Kisslaki László
Donna Viola akasztása
– Rohanj a kosárér’! – ordította feleségének Marco Rossi, az írnok, ahogy kilépett a városháza kapuján. Beatrice éppen barátnőjével, donna Violával az akasztott ló haláltusáját bámulta a piactéri sokadalomban.
A Vénusz por diadala…
Hajnalban nagyot durrant a petárda, amit a hazatérő házmester talált a járdán. Így, úri módon köszönthette az 1927-es évet, s a feleségét, na meg, hogy nyissa ki a kaput, mert elfelejtett kulcsot vinni.
A karácsonyi kandúrkórus
Ebéd! – ordított be Soós Pista a karnagy udvarába. Kicserélte a kerítésre akasztott éthordót, s továbbporzott a furgonjával, hogy a többi öregnek se hűljön ki a pörkölt. Mikor elhalkult a motorzaj, az öreg bevitte az ebédjét.
A sorsdöntő anyajegy
Justitia, az igazság istenasszonya, testi sértés vétke miatt Honti Imre, ügyvédbojtár elől örökre elzárta az ölét, s így véget is ért a jogi pályafutása. De csak azért, mert annak idején megvédett egy nőt.
Marhák a Dunán
Hajnalban Böbe néni gombászás közben csapdába lépett, és a vaskarom csúnya sebet ütött a bokáján. Az ura rögvest Mari nénihez rohant segítségért. Később kiderült, hogy az ápolás eltart pár napig.
Malacpörkölt
Mire a keresztúri templom utolsó bimbamja is végiggördült a határ fölött, s elült a nádasban, a toronyba visszaszálltak a galambok. Az öregebbje rögtön a szárnya alá dugta fejét, s úgy szunyókált. Utoljára a harang nyelve unta meg a hintázást.
Nóra, a tiszavirág
– Újjászülettem! – sikkantotta Nóra, mikor felbukkant a víz tükrén. Kicsordult a könnye a boldogságtól, mikor megpillantotta maga fölött a kék eget. Rögvest kibontotta a Teremtőtől kapott szárnyait, s az égre rebbent
Mühlstein Jakab csele
Szerettem ücsörögni Szemrával a Duna parton. Nézegettük az érkező gályákat; a tutajok, uszályok, s a csónakok tucatjait, meg a gyorsnaszádot, ami nagy néha sietős futárt hozott a budai tanácshoz.
Háromkirályok meg a somogyi mágus
A falu Szent András napjára virradt. Az biztos – érezték is a disznók –, hogy baljós idő nekik a Kisjézust váró advent, mert a moslékért se ordítottak olyan vadul. A mi hízónk is csak bágyadtan röfögött a reggeliért, s mikor a nagymama kivitte neki, akkor is csak piszkálgatta a vályúban.
Karola és a kispap
– Látom ízlett a pörkölt – mosolygott az öreg papra Ica, a kacérfenekű nővér, mikor elvette előle az üres tányért.
– Ma igazán megérdemli a nagyfröccsöt atya – mondta Ica, de hirtelen elsietett, mert valami ribillió hallatszott a tálaló felől.
Benő, a bába és a katángvirág
Még alig virradt, már útra készen vártam Ica nénit. Mindenki tisztelte a tudós bábát, mert a falu apraja-nagyja majd mind az ő kezében bőgött fel először. Na meg közel és távol nem volt jobb tudója az asszonyi bajoknak.
A veterán ló kalandja
A ló már reggel óta poroszkált nyugat felé. Dicsérte eszét, hogy a hajnali csatában, mikor attakra riogott a kürtszó, ő az ellenkező irányba vette a vágtát, mintha lónak való zabos kiflit osztanának arrafelé. Csodálkozott, hogy a gazdája, a zsoldfizető defterdár ahelyett, hogy fékezné, kegyetlenül még a sarkantyúját is az oldalába vágta.
A két vén vadponty
Józsi, a pontymatuzsálem alig úszott a határtól úgy egy folyó-kilométert, mikor felkapta a fejét és izgatottan szippantgatott a vízben. Bőrbajsza csak úgy remegett az örömtől, és fényesen csillogtak a zöld halszemei. Orrával megbökdöste a mellette szuszogó barátja kövér oldalát.
Az kötélen végeztetett Kese Küsh-Lakhy hystoriája
1266. Somogyhegyvár. Megtörtént állatper – csak a neveket változtattam. A disznó egykedvűen ült a saroglyán. Ő befejezte a világgal. Sose látja viszont göndörszőrű szerelmét, aki olyan szép süldő volt, amit disznószem még nem látott a somogyi csordákban. Mikor tavasszal, a bimbózó szerelmük virággá érett, követni akarták a természet szavát; na, akkor tört gerincbe a kani élete.
Sárika meg a póniló
Az utcánk a Kápolna dombról vitt le a Fő térre. Ha Vida gróf ünnepet tartott, udvarunkból jól lehetett látni a tarka nyüzsgést. Mint életre kelt képeskönyvet, úgy nézegettük Sárikával a kastélyparkban andalgó urakat és a finom hölgyeket. Néha megjelent a póniló is, ahogy a kövér kisgrófot cipelve a hátán, kerülgette a féltett díszbokrokat. Azokat hét éve hozta az uraság Erdélyből. Csak ezek a cserjék emlékeztették a háborúban vesztett hajdani birtokára.
Partnereink
