Koosán Ildikó
Műteremben / Sz. G.-nak
Közelebbről még ismeretlen;
Névtelen szoborhoz aktmodell a teste;
már skicceli rutinos kézmozdulattal
elnagyolt vázlatát a szobrász,
„új füvek dallamosodnak” / Sz. István költőbarátomnak
Panel-proli, művelhető földje balkon-
virágládában, fái a téren, világmegváltó
eszmék verseiben, mit kívánsz tőle még?
Tudom elérek (erdélyi falumnak)
Tavaszba hívó hangod
két karom körülzárja,
húsvéti víg harangod
dermedt magányom várja.
Elvégre tavasz van
Kellene valami újszerű, szokatlan,
lerázni a tespedés csöndfoszlányait,
valami pezsdítő, felkavaró katlan,
Aki lehettem
Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart
Fényjel – XIX. századi dal
Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül
Mellékutcán
A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett
Partnereink
