fülelek, ahogy mosod
tudott magad
tudod az óra ketyeg,
a falevél kint duruzsol:
összeszikkadt markában
fogcsikorgató
meleget lehel,
egyszerűen
szép a táj
ahogy
téli ordas
hideg nyalja
a fákat
ordít rájuk
zúzmara-hallgatást,
szavak színe
fehéren ég
minden
befagyott tócsa
komor vágyában,
feszengő utcalámpák
tövén kutyavíz
sárgult repedés-erezete
reccsen,
tekintetcsillám
sötét szempillantások
ütközésében;
bódultan zenél
a toronykakukk.
Hozzászólások