B. Tomos Hajnal
Okoskütyü avagy Ne billentsd ülepen a szerelőt!
A dráma első felvonása azzal kezdődött, hogy elromlott a szupermodern mosógépem, mely igen válogatós volt ugyan (külön kellett felszolgálni neki a pamut-műanyag-selyem-vékony-vastag- fehér-színes stb. szennyest), de programálás után becsületesen ledolgozta a maga 6-8 óráját.
A kulcsos ember
K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának. (Gyakori szokás ez kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer.)
„Beszéljenek a versek!” – interjú Nászta Katalinnal
Amikor levelemben Nászta Katalint megkértem, meséljen hivatásáról, alkotói énjéről, teljesítményeiről, kudarcairól – egyszóval az eltelt 70 évről –, a tőle már megszokott egyenességgel válaszolt: Régebb úgy voltam ezzel, mit kell külön ünnepelni egy kerek évfordulót? Főleg, ha az ember idősebb. Mintha az ő érdeme lenne, mennyit él.
Zártosztály
Olyan fehér itt minden körülöttem, mintha mészbe mártottták volna a tárgyakat De csak a vaságy szélét érzem szilárdnak, melyen talán már kora reggeltől ücsörgök. Eltűnt az időérzékem, azt sem tudom mikor és hogyan kerültem ide. Ha lenne annyi erőm, hogy tegyek néhány lépést addig, ahol a falat sejtem, bizonyosan semmit sem találnék ott.
Csigapanasz
Felfordul a gyomrom ezektől az álszent emberektől. Úton-útfélen olyan szavakat hangoztatnak, mint rokonszenv, egyenlőség, átérzés, empátia, állatbarát, tolerancia meg ilyesmiket s akkor a lusták lustájára, a legalamuszibb puliszkaevőre azt mondják, hogy „csigalassúsággal halad”. Na, most azt mondd meg nekem, hogy mer ez a sápadtfülű ilyen hasonlatokat kitalálni.
Szerelem konyhanyelven
– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet! Most megint miért duzzogsz? – Nem duzzogok. – Dehogynem ! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad.
Szállj alá a pincédbe!
Olvasom egy ingyen tálalt versben, hogy nagyon jót tenne mindünknek, ha néha alászállnánk a belső pincénkbe. Azért hívom ingyen-versnek, mert egyszerűen csak rátaláltam a világhálón, ahol mostanság kényére-kedvére – és főleg egy bani költség nélkül – lubickolhat az ember a szépirodalomban.
Máriskó és a tékozló fiú
Egyik napon valami nyim-nyám ügyön úgy felpörögtem, hogy üvölteni lettem volna képes. Éreztem, ha most rögtön le nem lépek, valami a lakásban csúnyán megfizet érte. Így aztán nagy sebbel-lobbal kiültem a kapu előtti padra csillapodni. Nyolcvanesztendős szomszédasszonyom, Máriskó, egy darabig kendője csücskét rágcsálva odaátról mustrálgatott.
Segítség, hívjatok pszichológust!
Tibit azzal hozták a rendelőmbe, hogy reggeli közben rumlit rendezett a menzán. Követelte, hogy ismét Botival ehessen, mármint reggel, délben és este is csak ő, a legjobb – és egyetlen – barátja üljön az asztal túloldalán, úgy ahogy azt két éve minden nap változatlanul tette.
A nézése, meg a járása
– Van a cégünknél egy titkárnő (manapság menedzser-asszistens a beosztás neve), aki nagyszerűen beszél a szemével. Ne csodálkozz, mert van ilyen! Sőt, sokkal többen beszélik ezt a nyelvet, mint az angolt vagy a kínait. Persze nem könnyű elsajátítani, mint ahogy megérteni sem.
Pityu, a korcs
Tegnap meghalt Pityu. Tulajdonképpen úgy kellene mondanom, hogy megdöglött, mert csak egy zsemleszínű, kivénhedt korcsról van szó, aki már napok óta készült az utolsó útjára. Akkor már a tizennyolcat is betöltötte, ami kutyáéknál matuzsálemi kort jelent, de még utolsó éjszakáján is becsülettel ellátta házőrzői kötelességét.
Megtalálni a gyöngyszemet
– Doktor úr ! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszottam Hamletet. Megtanultam a járását, a szeme villanását, az ujjai fel-alá röppenő játékát.
Tüskések
Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam.
Piroska és a farkas
Megy Piroska az erdei ösvényen és a „Román rapszódiá” -t fújja pánsípon. Egyszer csak eléje toppan a báránybundába bújt farkas. Póréhagymával, puliszkával és cujkával kínálja. Letelepednek egy fa alá és jóízűen megebédelnek.
Végtelen szeánsz
Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik túl sok kuncsaftot programált arra a napra és nem tudott tőlük időben szabadulni. Mi, a négy szomszédasszony –nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet.
Partnereink
