Búcsú, remény nélkül / Ottó bácsi megjött… / Anyám köténye

Búcsú, remény nélkül

Anyámat megcsókolta. Engem is.
Fején kalap, kabátján sárga csillag,
és mintha kis bőrönd lett volna nála.
Azt hittük visszajön…
Aztán lehervadt minden hit, remény.

Anyám ajkán kihűlt a kacagás.
Én nem értettem, milyen isten az,
aki ilyen sorsokban leli kedvét…

2011.

_______________________________

Ottó bácsi megjött…

1944 lehetett már, mikor Pista utoljára hazajött. Szürke volt és sovány. Mögötte egy még szürkébb, még soványabb, idősebb férfi igyekezett befelé.

Anyám suttogva kérdezte:

– Ki ez?

A válasznak csak a végét hallottam:

– … rám akaszkodott. Mindenhol a nyomomban volt, nem tudtam lerázni.

…

– Azt mondta, hogy a rokonaihoz jön. Szólni kell nekik. Meg kellene tőlük kérdezni, mikor mehet oda…

…

– Kislányom, neked kell elmenni,  értesíteni őket. Egy gyerek nem tűnik fel senkinek.

…

– Nincs messze. Rákóczi út… házszám… név. – ezekre már nem emlékszem.

…

–  Lemész a Rákóczi út sarkáig. Balra fordulsz. Megtalálod. Csak ennyit kell mondani: Ottó bácsi megjött.

* * *

Becsengettem. Ismerős arc nézett rám a résnyire nyitott ajtóból. Fiatal lány, akit látásból már ismertem. Pár osztállyal felettem járt a gimnáziumban.

Rémülten nézett rám. Nem engedett be. Csak az ajtóban adhattam át az üzenetet.

– Ottó bácsi megjött.

– Hol van?

– Nálunk.

– Ide nem jöhet. Nem biztonságos…

* * *

Ottó bácsi nálunk aludt a hátsó szobában.

Elhúzták a nagy szekrényt és mögötte egy szalmazsákon ágyaztak meg neki, mert felesleges ágy nem volt a lakásban. Pista ágyát, szekrényét beszállították a gettóba, ahova végül nem költözött be, hanem bevonult egy munkatáborba, de az ágy és a tükrös szekrény ott maradt.

(Micsoda naivitás! Ha valakit keresnének, el lehet rejteni egy szekrény mögött?)

Három napig tartott a szabadság.

– Ne menj vissza! – kérlelte Pistát anyám.

– Muszáj. Lehet, hogy Ottó beárulna… azt mondják besúgó…

Pista elment. Többé nem láttam. Ottó bácsi ki tudja hova lett… Eltűnt, mint Pista ágya és a tükrös szekrény… és egyáltalán… ki volt Ottó bácsi?

_______________________________

Anyám köténye

Emlékek között foszló kelme…
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag,
mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra szépen.