A sportminiszter az atlétikáról és a ritmikus sportgimnasztikáról
Miniszter Úr! Milyen éremesőt vár az olimpián?
Gyurcsány Ferenc: – A kérdésre ma már nem túl nehéz válaszolni, miután az Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál úr többször elmondta a maga jóslatát, és ezt a jóslatot reálisnak tartom. Az úgy szól, hogy 6-8 arany, 15-20 érem. Azt gondolom, hogy ez, a magyar sport versenyképességének mai állapotát ismerve, egy megbízható, reális becslésnek tűnik. Én magam egyébként, bár nem tudom, hogy ez számít-e, de elégedett lennék ezzel az eredménnyel.
A sportlétesítmény-fejlesztési programnak mikor lesz hatása arra a két sportágra, amelynél a magyar eredményeket tekintve nem volt Ön kellemes helyzetben Magyarországon, amikor itt rendezték mindkét sportversenyt. Az egyik az atlétika, a másik pedig a ritmikus sportgimnasztika.
Gyurcsány Ferenc: – A szeptemberben nyilvánosságra hozandó Nemzeti Sportstratégia alapján egyértelműbben fogok tudni Önnek válaszolni. Most azért kerülöm a konkrét választ, mert nem sportpolitikai vitának van itt a helye, hanem a felkészülésnek. Nem kétséges, hogy az atlétika olyan alapsportág, amelynek fejlesztéséhez és művelésének széles körű terjesztéséhez az államnak kiemelkedő érdeke fűződik. Azaz benne lesz abban a sportági körben, amelyről az államot képviselő kormány azt fogja mondani, hogy az alap mozgásforma elsajátításához, az utánpótlás-neveléshez, a szükséges infrastruktúra megteremtéséhez tartósan és hosszú távon is hozzá fog járulni. Ezzel együtt az egyik legkompetitívebb sportágnak tekintjük az atlétikát. A magyar atlétika ebben a nagyon nehéz mezőnyben csak elvétve és csupán egy-egy számban számíthat arra, hogy döntőbe kerüljön. Magyarországon ma az atlétikán belül elsősorban a dobószámok ilyenek, mint ezt nyilván Ön is jól tudja. Szombathelyen van egy nagyon jó műhely, fantasztikus edzői teljesítménnyel. A ritmikus sportgimnasztikának más kihívással kell szembenéznie. Itt igaz az az állítás, hogy a közép-kelet-európai országok felbomlása után nagyon megnőtt a konkurencia. Hogyha emlékezik a világbajnokságra, akkor a dobogó első három helyét általában volt szovjet utódállamok foglalták el. Azaz ugyanazzal a teljesítménnyel a magyar ritmikus sportgimnasztika visszacsúszott az egyes versenyszámokban a hatodik, hetedik, nyolcadik helyre. Én nagy eredménynek tartanám a következőkben, hogyha ezt a teljesítményt Magyarország meg tudná tartani.
Szóljon hozzá!