamás új kötete

Az Ab-Art kiadó Kenguru könyvek sorozatában megjelent Bányai Tamás barátunk és szerzőtársunk A vesztes jutalma című novelláskötete. A 176 oldalas, kemény kötésű kötet ára 1500 forint (plusz 300 forint postaköltség). Megrendelhető a szerző e-mail-címén: banyaitamas@gmail.com

Bányai Tamás legújabb könyvének címadó novelláját közöljük kedvcsinálóként a kötethez.

Örök harag

Nagy robajjal csapódott ki a teremajtó. Tömzsi, bikafejű férfi rontott be. Körül sem tekintve, egyenesen a harmadik ágyhoz rohant. Egy vöröshajú, cingár fiatalember hevert az ágyon, újságot olvasott. A testes és erős, bár kissé elhízott férfi kikapta kezéből az újságot, s grabancánál fogva felrántotta az ágyról.

Réztolvaj a kapu alatt

Minden regény keletkezésének megvan a maga ideje. Cronin ma biztos nem tudta volna megírni híres regényét, azon egyszerű oknál fogva, hogy mostanság egyetlen réztáblát sem találna a kapuk alatt. Azokat már régesrég ellopta valaki.
Bezzeg a kommunizmus idején nagyobb volt a rend és a fegyelem. Nyilván ezért nem árulták Cronin regényét a könyvesboltokban. Nehogy valakinek kedve kerekedjék a réztáblákra.