Kávéházas • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Kávéházas

 

Nem tudom, miért úgy képzelem
Hogy amikor megakadt rajtad a szemem
Egy kávéház teraszán ülve
Éppen tejet ittál kávéval vegyítve.

Hisz’ mikor először mellettem ébredtél
Vízért nyúltál, nem koffeinért.
Rájöttem, nem is szereted a kávét
Mondtad te is: se illatát, se ízét.

Első kávém te teszed édessé
Kómás reggelemet elviselhetővé
Mi ketten együtt keserűen édes
Amolyan kávéházi szerelmes.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS