Egy nemzet nagy fordulóinak nemcsak politikai, gazdasági következményei vannak, hanem jelentős hatást gyakorolnak a kultúrára is. Ezek közül a magyar ábécéről, benne az ly betűről essék szó. Aligha akad olyan magyar ember, akinek valamilyen emléke ne volna róla. Vagy azért, mert az iskolában sok bosszúságot okozott neki a pontos j-vel, illetve az ly-nal írandó szavak megkülönböztetés, ezért egy lehetséges népszavazás esetén arról, hogy maradjon- vagy sem, erősen megoszlanának a vélemények.
A 2. világháború után közvetlenül részt vehettem a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási bizottságának azon az ülésén, amelyen helyesírást tanító pedagógusként véleményt kellett nyilvánítanom ebben a kérdésben. Az illetékesek elérkezettnek látták az időt arra, hogy a háborúval járó összeomlás után nagyobb kockázat és közbotrány elkerülésével essünk túl ezen a régóta érlelődő változáson.
Régóta érlelődik nálunk az ly betűről való döntés kérdése, minthogy ezt ma már mindenütt j-nek ejtjük. Az ellenzők tábora csupán egy betű sorsát vette figyelembe úgy gondolván, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül hajtható végre, mint ahogy ez a kétjegyű cz betűnk egyszerű c-re váltása 1922-ben. A régi cz fő eleme, a c betűjegy megmarad. Ha viszont az ly betűt a j váltaná fel, akkor a helyesírási hagyományban oly nagy szerepű betűnek egyik eleme se maradna meg. A régi czicza írásmódról aránylag könnyű volt áttérni a mai cica formára, de milyen szokatlan, mondhatnám: botrányos lenne, ha Vörösmarty Szózatának egyik mondatát így írnánk át: „Ez a föld, mejen annyiszor / Apáid vére fojt…” Mennyit kellene magyarázni: nem arról van itt szó, hogy megfojt bennünket apáink vére, hanem arról, hogy itt folyt el sok-sok hősi vér hazánk védelmében.
Arra is gondolnunk kellene, hogy a Károly, Mihály stb. nevű polgártársaink beletörődnének-e a változásba, s hogy Erdély és székely szavunk új írásmódja miatt sok évszázados hagyományainkat érné súlyos sérelem.
De mindenekelőtt a magyar helyesírás rendszerét kezdené ki ez a változtatás, mert a négy elvet (kiejtés, szóelemzés, hagyomány és egyszerűsítés) fölülírva a legfőbb az értelemtükrözés elve. Gondoljunk csak a már említett folyt-fojt kiejtési azonosságra, továbbá a földrajzi tulajdonnevek, valamint személynevek ugyancsak beszélt nyelvi megkülönböztetésére.
Elvileg persze sor kerülhet ilyenféle „takarításra”, de az ly betűnek a mai ábécéből való kiiktatásával többet veszíthetnénk a réven, mint amennyit nyernénk a vámon. Nem beszélve az ly-jl írt szövegek átírásának milliárdos költségeiről.
Hozzászólások