Hekl Krisztina írásai

Lenn állnak a járdán, fölfelé bámulnak, tekergetik a nyakukat, mintha valami hatalmas dolgot vinnék véghez, pedig számomra nem az, már megszoktam az évek során az összes viszontagságot, speciális bakancsot is kaptam idén, a felsőrész bőr, a talpa vibram, mondták, hogy nagyon jó lesz, megtapad a keskeny peremen is, talán az lehet a baj, hogy nem hoztam kötelet és karabinert

Kovács Géza raktári betanított munkás egy különösen fárasztó nap után kényelmesen kinyújtózott az ágyában. Fekvőhelye régi, kárpitozott heverő volt, amely a legapróbb mozdulatra is nyekkent és nyikorgott, ám ez Kovácsot nem zavarta az alvásban.

Halásznak szakmáját tekintve semmi köze a halakhoz, burkoló és kőműves. Gyakran mesél, mi mindent találtak építkezéseken. Tükör mögé rejtett lehallgató helyiséget, szőnyeg alatti csapóajtót és titkos üreget, egyszer egy elcsavargott ékszerteknőst, emberi lábszárcsontot, falba épített magnókazettát, de a legkülönösebb a mennyezeti gipszkarton alatt penészedő freskó volt, ami egy hattyúval ölelkező meztelen nőt ábrázolt.

Jogos felháborodásomban írom e levelet. Teszem ezt most, egy nappal a történtek után, mert előbb meg kellett nyugodnom. Garantálom, hogy ezt nem teszi ki az ablakba! Nem tudom megérteni, milyen kivételes rosszindulat és kegyetlenség vezérelte magát akkor, amikor Noelnek egyest írt be irodalomból.

nagyon kényes volt járgányára. Otthon csak egy bicikli árválkodott a garázsban, így jobb híján a 4Y jelzésű buszt tekintette sajátjának. A tizenegy tonnás Volvo négyütemű dízel volt, alacsony padlós és vadonatúj. Nem egyszerűen szép, hanem a legeslegszebb. Nevet is adott neki, Frida, így hívta, a kedvenc svéd énekesnője után.