Busa Hanna
Elégia
Az eső maga az elégia. A szürke égbolt a gyász, ami magából ontja a dalt eső formában. A fiatalok az utcán táncolnak rá, nem zavarja őket, hogy csuromvizesek lesznek, egyfajta boldogság, akár a pároknak, akik megállnak az időben elázni egy forró csókért.
Folyt már felfelé a könnyed?
Ez akkor történik, amikor hanyatt fekszel, és annyi gyűlik fel a szemüregedben, hogy a szemöldöködet nyaldossa, de annak az íve sem lefelé tolja meg, hanem a homlokod irányába. Ismeretlen, hatalmas területen kúszik lassan a hajhagymáid felé.
Berekesztem
Dobozba zárom a csillogó cserépdarabkáimat. Anyukámtól kaptam annak idején. Világos virágok tarkítják barna külsejét. Magába zárja a sötétséget, amik belőlem az éjszaka nélkül is kiszöknek. Elhagyott gondolatok papírra vetett másai barátkoznak itt össze.
Partnereink
