Postásy Csaba, Author at Hetedhéthatár • Oldal 2 a 21-ből
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 315
Postásy Csaba

A mélység őre

Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik

Vakablak

Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra

Földrengés

Remegni kezdett a levegő
Baljós zajba zuhant a csend
Fejünkre estek a madárdalok
Betépett halak repkedtek
A sötéten suttogó égen
Hullámozni kezdtek a hegyek

Somethin’ Stupid

Valami különös, bolond
Borzongó, ami a zeng
Köröttünk, sejtjeinkben
Sejtjük, mily mély seb
Libabőrös érzés, vérzés
Repülni lengő fellegekben

Karácsony után

Elolvadt a kóbor hó
Lelépett zsákjában
Reménytelen álmaiddal
A besurranó télapó
Megszületett Jézuska
Hogy higgy magadban

Nincs mese

A nő nőnek született
Minden ízében buja báj
Kecses, kacér álmainak
Lobbanó tüzes varázsa
Libbenő léptei nyomán
A hódítás izzó parázsa

Álmom álmodban

Aludtunk kicsit, majd
Ránk sütött a kócos nap
Csapzott éjünk peremén
Egymáshoz értek álmaink
Szikráztak izzó vágyaink
Megvadult a suta pillanat

Tépedt kéj ölén

Feslett lelkek
Zuhanó mámor
Öngyilkos Ámor
Süppedő szobákban
Elveszünk egymásban

Till the end of time

…Mint
Madárnak az ég
Égnek a sűrű kék
Kéknek a tenger
Tengernek a hullám
Hullámnak a hajó

The Wonder & Fool

Néha bizony a bolond Hold
Eltakarja a csodás Napot
S áhítatos sötétség hull a
Kedvetlenül magában morgó
Atombombával forgó Földre
De ez ugyan kit érdekel

Lételemem lettél

Mint tengernek a szél
S a hullámok meséje
Földnek az ég kékje
S mag az új reménybe
Bús fénynek az árnyék
Szomorú szónak a dal

Rongyos idő

Kilyukadt a feslett múlt
Stoppoljuk a festett jövőt
Elfolytak varázs álmaink
Elfogytak dicső vágyaink

Kék ébredés

A sötétség megriadt
Nem látott több rút bút
A bánat árnyéka is elbújt
Álmaimban felfénylett
A hajnal csalfa csillaga
Az ígéret ingoványos földje

Pusztulj, világ!

Te elszeretted a kedvesem
Én elraboltam a gyermeked
Te felgyújtottad a házamat
Én megvédtem a hazám
Ropognak a kéjsóvár fegyverek
Puskaporos szívekbe tüzelünk

Kócos éj

Megszökött a fény
A tenger fellegekkel
Kéjesen egybe kél
Meghaltak a rigók
Denevérek isszák
Az ébredő reményt



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS