Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Most minden árnyék, végtelen mocsár
Itt imbolygok a lét határán,
fenn a szédítően magasban.
Talán torony, talán kilátó?
… de csak egy tyúkól van alattam.
Karanténban is múlik az idő,
a türelem fogy, a haj egyre nő.
Valentin napra ezért kedvesem,
online egy fodrászollót vett nekem.
Tavaszi vágyak zöld gyepén heverve
lelkünkbe égtek ifjú álmaink,
hogy majd, hogy egyszer,
közös akarattal
megváltjuk a világot,
Mint forró lekvár tetején a kihűlő hártya…
Ez lenne a kék bolygó, a mi régi világunk?
Óvatlan kis nyüvek rajta az emberiség
Ez már csak ilyen farsang…
Bántja füled egy fals hang?
Talán a rendőr kiabál,
ha utcán lát meg
Kinek használt hogy gondolatban
a tört poharat megsirattam
gyufát körmömre hagytam égni
mintha az is akarna élni
Farsangi maszk, vagy végleges?
Nekem az már csak álom,
hogy maszk nélkül is járhatunk,
s jöhet a dínomdánom.
Adjon Isten minden jót:
Legyen jobb, mint eddig vót!
Adjon nekünk eleget,
Télen szobát, meleget
2020 letelt végre,
sok gondunknak még sincs vége.
Pohárcsengés, dínomdánom
régen volt már. Bizony, bánom…
Peták Rudolf frissen végzett állatorvosként került a faluba. Sok volt a munka, de mi az egy életerős fiatalnak? Maradt ideje, energiája szórakozásra is. Ki is használta azt a kevés lehetőséget, amit a falu nyújtott. Eljárt a presszóba, bálokra, azután lagzikba, szüreti mulatságra is.
Mau hatalmas, zsíros teste hajnali ötkor a fal felé fordult és ezzel a hirtelen mozdulattal szinte elsodorta nyiszlett hálótársát, aki két álmos szemét is alig tudta kinyitni, nemhogy védekezni tudott volna a földrengésnek is beillő, akaratlan, de mégis aljasnak tűnő támadás ellen.
– Szép álmom volt. Fiúk, ébredjetek!
Álmomban almafát ültettetek.
Talán így lesz, bár álom volt csupán,
már nem kígyó, egy angyal ült a fán…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?