Kovács Alexa
Kávéházas
Nem tudom, miért úgy képzelem
Hogy amikor megakadt rajtad a szemem
Egy kávéház teraszán ülve
Éppen tejet ittál kávéval vegyítve.
Vizsgázunk és félünk
Úgy érzem, hiba volt reggel meginni azt a kávét. Hányingerem van, remeg a kezem és az agyam összes vészgombja azt üzeni, hogy menjek haza. Nem állok én még erre készen. Pech, hogy senki nem kíváncsi arra, hogyan érzek. A nadrágomba törlöm a kezemet, mély levegőt veszek és elnyomom a sötét gondolataimat.
Interjú Vaszil György parasportolóval
Én magam is meglepődtem, de idén két éve lett részem abban a szerencsében, hogy lett egy handbike-om. Tudtam, hogy az „évforduló” kapcsán szeretnék írni valamit, de sokáig gondolkodtam azon, mit is írjak és engedjek ki ezzel kapcsolatban az Internetre. Aztán az élet az orrom elé tolta a témát Vaszil György, handbikeos parasportoló személyében.
Csak még egy napot
Csak még egy napot, életem
Szívem veled szemben védtelen
Csak még egy napot légy velem
Más kívánságom igazán nincsen.
„A legfontosabb pedig, hogy leüljön írni.” – Interjú Varga Beával
Kovács Alexa: Miért/Minek hatására döntöttél egy írástechnikai könyv megírása mellett? Varga Bea: Ez nem volt tudatos döntés, pusztán csak szeretek írói problémákon tűnődni. Az elmúlt nyolc-tíz évben sok előadást tartottam, és egy-egy konkrét kérdés kapcsán elmondtam, hogy íróként, vagy szerkesztőként, vagy a pszichológia felől milyen meglátásaim vannak.
Nyári pillanatok
Minden percet kiélvezni,
vigyorogva dinnyelében úszni,
fehér bőrnek némi színt adni,
megtanulni gondtalannak lenni,
Nemcsak ír, fordít is – Interjú Szaszkó Gabriellával
Kovács Alexa: Mikor döntöttél úgy, hogy hivatalos fordító is leszel az író/írás mellett? Szaszkó Gabriella: Ez egy lassan kialakuló folyamat volt. Igazából mindig is tudtam, hogy magából az írásból csak úgy nem lehet megélni (ha magyarul ír az ember, főként nem), ezért folyamatosan olyan tevékenységet kerestem, ami kapcsolódik az íráshoz.
Interjú Belányi Józseffel a Jártam a Holdon verseskötete kapcsán
Kovács Alexa: Bevezetésként: mondj magadról három dolgot, ami a leginkább jellemez? Belányi József: Rettenetesen lojális vagyok, ha a barátaimról vagy szurkolásról van szó (Honvéd, Real Madrid, New Orleans Saints, magyar válogatott – és természetesen Mélykút!).
Interjú Róbert Katalinnal a 6 hét a világ című regénye kapcsán
Kovács Alexa: Ez már az ötödik könyved. Milyen érzés, hogy ennyi történet van már hátad mögött? Helyez ez rád bármilyen nyomást, amikor új kéziratot kezdesz írni? Róbert Katalin: Minél többet ír az ember, annál rutinosabb, de ha van némi hajlama a maximalizmusra…
Interjú Eszes Ritával a Rókatündér című regénye kapcsán
Kovács Alexa: Mivel korábban még nem készítettem veled interjút, így arra kérnélek, néhány mondatban foglald össze, ki is Eszes Rita (azok számára, akik esetleg még nem ismernek). Eszes Rita: 37 éves, idéntől kezdve hirtelen felindulásból Budapest helyett már tatai lakos vagyok.
Interjú Szaszkó Gabriellával a Vigyázz rám című regénye kapcsán
Kovács Alexa: Nemrég fejeztem be a trilógiádat, a szívem valahol az összetört-de-mégis-gyógyult állapotban van jelenleg. Így az első kérdésem: számodra milyen érzés volt befejezni a trilógiát? Szaszkó Gabriella: Befejezni egy regényt is elképesztő érzés, de a Vigyázz rám utolsó szavainak leírására pontosan emlékszem.
Levél a Mikuláshoz
Kedves Mikulás! Eléggé kinőttem már abból a korosztályból, amelyik Neked levelet ír, de a napokban újra elkezdett ébredezni bennem a lelkem olyan része, amelyik még hisz a varázslatodban, hogy kéményeken mászol be, csak azért, hogy csokit és/vagy virgácsot adj a gyerekeknek.
Harcolj, kisember!
Belépek, az orromba kúszik a fertőtlenítő szaga, a fülemet megtöltik a különböző gépek csipogásai. Nővérek rohannak el mellettem, talán épp vészhelyzet van. Egy apuka az ablakból nézi az inkubátorban fekvő gyermekét…
Partnereink
