L. Csépányi Katalin
Cardio versio – Búcsú Kadosa Beatrixtól
2012. február 11. hajnalán Kadosa Beatrix barátunk eltávozott körünkből. Szívének sokadszori újraindítása most nem sikerült… 2004. január 23-án jelent meg az alábbi verse a Hetedhéthatárban:
melegen hullámzó // tónusos ritmus – / zárt ökölből sugarasan / szerteszét pattanó ujjak:
tágra-dobbanó / mélybe-teljesedő / éltető áramlás
Fellbach és Pécs „ezüstlakodalma”
A két testvérváros, Fellbach és Pécs ezüstalkodalmat ünnepel – így jelent meg a német sajtóban a hír – tudom meg Irma Oleschtől, aki több mint két évtizede dr. Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach akkori főpolgármestere jobbkeze lett a német-magyar testvérvárosi összeköttetésben. Idén szeptemberben Pécsre érkezett a fellbachi delegáció, hogy a pécsiekkel együtt ünnepeljék a 25 éve létrejött kapcsolatot.
Kányádi Sándor rabságában
Feledhetetlen órákat töltöttek együtt Kányádi Sándorral a harkányi művelődési házban mindazok, akik szeptember 26-án este részt vettek a Jelenkor főszerkesztője, Ágoston Zoltán által vezetett beszélgetésen. A verseket maga mondta el a 82 éves mester, csak néha-néha gondolkodott egy-egy soron, és idézett németül, franciául eredeti szövegeket és az általa készített fordításokat. Szavaival és huncut mosolyával rabul ejtett mindenkit…
Életünk a víz – Romfeld Ákos fotókiállítása
Életünk a víz címmel nyílt meg szeptember 26-án, a harkányi Művelődési Házban Romfeld Ákos fotókiállítása. Az Erdélyből származó AFIAP fotóművész 20 éve él Magyarországon. A környéken nem ismeretlen, hiszen a villányi művelődési ház igazgatója volt nyugdíjba meneteléig.
Mofetta-kezelés – tb-támogatottan
Közel egymillió érbeteg kezelésében és a rehabilitációban új távlatokat nyit a mátraderecskei természetes szén-dioxid gyógygázfürdő, azaz a mofetta társadalombiztosítási támogatása, melyről a nemzeti erőforrás miniszter 2011. május 31-i rendelete szól – tájékoztatta a Hetedhéthatárt Gyetvai Gyula, a mofetta ügyvezető igazgató főorvosa. – A támogatás mértékéről az OEP ármegállapító bizottságának kell döntenie, remélhetőleg erre minél előbb sor kerül.
A 2011-es Káplár László Jó Ember Díjas: Zágorhidi Czigány Ákos
Oszkó település Hegypásztor Körének ügyvezetője, Zágorhidi Czigány Ákos kapta ez évben a KáplárLászló Jó Ember Díjat.
A díjazott a régi kulturális értékek átmentése és újak teremtése terén kiemelkedő tevékenységet végez. A Vas megyei Oszkó település – elsősorban az ő munkája által – példa lehet minden civil szerveződés számára: mert „kis közösség – nagy tettek” jellemzik a Hegypásztor Kör működését.
PTE – Doktori oklevélátadó ünnepség – Szigetvári Krisztián PhD
A Pécsi Tudományegyetem március 15. alkalmából doktori oklevélátadó ünnepséget rendezett március 10-én, ahol 46 új PhD és DLA doktor vehette át diplomáját.
Az Egyetemi Doktori Bizottság sikeres védése alapján PhD fokozatot ítélt oda Szigetvári Krisztián barátunknak és szerzőtársunknak a történettudományok területén.
Káplár László Jó Ember Díj – 2011
Káplár László, a 2003-ban ötvenévesen eltávozott újságíró kolléga, a volt MTI-s, a jó barát, a jó ember nevének és az általa képviselt értékrend megőrzésére jött létre a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány. A kulturális teljesítmények díjazására az alapítvány a névadó személye előtt tisztelegve létrehozta a Jó Ember Díjat – melyet évente egyszer ad ki a kuratórium döntése alapján. A Jó Ember Díjra 2011. március 15-ig lehet jelölni.
Bánki Judit Hagner kiállítása Pécsett
Bánki Judit Hagner művei Németországból érkeztek ide, onnan, ahol él és alkot, Wetzlarból. Bánki Judit nagy utat tett meg az elmúlt évtizedekben: elindult Dombóvárról, majd Gödöllő, Ibafa, Pécs következett, végül egy jó nagy lépéssel Németországba került, Wetzlarba – és ennek a döntő lépésnek köszönhetjük most, hogy itt vagyunk újra Pécsen, miután bejárta még közben a fél világot: egyrészt férjével együtt a vadászat okán, másrészt a szobrai révén.
Káplár László Jó Ember Díj 2010 – Gulyás Jánosné és Gulyás János
Már hét éve, hogy elment Káplár László, az MTI Baranya megyei szerkesztőségvezetője, mégis itt maradt: az emlékére létrehozott alapítvány már ötödik alkalommal adta át a Jó Ember Díjat. Az idei díjátadó ünnepség április 17-én a pécsváradi várban zajlott, ahol az István király szálloda támogatóként adott méltó helyet a rendezvénynek.
250 Hetedhéthatár – Búcsú a nyomtatott laptól
Tizenkét és fél év után elköszön a Hetedhéthatár magazin nyomtatott változata – stílusosan: a 250. szám megjelenésével. Ezentúl az interneten él tovább a lap – azaz nem végről beszélünk, hanem az újság történetében egy másik fejezetről. A mostani szám 32 oldalából maradt körülbelül 2000 karakter arra, hogy búcsút mondjon a kiadó-szerkesztő.
A gyógyító mofetta
Huszonöt perc naponta a széndioxid-gázfürdőben – látszólag szinte nem történik semmi. Emberek ülnek egy gödörben, beszélgetnek – közben a gáz a bőrön át bejut a szervezetükbe, és működésre serkenti az ereiket. Az érszűkület miatti fájdalmak kezdenek megszűnni, a séták egyre hosszabbodnak, a botok pár nap múlva otthon hagyhatók, az éjszakák nyugodtabbak, a reumatikus fájdalmak csökkennek, a sebek kezdenek összezáródni, a vércukorszint csökken – napról napra érezhető a változás.
Búcsú Bukta Csabától
A képen két jó barát, mindkettő már fentről egyengeti a Hetedhéthatár útját: a két és fél éve elment Kurucz Gyulát követte most Bukta Csaba. A barátságuk az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában kezdődött, ahol mindketten szerkesztő-riporterek voltak, majd folytatódott a párhuzam a rádiós műsorvezetéssel és a médiaoktatással.
Káplár László Jó Ember Díj
Káplár László, a 2003-ban ötvenévesen eltávozott újságíró kolléga, a jó barát, a jó ember nevének és emlékének fennmaradására jött létre a Káplár Alapítvány. A kulturális teljesítmények díjazására az alapítvány a névadó személye előtt tisztelegve létrehozta a Jó Ember Díjat – melyet évente egyszer ad ki a kuratórium döntése alapján.
12 éves a Hetedhéthatár
Ünneplőbe öltöztetett szívvel tudok csak gondolni mindazokra, akik közreműködtek az elmúlt 12 évben a Hetedhéthatár életében. Volt egy elképzelésem egy újságról, egy jó szót adó újságról – de társak nélkül mindez nem válhatott volna valósággá. Először is társakra találtam az induláskori szerzőkben, támogatókban – míg az előbbi kör egyre tágult, úgy az utóbbi egyre szűkült.
Partnereink
