Nászta Katalin
csak védőmaszk volt
azt mondod, így volt megírva
igaz ez?
nem lehet az ember fatalista
valami részünk nekünk is volt belőle
A Rózsavölgyi Szalon – ÉVAD-a 2020/2021-re
Rendhagyó lesz ez a prológ, az új évad felvezetője. Készülvén erre a szövegre, jutott eszembe, hogy eddig mindegyik évadunkat elneveztük valahogy, például volt már nálunk „titkok és találkozások évadja” is. Az új évadot azonban „szabadon hagyjuk”, nem címkézzük, hiszen már most sejthető, más lesz, mint az eddigiek, hogy a kulturális szcéna, egyáltalán az egész világunk nagyobb összefogást, egymásra figyelést, szolidaritást igényel majd mindnyájunktól – alkotóktól, közönségtől, mecénásoktól, támogatóktól.
apátia
ha majd a fészbuk marad egyedül
a bőség zavarától
a többiek aléltan kiterülnek
magunk maradunk a blogokon
Nászta Katalin: kereken
megválthat téged egy gondolat?
abból egy szó, vagy egyik része?
egyáltalán, meg kell váltania
az egésznek, hogy ne hibáddzék belőled?
Bumeráng
az ember nem szeret sírni
olyan snassz, gyengének mutat
neked ronthat/eshet bárki
ártó/segítő szándékkal – mindegy
Mondd, te kit választanál?
ha lecövekelnék egy gondolatnál
elkötelezném magam egy szónál
ha arra kényszerítene valaki
válasszak s egyet választhatnék
mint a kalamáris
csak emberi dolgok esnek rajtad
ne félj, ne félj szívem
semmi sem történik veled az ég alatt
tudtom nélkül
A virágok ítélete
A bűnös a napraforgó!
– kiáltotta mind.
Folyton a Napra forog!
Hátat mutat az árnyéknak, szélnek,
az életnek csak a mosolygó oldalára néz!
gyermekszindróma
nincs abban semmi rossz
ha elsősorban nekünk ír a költő
köztünk él, kinek írna másnak
egy nyelven, egy levegőt szív velünk
ugyanaz a sors tépi-nyúzza, áldja
az a gyilok
én sem hittem, hogy végleg oda
aki mindig a rosszat teszi
nem hazudik, csak azt csinálja
ami tetszik
mikor a kövek megszólalnak
az olaj elválik a víztől
a víz kimutatja azt
az olaj dolga dicsérni a vizet
a víz hömpölyögteti magán az olajat
Harmadnapon
Hol vagy, Uram?
Úgy elárvultam Nélküled.
Sivár az utca, a ház –
minden puszta.
És akkor megjelent.
Nem ismerték föl, nem.
karanténvers
álmodtam egy világot
(de nem kellett – már megvolt)
amiben rend volt
csak épp annyira
hogy össze ne omoljon a fala
Beszélgetés (a koronavírus hazánkat ért támadása előtt) Bellus Attila színművésszel
A színészház harmadik emeletén ülünk, Zalaegerszegen. Nem sokat tudok róla, csak, amit a neten találtam. No meg látom a Hevesi Sándor Színházban szinte minden darabban. Sokat foglalkoztatott, megbízható színész, messziről látszik. Meg kellően nyugtalan is, nem elégszik meg azzal, amit az épp aktuális szereposztás kínál, önálló estekre is „vetemedik”, amelyek közül egyet én is láthattam, az Olivetti ’82 címűt.
Partnereink
