Az emléklap tanúsítja, hogy jelen sorok szerzője 2004. július 6-án felkereste a Nordkapp-ot, Európa legészakibb pontját
A Skandináv-félsziget nyugati részén, hosszan elnyúló Norvégia Európa természeti szépségekben talán leggazdagabb országa. A hazánknál megközelítőleg három és félszer nagyobb területű ország tájképének két meghatározó eleme a Skandináv-hegység és a rendkívül tagolt tengerpart. A Hetedhéthatár olvasói az új esztendő első hónapjaiban e csodálatos ország természeti és kulturális különlegességeibe nyerhetnek bepillantást. Elsőként az ország természeti sajátosságait tekintjük át, majd megismerjük hogyan „jár” a Nap a sarkvidéken az év folyamán, és ellátogatunk öreg kontinensünk legészakibb pontjára.
A Skandináv-hegységet elsősorban a lapos hegyhátak, a fjellek és a szélesen elterülő fennsíkok, a viddák jellemzik. A hegyvidéki területek alacsonyabb térszíneit erdő borítja, majd a magasság növekedésével az erdőt törpenyírek, borókák és szél tépázta apró termetű fácskák, végül a zuzmók váltják fel. A hegyek felső régiói teljesen kopárak, a fagy hatására aprózódó kőzeteken nincs talajképződés, így növényzet sem képes megélni. A legmagasabbra emelkedő területeket örök hó borítja.
Norvégia nevének hallatán mindenkinek eszébe jut a tagolt partvidék. Valóban, az ország legfestőibb tája a csodálatos, szinte teljes egészében érintetlen tengerpart, a hullámok marta vad sziklákkal, szigetekkel, tengeröblökkel és a szárazföld belsejébe több kilométer hosszan ujjszerűen benyúló fjordokkal.
A Nordkapp: emberek figyelik a látóhatár közelébe ereszkedő, majd éjfél után újra emelkedni kezdő Napot (a szerző felvétele)
A Északi sarkkörön túli területet Északi sarkvidéknek nevezzük. De vajon tudja-e mindenki, hogy miért pont a 66,5 fokon jelölték ki a sarkkört? Erre nagyon egyszerű a válasz: a Föld forgástengelye 23,5 fokos szöget zár be a keringési síkjával. Mivel a Föld gömb alakú, a Nap mindig pontosan a felét süti, a másik fele árnyékban van. A megvilágított és az árnyékos félgömbök határvonala a téli napfordulón, december 22-én itt található (ekkor ezen a szélességen nem kel fel a Nap), míg a nyári napfordulón, június 22-én ugyanott egy teljes napon át fent láthatjuk az égbolton. A sarkkörtől észak felé továbbhaladva a nappalok és éjszakák hosszának az év folyamán lejátszódó változása egyre nagyobb mértéket ölt. A táblázat mutatja, hogy néhány sarkvidéki norvég városban hogyan alakul a „teljes világosság” és „teljes sötétség” időszaka.
A nyári éjféli Nap további, számunkra szokatlannak tűnő különlegességeket is rejt magában. A Nap este nem nyugszik le: a látóhatár közelébe ereszkedik, mint egy sima röptű ragyogó madár, amely éjfélkor eléri pályája legalacsonyabb pontját, majd újból emelkedni kezd. Ennek következménye, hogy mivel akkor pontosan észak felől süt, az árnyékunk dél felé mutat!
Mindenkire nagy hatással vannak az „égi mechanika” különleges jelenségei, szeretjük megtapasztalni az efféle érdekességeket – gondoljunk csak az 1999-es Napfogyatkozásra, amikor az egész ország lázasan várta a „déli sötétséget”. Norvégiában az éjféli Nap élménye még egy további extrával egészül ki, hiszen itt található Európa legészakibb pontja, a Nordkapp. Nem véletlen, hogy nyáron, az éjféli Nap időszakában emberek ezrei keresik fel ezt a nevezetes pontot minden éjfélkor, hogy személyesen is átéljék a természet e csodáját. A Nordkapp egy sziget kopár fennsíkjának szélén található, ahol a szárazföld – mit szárazföld, egész Európa! – egy 307 méteres, szinte függőleges szakadékban végződik. A szikla belsejében látogatóközpontot alakítottak ki, ahol az ismeretterjesztő tárlattól a panorámamozitól az ajándékbolton, postán és az éttermen át a kápolnáig minden az ide látogató turistákat szolgálja.
Hozzászólások