a Nafaka bosnyák és a Jóvátétel lengyel filmnek
Két bosnyák filmrendező távozhatott összesen három díjjal a pécsi Moveast Nemzetközi Filmfesztivál Urániában tartott 2007. őszi rendezvényzáró estje után.
A nemzetközi zsűri elismerését, az Arany Benjámin-díjat és az 5-5 ezer eurós pénzjutalmat megosztva kapta Nafaka című alkotásáért a bosnyák Jasmin Duraković, illetve Jóvátétel (Z odzysku) elnevezésű nagyjátékfilmjéért a lengyel Sławomir Fabicki.
A Nafaka tisztelgés a balkáni háborúban életben maradt szarajevóiak előtt, mert bár a főszereplők a bosnyák főváros egyik kerületében élik át a legsötétebb borzalmakat, mégis rendíthetetlenül hisznek egy szebb jövőben. A Jóvátétel pedig a pitiáner bűnözők és az illegális bokszmeccsek világába kalauzolja a nézőt, ahol nehéz jobb lehetőségekről ábrándozni.
A díjakat Krzysztof Zanussi, a nemzetközi zsűri tagja adta át, aki elmondta „37 egész estés filmet láttunk” az elmúlt napokban. Ez bármilyen zsűrinek túl sok lenne. A lengyel filmrendező a fiatal, első filmes rendezőknek címezte találó megjegyzését: „nem az első filmet készíteni a legnehezebb, hanem a másodikat”.
Egyedi látványvilágáért a nemzetközi zsűri – amelynek tagja Zsigmond Vilmos, a magyar származású Oscar-díjas operatőr is – külön kiemelte Bogdán Árpád Boldog új élet című filmjét, amely egy állami gondozott fiú megpróbáltatásairól szól, miután elhagyta az intézetet. A díjat Bogdán Árpád vette át, aki az Uránia vetítővászna előtt boldogan lobogtatva az oklevelet köszönte meg az elismerést.
Az Országos Diákzsűri és a Fipresci, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége – amely első alkalommal ad át elismerést Magyarországon – egyaránt Jasmila Zbanić Szerelmem, Szarajevó (Grbavica) című filmjét tartotta a legjobbnak. A történet egy édesanyáról szól, aki a háború utáni években egyedül neveli lányát és rákényszerül, hogy egy éjszakai bárban vállaljon munkát.
A fesztivál igazgatója, Szekeres Dénes a díjátadón kiemelte: idén 350 külföldi és hazai filmest látott vendégül a Moveast Nemzetközi Filmfesztivál, amelyre az előző évekhez képest sokkal több egyetemista ellátogatott, a balkáni térség filmművészetét bemutató kurzuson például közel ezer hallgató vett részt.
Néhány gondolat a szervezésről: a sajtóvetítések a Művészetek Házában mostoha körülmények között zajlottak; a filmvetítések termeiben a filmfeliratokat az ülőhelyek felénél nem lehetett elolvasni; a filmek legtöbbje nem volt szinkronizálva. Nekem a versenyen kívül indult ukrán Narancsos ég című film tetszett. A történet a Narancsos forradalom két ellentétes táborához tartozó fiatal szerelmét mutatja be. Az idei fesztivál büdzséje 70 millió forint volt a tavalyi 120 millióval szemben.
Számomra a filmfesztivál legmaradandóbb élményét az nyújtotta, hogy két alkalommal részt vehettem Báron György, a Filmművészeti Egyetem tanára óráin, amelyet a jövő filmkritikusainak, forgatókönyvíróinak és dramaturgjainak tartott.
Az előadásokon megtudtam, lényeges, hogy kinek szól a kritika, mennyire kell objektívnek vagy éppen ellenkezőleg, szubjektívnek lennie egy filmes írásnak. Báron György aláhúzta, hogy óriási különbség van, hová készül a kritika: egy bulvár lapba, vagy egy hetente, vagy havonta megjelenő szakmai újságba. A Művészetek Házában Illés György világhírű tanítványaival találkozhatott a Mester és tanítványa sorozat közönsége. Itt volt Koltai Lajos, Zsigmond Vilmos (aki a zsűri tagja volt), Ragályi Elemér, Sára Sándor és Grunwalsky Ferenc. Báron György egyik óráját meglátogatta a magyar filmrendezők „fejedelme”, Jancsó Miklós, akitől megtudtuk: elképzelhető, hogy Mátyás király életéről forgat filmet. A fesztivál alatt Pécsett ünnepelte 86. születésnapját. Akinek elege volt a filmnézésből a Mediawave szervezte magyar és kelet-európai zenekarok koncertjére mehetett, vagy a Hrabal-portrék kiállításban gyönyörködhetett.
A fesztivál eredményhirdetése előtt Gyimesi Kinga főszervező készséggel válaszolt a sajtóközpontban a Hetedhéthatár kérdéseire.
Milyen szempontok alapján kérték fel a zsűri tagjait?
Igyekeztünk azokból az országokból neves filmszakembereket megnyerni a fesztiválnak, ahonnan a válogatások történtek. A fő szempont, hogy megfelelő szakmai háttérrel és múlttal rendelkezzenek, hogy méltóak legyenek arra, hogy megítéljék a legfiatalabb filmes nemzedék munkáját.
Mit gondol, mit jelent annak a filmesnek és filmnek, amely megkapja az Arany Benjámint? Továbbá mint jelent Pécsnek ez a fesztivál?
Azt gondolom, hogy ez a díj, amit kiadunk mind erkölcsileg, mind anyagilag nagy segítség. Első filmesekről lévén szó ez a tízezer euró, amivel hozzájárulunk a következő film elkészítéséhez azért nagy segítség és azt hiszem, erkölcsileg is komoly hozadéka van. Bízom benne, ahogy múlnak az évek egyre több tapasztalatot szerzünk. Jobban megismerik a filmfesztivált és egyre rangosabb lesz az Arany Benjámin díj. A városnak pedig, az a véleményem, hogy nagyon fontos. Egy olyan filmes múlttal rendelkező helynek, mint Pécs, akár filmforgatásokat, akár a korábbi filmszemléket tekintjük, lényeges kérdés. Akkor is, ha azt vesszük, hogy az Európai Kulturális Főváros programjában nyilván nemcsak a film a kiemelt művészeti ág, hanem amellett másra is szeretnénk hangsúlyt helyezni.
Megtudhatnám, hogy Önnek melyik film tetszett?
Nem tudtam az összeset megnézni. 200 programunk futott a nyolcnapos rendezvény alatt, minden vetítésre én sem jutottam be. Volt olyan film, ami nagyon tetszett, de azt inkább megtartanám magamnak.
Szóljon hozzá!