Mai úticélunk Innsbruck lesz, Tirol tartomány fővárosa, az 1964-es és az 1976-os téli olimpiai játékok helyszíne. A város rendkívüli környezetben helyezkedik el az Inn folyó völgyében, beékelve északról a Karwendel, délről a Stubai-Alpok kétezer méter fölé magasodó vonulatai közé.
Az Aranytető
Innsbruck területe ősidőktől fogva lakott, a só és a környéken fellelhető réz csábította letelepedésre az embereket. A római Birodalomban fontos település volt itt, Oenipontum néven. A mai Innsbruck alapítása 1180-ban történt, amikor Andechs gróf irányítása alatt várat építettek bástyafalakkal, sőt egy pénzverdét is létrehoztak. Kedvező közlekedésföldrajzi adottságainak köszönhetően a város gyorsan és igen látványosan fejlődött, a 13. század végétől Európában az elsők között banki szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni. 1363-tól Tirol Habsburg fennhatóság alá került, 1420-ban tartományi székhellyé vált. Innsbruck császári székhely is volt egy ideig, I. Miksa és utóda, I. Ferdinánd uralkodása idején. Értelemszerűen ebben az időszakban igen látványos fejlesztéseket hajtottak végre a városban, számos gótikus és reneszánsz épületet emeltek, melyek közül több ma is látható. Közülük legismertebb az 1500-ban épült fedett erkélyű Aranytető. A „gótikus és reneszánsz Innsbruck” virágzása 1665-ben, a tiroli Habsburg-ág kihalásával véget ért. Néhány évtized elteltével, a 18. században ismét felragyogott a fénysugár Innsbruck egén. Mária Terézia uralkodása alatt számos barokk épületet emeltek a városban, az uralkodó Innsbruckba való bevonulása tiszteletére épült a Diadalív.
A Mária Terézia utca
Innen indulunk rövid sétára a városban. A Diadalív alatt áthaladva a széles, inkább elnyúlt térre emlékeztető Mária Terézia utcán találjuk magunkat. Szemben a barokk Szent Anna-oszlop áll. S hogy miért pont Szent Anna a neve? A spanyol örökösödési háború idején bajor csapatok tartózkodtak a városban. A „megszállók” 1703-ban, Anna-napkor vonultak ki a városból, s ennek emlékére emelték az oszlopot. A Mária Terézia utca egyenesen a belváros szívébe vezet, a látvány hátterét a Karwendel vonulatai adják.
Az óváros ékessége a hercegi rezidencia, homlokzatát az arany tetővel fedett, freskókkal díszített gótikus erkély díszíti. Miksa udvari páholyaként funkcionált, az uralkodó innen tekintette meg a felvonulásokat. Nem sokkal távolabb áll a régi városháza és a szorosan mellette magasodó Stadtturm, a városi torony. Erkélyéről pompás kilátás nyílik a városra és a környező hegyvidékre. Ugyanebben az utcában találjuk a Goldener Adler, magyarul Aranysas-fogadó épületét, ez Innsbruck legrégibb szállodája, ahol a számos híres vendég között itáliai útja kapcsán Goethe is megszállt.
A Hofkirche
Innsbruck templomai közül kettőt mindenképpen érdemes felkeresnünk. Elsőként a barokk Szent Jakab-templomot. Egyik legnagyobb kincse a főoltár képe, idősebb Lucas Cranach alkotása. A másik templom a 15-16. században épült császári palota mellett álló Hofkirche. A templom építését I. Ferdinánd rendelte el nagyapja, I. Miksa síremlékének méltó elhelyezésére – más kérdés, hogy Miksa nem itt, hanem Wiener Neustadtban nyugszik… A templom belseje rendkívül ünnepélyes, középen I. Miksa hatalmas szarkofágjával, körülötte a császár híres elődjének és kortársának 28 életnagyságúnál nagyobb bronzszobrával.
A belváros utcái a kicsi üzletekkel, árkádokkal, sörözőkkel, kávéházakkal, éttermekkel, ajándékboltokkal nagyon hangulatosak. És ami még a – magyar viszonylatban – hegyvidékhez szokott pécsi embernek is szinte lélegzetelállító, hogy majdnem minden észak-déli irányú utca felső végén szinte karnyújtásnyira, falként emelkedik ki a Karwendel alul zöld, felül kopár, helyenként felhőbe vesző tömege.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások