Harmadik utazás (18. rész)
Folytatva a nagyváradi sétát a forgalmas hídon ismét átkeltünk a folyón. A klasszicista stílusú Szigligeti Színházat 1900. október 15-én nyitották meg. Előtte a színműíró mellszobra Margó Ede alkotása.
A múlt század elején – az akkori Bémer téren – a saroktornyos, szecessziós palotában a földszinten volt Ady Endre kedvelt kávéháza, az Emke.
Rövid belvárosi sétánk után a Stúdió Színházban Wass Albert emlékműsort néztünk meg: „Üzenet az otthoni hegyeknek” címmel. Kis Törék Ildikó és Varga Vilmos az író és költő életével, műveivel ismertetett meg bennünket. A nagy átéléssel előadott színpadi játék felejthetetlen volt számunkra.
Erdélyi utazásunkat és nagyváradi látogatásunkat a Szent László székesegyháznál fejeztük be.
A püspöki negyedbe érkezve az 56 pilléres, emeletes „lábasház”, a Kanonok-sor tűnt fel. Az 1773-1776 között épített házban egykor a káptalan papjai laktak. A II. világháború után elvették az egyháztól, bérlakásokat alakítottak ki benne. Pár éve adták vissza.
Nem ilyen „szerencsés” a park másik oldalán álló Püspöki palota sorsa. A város legjelentősebb barokk műemlékét a bécsi Felső-Belveder palota mintájára, 1762-1770 között Patachich Ádám püspök megrendelésére emelték. 1971-től a Körös Vidéki Múzeum birtokolja. Az elmúlt években többször ígérték visszaadását, de ez máig nem történt meg.
A Kanonok-sor és a Püspöki palota között törnek a magasba a székesegyház barokk tornyai. Alapkövét 1752-ben Forgách Pál püspök helyezte el. Giovanni Battista Ricca olasz mérnök tervezte, építését Hillebrandt Ferenc bécsi építész fejezte be osztrák-barokk copf stílusban. 1780-ban gróf Kollonitz László püspök szentelte fel. Háromhajós, bazilika jellegű építmény. Falait carrarai és vaskohi márvány borítja. Középső hajója 68 méter hosszú, szélessége 30 méter. A kupola 24 méter, a tornyok 61 méter magasak. A kupola freskója „Krisztus égi diadalát” ábrázolja. Schöpf János alkotása 1778-ból.
A főoltárt 1897-ben carrarai márványból készítették korai reneszánsz stílusban. A Szent István és Szent Imre hatalmas gipsz szobrai közötti kép Mária mennybemenetelét ábrázolja. A színes ablakokon Szent László és Szent Erzsébet látható. A 3 manuálos, 2052 sípos orgonát 1780-ban Mária Terézia ajándékozta a városnak. A jobb oldalhajó végében a falon Szent László életnagyságúnál nagyobb oldal-domborműve látható. (Kiss György majolika alkotása.) A nagy király kezében csatabárdja, melyet sírjában találtak. A legenda szerint ezzel fakasztott vizet a sziklából katonáinak. A kincstárban Szent László mellszobor alakú ereklyetartójában (hermájában) a király koponyacsontjának darabkáját őrzik.
A székesegyház előtt, Szent László 1893-ban emelt ércszobránál (alkotója: Tóth István) elkészítettük a szokásos csoportképet, és meghallgattunk egy részletet Arany János Szent László legendája című elbeszélő költeményéből.
Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.
Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronáját napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos! –
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szűz, a Boldogságos.
Szóljon hozzá!