Jaffa

„Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához: „Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott.” Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől.” (Biblia, Jónás könyve)

Rövidre zárva Jónás történetét: A prófétának esze ágába sem volt Ninivébe menni, ezért Jaffába ment, hogy hajóra szállva valami kellemesebb helyre hajózzon.

Azután 2008. májusában én is megérkeztem Jaffába. Ott álltam a parton elmélázva, mint egykor Jónás próféta tette. Tekintetem messzire szaladt a gyönyörű kék Földközi tenger horizontján. Az időutazás nem sokáig tartott, mert Jaffa más „csodákat” is tartogatott számomra. Szinte karnyújtásnyira tőlem meredeztek Tel-Aviv felhőkarcolói.

Már többen kérdezték tőlem, nem volt ez a látvány anakronisztikus, nem volt túlságosan zavaró, vegyes a korok ilyenképpen történő találkozása? Szinte gondolkozás nélkül szoktam válaszolni: ez a mai Jaffánál nem így van, napjainkban is minden részlet harmonikusan illeszkedik az összképbe.

Mélázásomból csivitelő gyerekhangok döccentettek ki. Valamelyik környékbeli iskolából gyerekcsoport érkezett, hogy néhány órácskát töltsenek el ebben a szép környezetben.

Pár rövid gondolattal repüljünk vissza Jaffa történelmébe.

A zsidók nagy királyának, Salamonnak az idejében Jaffa már ugyancsak forgalmas kikötő volt. Gyakorlatilag ez a kis, szikláktól alaposan megszaggatott öböl volt a fővárosnak, Jeruzsálemnek a tengeri kapuja.

Ide érkeztek az ókori világ különböző országaiból az árukkal megrakott, súlyos gályák. A történelmi időszakok folyamatosan gondoskodtak a díszletek változatosságáról. És micsoda nyüzsgés lehetett a kikötőváros boltjaiban, tavernáiban és a mindent áruló piacokon. Egyiptomiak, jebuziták, filisztesusok, zsidók, föníciaiak, görögök, majd később a rómaiak és a keresztesek…

Jaffa város története változatos, helyenként igazán döbbenetes. Vér, kegyetlenség, rombolás… Jaffa drámai sorsát nehéz távirati stílusban összefoglalni. A város története messze vezet minket vissza az időben. Az Egyiptomban megtalált amarnai levelekben (i.e. 1350-ben) már felbukkant a kikötőváros neve.

A Salamoni idők forgalmas kikötője mára már csendes idegenforgalmi látványossággá szelídült. Apró kikötőjének smaragdzöld vizén bölcs nyugalommal hintáznak a modern sportjachtok, és a kicsiny halászbárkák. Néha a játékos szellő felkap egy kis apró hullámocskát, hogy azután szikrázó gyémántzuhataggá zúzza szét az egykor oly félelmetes sziklazátonyokon.

A 20. század is meghozta Jaffa számára a kegyetlen háborús összecsapásokat.

1948. tavaszán véres küzdelmek zajlottak le a város birtoklásáért a zsidó és palesztin fegyveres csoportok között. A harcok alatt Jaffa többször cserélt gazdát. Végül is az izraeli erők győzedelmeskedtek, és a földig lerombolt városból megindult a gázai területek felé a palesztin népvándorlás.

Ma Jaffa városa a legboldogabb történelmi idők szépségét idézi fel az idelátogatókban. Csodálatos tengerparti sétányok, komor citadellák, mohamedán  mecsetek és minaretek, kis boltok, a turisták nyüzsgő áradata…

Kedves Hetedhéthatár olvasó. Cikkem végén már csak egy jó tanáccsal szolgálhatok: ha Izraelbe látogatnak, véletlenül se kerüljék el Jaffát!

A felvételeket készítette: Trebbin Brigitta