Lazarev Oleg
„Soha, semmit”
„Időm annyi, mint a tenger!” –
Mondják az emberek, ha ráérnek.
„Nem számít este van, vagy reggel” –
Egyszer volt, hol nem volt az Avasi templom fölött
Már ő sem az, ki volt egyszer,
A helyek sem azok, mik voltak egykor,
Ahová visszajárok, ott az idő sem az,
Az élet svédasztalán…
Az élet svédasztalán túl kevés a hely, vedd el hát gyorsan azt, ami kell. Ínycsiklandozó falatok, fűszerek, mártások, illatok, csillogó tálak, de ehetőt, igazán finomat kevesen találnak. A „MÉREG” címke nem mindig van ott, a zöldség nem feltétlenül frissen vágott, a hús meg hol emberi, hol meg romlott.
Egy istentelen ária az isten-gyermekről
Testemre esőcsepp hull,
Falon Mária, ölében Jézus ül
Befejezetlen ária.
Jönnek az álmok…
Jönnek az álmok menyegző ruhájába öltözve,
Jönnek, s templomukba vezetnek az oltár elé.
Fogom a kezüket az úton a szentély felé,
Cím nélkül…
Kiváltságképpen kiváltás, sikításképpen siketség, költségvetés-képtelen gazdasági fejlődés, felfelé ívelődő erkölcsileg erkölcstelen züllés, élettelen, az élet tévedés.
A három istenség s a felhőtlen ég
Kéjnedvek ajkaimat elborító hullámzása, cseppenként nyelvemen landolva mámorit, akár a női, vágytól lángoló figura, ritmikusan ismételt vonaglása. Íme igen! A szexualitás varázsa, önmagunk értetlenül elrejtett képmása, őszinte, nyitott testbeszédbe foglalva, roppant nyögésekkel kézen fogva, testet, lelket átkarolva…
Szörnyű érzések, amelyek…
Értsd meg, én szeretlek,
De félek, hogy emiatt elveszítelek.
Kedves vagy hozzám, megértesz,
S. O. S., az ellopott Hold és a vakond
Bájosan simogató éjszaka szirupként átfolyik a testemen, részegítő illata áramlik be a fülemen, árnyakcsinálta illúzió-ösvények, az avarban rejlő láthatatlan lények. Közelednek, kúsznak, úsznak s aztán hangtalanul eltűnnek. Hajamba kapva elrohan a szél, valamiről félhangon hadarva beszél, semmit se értve reszket egy falevél, miközben egy kóbor szellem egy elhagyatott padon zenél.
Szebb filmekért
Hollywood, a gyilkos filmek gyára,
Gaztettek széles kelléktára,
Agressziót keltő masina,
Csak vér, halál, agónia.
Nem meglepő
Szerintetek mi célja az életnek?
Mi a célja egyáltalán mindennek?
Mindannyian mit akarunk?
Partnereink
