Lezártam a múltat
Poros könyv csak a polcon
Nem aggódok többé a volton.
Régi világ megkopott kövein
nincs értelme bokázni.
Baktatok elnehezülve, akármi
várhat még rám. Nyugalom
kísérjen végső utamon.
Lezártam a múltat,
már szinte untat…
De mégis oly furcsa,
míg tombolva néztem múltba,
s zokogtam lángokat fúva,
álmomban csendes partokon jártam,
sík tenger ringatott lágyan,
egyedül utaztam idegen tájban.
Most, hogy a múltat eltemettem,
álmomban miért vagy mellettem?
Hozzászólások