Álomkaller •

Szépirodalom - próza

Álomkaller

 

Kovács Géza raktári betanított munkás egy különösen fárasztó nap után kényelmesen kinyújtózott az ágyában. Fekvőhelye régi, kárpitozott heverő volt, amely a legapróbb mozdulatra is nyekkent és nyikorgott, ám ez Kovácsot nem zavarta az alvásban. Talán a kimerültség vagy megszokás miatt volt így, vagy azért, mert nem sokat forgolódott, leginkább hanyatt fekve érte őt az álom, és ilyenkor hajlamos volt a horkolásra is. Az álomképek többségében egyszerűek és lényegre törőek voltak, mint az élete, annyiban mégis más volt ez a világ, hogy ebben nem kellett nehéz fizikai munkát végeznie, dobozokat emelgetnie, zsákokat rakodnia, hiányzott belőle az angyalföldi gyártelep, a végtelen polcsorok, targoncák, az összeszerelő csarnok gyémántfénye és az állandó, kalapáló zaj, ami még füldugó viselése mellett is beszűrődött a tudatába. Ez a másik világ sima volt és hűvösen cirógató, mint a műselyempaplan, amellyel takarózott. Színek is voltak benne, nem harsányak ugyan, de lágyan hullámzó, megnyugtató balatonzöldek, tavaszlilák és gyöngesárgák.

Elméje ezen a bizonyos éjszakán is szabadon kóborolt a fantáziaképek között, a táj és a történés nagyon valóságosnak tűnt, főleg az a nő, aki után éber állapotban vágyakozott és most feléje tartott, mert ebben az álomban összetartoztak, és kedvére megérinthette őt. Azaz megérinthette volna, ha nem történik valami nagyon szokatlan dolog. Kék egyenruhás, piros karszalagos pipogyabácsi ugrott ki a bokrok fedezékéből.

Jegyeket, bérleteket ellenőrzésre kérem felmutatni, rikkantotta. Hiszen nem szálltam buszra, gyalog vagyok, védekezett Kovács, pipogyabácsi azonban elmondta, hogy február harmincadikával új jogszabály lépett életbe, és ha Kovács nem rendelkezik érvényes jeggyel, azonnali hatállyal el kell hagynia az álmát. Kovács verítékben úszva ébredt az éjszaka közepén, és bármit csinált, akárhogyan gyűrte maga alá a tükrös paplant és igazgatta feje alatt a kispárnát, nem tudott visszaaludni. A második éjszaka ugyanígy járt, az ellenőr a legjobb résznél érkezett, amikor letették elé az ételt a Muskátli vendéglőben. Harmadnap elbújt az ellenőr elől, ezért rendőrt hívtak, a negyedik napon megpróbálta kifizetni a helyszíni bírságot, azonban nem találta a pénztárcáját. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy álmában eddig minden ingyen volt.

Kialvatlansága a munkahelyen töltött óráit is megkeserítette. Lábára ejtett egy fémalkatrésszel teli dobozt, kis híján elüttette magát a targoncával, majdnem bement a csukott üvegajtón. Senkivel sem merte megosztani fáradtsága okát, nehogy bolondnak nézzék, mígnem ebédszünetben az egyik gyártósori munkás el nem mesélte neki, hogy egy kallertől szenved és ma félórára leállt a termelés, mert elaludt a szalag mellett. Újabb és újabb dolgozók csatlakoztak a beszélgetéshez. Egy targoncakerék-centírozó váltig esküdözött, hogy ő beszökött az első osztályú álmokba és ott a Gundelben lehet vacsorázni. A segédárutömörítő használt jegyeket guberált, az anyacsavarszámláló viszont felvilágosított mindenkit arról, hogy március elsejétől az álomban is kötelezővé tették a munkavégzést és az így összegyűjtött keresetből lehet fedezni a kiadásokat. A dolgozók zúgolódni kezdtek, szervezzünk sztrájkot, tiltakozó akciót, utcai demonstrációt, félpályás útlezárást! Kapjuk el pipogyabácsit és húzzuk fel az első lámpavasra!

Nem pipogyabácsi tehet róla, ő is csak parancsot teljesít, lépett be az ebédlőbe műszakvezetőjük, akit mindannyian tiszteltek. Van már rendőrségük, katonaság, terrorelhárítási központ, büntetés-végrehajtás, egy ilyen rendeletet nem vezetnek be felkészületlenül. Sztrájk? Teljes alvásmegvonással sem lehet bírni öt napnál tovább. Bizony nekünk is be kell állnunk a sorba, mint a többieknek, nem tehetünk ellenük semmit. Úgy hallottam minden a duplájába fog kerülni, mint ébrenléti állapotban, sőt, adókat is terveznek. A gyógyszeripar már ráállt egy speciális tabletta fejlesztésére, ami megváltoztatja a szervezet cirkadián ritmusát, segítségével állítólag elég lesz két óra alvás is. Jövő ősszel dobják piacra, patkányokon működik, a klinikai kutatási fázisra azonban már nem lesz idő.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink