Végezetül pedig következzen a Lofoten-szigetek újabb csúcspontja (ja, ezt már mondtam): a Reinebringen túra, továbbra is Moskenesøyán. A Reine nevű apró halászfaluból a Reinebringen csúcsra vezető túra klasszikus értelemben nem is túra. 1566 sherpa-kőlépcső vezet fel, amely a könnyedség képzetét kelti.
Másnapra kisüt a nap. Időben el is készülünk, a busz is jön. Ma minden könnyebbnek tűnik. Még a hátizsák is. Elmegyünk Svolværbe (azért ide, mert a busz ide tart), amely a Lofoten-szigetek legnagyobb városa, 4736-an élnek itt. És hogy szusszanjunk egyet, megszárítsuk a ruháinkat, átgondoljuk a továbbiakat, kiveszünk egy szobát. Ablakunk közvetlenül a Svolværgeitára néz, a Svolvær kecskéje nevű hegyre, amelynek két csúcsa a kecske két szarvára emlékeztet. Ez valami jel?
Amíg odalent süt a nap, a szint emelkedésével párhuzamosan rohamosan romlik az idő. És még el sem érjük a Delpen csúcsát (374m), amikor már zuhog az eső, egyre nagyobb a köd, és a távolban látjuk a Matmora felé vezető havas szirteket és a Matmora hóborította csúcsát. De előtte átszelünk még egy hatalmas fennsíkot, a szél a kapucninkat és a hátizsák védőhuzatát tépkedi. Így utólag be kell vallanom, ilyen kihívó túrával Közép-Európában eddig nem találkoztam.
Amikor először említem meg, hogy idén a Lofoten-szigeteken nyaralok, azonnal látom a csodálkozó tekinteteket. Egyrészt: az hol van? Másrészt pedig (miután a hol vant tisztáztuk): mit akarsz a nyár kellős közepén az északi sarkkörön túl? Örülnél inkább, hogy végre jó idő van. A nyár kellős közepe enyhe túlzás ugyan, hiszen még csak június van, amikor utazunk, ennek ellenére megértem a kételyt.
Ifjabb koromban egy bölcs ismerősöm azt tanácsolta, hogy minden könyv elolvasása után pár sorban jegyzeteljem ki a tartalmát, esetleg főbb szereplőit. Így, ha évek, évtizedek múlva veszem kézbe a könyvet, már tudhatom miről is szól. Persze, ez egy bizonyos fokú szintetizálást, összegzési készséget is feltételezett volna. Természetesen elmulasztottam.
Norvégiát leginkább lenyűgöző fjordjairól és az utóbbi évtizedekben hatalmas olajkészletéről ismerjük. Ez a skandináv ország azonban jóval több ennél – pezsgő kulturális élet jellemzi a nagyobb városokat, mint Oslo vagy Bergen, zenei és más művészeti fesztiválokkal találkozhatunk egész évben.
Vaskori öltözék, egy gyapjútunika került elő Norvégiában a hegyekben megolvadt hó alól. A ruha mellett még régebbi, az újkőkorból származó nyílvesszőket és íjmaradványokat találtak, ezek kora 6 ezer évesre tehető. A régmúlt tárgyai a légkör általános felmelegedése révén bukkantak elő, olyan helyeken is olvad a hó és a jég, amelyeken – némi túlzással – soha nem szokott.
Szerte Norvégiában nagy visszhangot váltott ki Gyurta Dániel gesztusa, a norvég sajtó külön is méltatta, a helyszínen pedig négyezren tapsolták meg a magyar olimpiai bajnokot azon a szombat esti, hamari ünnepségen, amelyen átnyújtotta az emlékérmet a tavaly elhunyt barát, az olimpiai második, világ- és Európa-bajnok versenyzőtárs Alexander Dale Oen családjának.
Hogy ki is volt Höfler Pál? Ha megkérdezünk egy pécsi „hetvenes öregfiút”, hogy mit tud róla, ezt a választ kapjuk: „Hogyne tudnánk! Hisz az ő zenéjére táncoltuk át az estéket az 1950-60-as években Pécs valamely kedvelt szórakozóhelyén.” Engem családi szálak is kapcsoltak Palihoz. Édesapám nővérének (Höfler Nep. Jánosné született Trebbin Vilma) volt a fia, tehát ő volt az én unokabátyám.
A zajos alagsori nyomdában mintha ismerős dallamok vibrálnának a fémes hangok között, távolról valahonnan zongoramuzsika sodródik felém, üzenet a gyerekkoromból, kezemben egy levelezőlap nagyságú csoportkép, azt nézegetem. A mechanikus acélprés ólombetűs laptükre emelkedik és süllyed ütemesen, gigantikus metronóm darabolja a kecses dallamíveket, és csattogva méri az időt.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
