Kamarás Klára
Világ, világosság
Külön világról álmodoztam,
magam köré falakat húztam.
Olyan legyen az én világom,
hogy oda senki be ne lásson!
Öregesen
Hogy’ megöregedett mindenki,
egyetlen év alatt,
amíg nem láttuk őket…
Vagy másfél, két év is lehet,
bizony, bizony…
Sárkányosdi
A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.
Távolból
Nem kérdezlek, a címemet tudod.
Ha bánatod van, úgyis megtalálsz.
Ilyen távolról nem segíthetek,
Gubóban
Apró, egészen apró bánatok
Sírnak szívemben, s nem kiálthatok.
Gubóban meghúzódva, mégis élek,
Versválogatás
Esténként verset olvasok,
asszonyok írták, lányok.
Könnyekkel áztatott sorok.
Mintha mást nem tudnátok!
Néha
Néha… mintha még most is élne,
mesélne csípős vicceket,
rágondolok, s nem tudja senki,
mi késztet rá, hogy nevetek.
Zalában csönd van
Zalában csönd van, bús, régi vére
volt cselédsorból került a fénybe.
Földes szobáját elfeledtette
autója, háza, virágos kertje.
Ne hallgass!
Hallgatsz? Hallgatni kell,
inkább hallgatni, mintsem
mások fogják be szánkat.
Hallgatsz, akár a sok halott,
köztük rokon és régi, jó barátok.
Szerényen
„Kéne valaki, sokszor kéne”
kinek nem fáj a csínytevése,
mert huncut szemén rögtön látszik,
hogy ő csak játszik, újra játszik.
Álmaim
Lezártam a múltat
Poros könyv csak a polcon
Nem aggódok többé a volton.
Régi világ megkopott kövein
nincs értelme bokázni.
Nincs menekvés
Azt hittem meztelen
talpam a feledés
útját tapossa régtől,
de egy-egy izzó hajnal
mindent visszaforgat!
Rezgések között
Az ember érzi – már aki –
az apró rezdüléseket,
álarca mögött ki sunyít,
s meleg szavak közt hűvöset…
Partnereink
