Ahogyan új életre sarjad a mag,
S virágba vonják magukat a gyümölcsfák,
Ahogy felszépíti fátyol-keblét minden virág,
Ahogyan csábítja csillámmal a csillagokat,
S fénye manna-nedüvel vonja be arcomat,
Ahogyan a szirmok belseje bibe-vágyat lehel,
Úgy akarlak szeretni fantom-szerelemmel.
Felleveleid kerekded pirosában
Látványos torzsavirág díszeleg
Antennának vélhetjük vagy
Meredező vágyaid jelképének
Korsóformád kitárod
Angyali testeddel remegsz
Napleányt hívogat virágod
Csókcseppel az égre nevetsz
ritkul az éjszaka csöndje
neszpuha láb hova lép
bölcs tuja porhava csábít
őzsuta vár, odanéz –
Azért élek, hogy írjak,
azért írok, hogy éljek,
buggyanó villámok nyomán
ne bántsanak fekélyek.
Írásom plafontól padlóig érő, csodás panorámát nyújtó, növényekkel tarkított irodánk ablakában készítem. Minden azzal kezdődött, hogy a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, az 1921-es világháborút lezáró békekötést követően Szegedre költözött. Könyvtára Kolozsváron maradt. A szegedi egyetemi könyvtár mégis életre kelt az 1921-22-es tanévben, állományát magyarországi nagykönyvtárak fölöspéldányai adták. Szám szerint ez hozzávetőleg 31 300 kötetet jelentett. Később az állomány gyarapodásának felét ügyészségi köteles példányok biztosították. Ezeknek (is) köszönhetően, az 1922-es év végére a könyvtár könyvmennyisége körülbelül 50 000 dokumentumot számlált.
Egy szinten lakunk, mégis alig látom. Reggel egyszerre indultunk le a lifttel. Idős házaspár hölgytagja. Meséli, hogy mostanában sokszor kell orvoshoz mennie különböző vizsgálatokra. A fogorvos is esedékes lassan, aki a fogsorát rendbe fogja hozni. Figyelem közben. Mosolygós arca mögött élő fájdalom és megtörtség.