Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik
Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra
Remegni kezdett a levegő
Baljós zajba zuhant a csend
Fejünkre estek a madárdalok
Betépett halak repkedtek
A sötéten suttogó égen
Hullámozni kezdtek a hegyek
Valami különös, bolond
Borzongó, ami a zeng
Köröttünk, sejtjeinkben
Sejtjük, mily mély seb
Libabőrös érzés, vérzés
Repülni lengő fellegekben
Elolvadt a kóbor hó
Lelépett zsákjában
Reménytelen álmaiddal
A besurranó télapó
Megszületett Jézuska
Hogy higgy magadban
A nő nőnek született
Minden ízében buja báj
Kecses, kacér álmainak
Lobbanó tüzes varázsa
Libbenő léptei nyomán
A hódítás izzó parázsa
Aludtunk kicsit, majd
Ránk sütött a kócos nap
Csapzott éjünk peremén
Egymáshoz értek álmaink
Szikráztak izzó vágyaink
Megvadult a suta pillanat
…Mint
Madárnak az ég
Égnek a sűrű kék
Kéknek a tenger
Tengernek a hullám
Hullámnak a hajó
Néha bizony a bolond Hold
Eltakarja a csodás Napot
S áhítatos sötétség hull a
Kedvetlenül magában morgó
Atombombával forgó Földre
De ez ugyan kit érdekel
Mint tengernek a szél
S a hullámok meséje
Földnek az ég kékje
S mag az új reménybe
Bús fénynek az árnyék
Szomorú szónak a dal
Kilyukadt a feslett múlt
Stoppoljuk a festett jövőt
Elfolytak varázs álmaink
Elfogytak dicső vágyaink
A sötétség megriadt
Nem látott több rút bút
A bánat árnyéka is elbújt
Álmaimban felfénylett
A hajnal csalfa csillaga
Az ígéret ingoványos földje
Te elszeretted a kedvesem
Én elraboltam a gyermeked
Te felgyújtottad a házamat
Én megvédtem a hazám
Ropognak a kéjsóvár fegyverek
Puskaporos szívekbe tüzelünk
Megszökött a fény
A tenger fellegekkel
Kéjesen egybe kél
Meghaltak a rigók
Denevérek isszák
Az ébredő reményt