Reéh Gyuri 150 éves…
Reéh György
150 éve, 1862. április 18-án született Reéh Gyuri. Ebből az alkalomból két pécsi egyesület is koszorút helyezett el a jubiláns Jókai téri emléktáblájánál.
Gondolkodtam, most úgy illenék, hogy én is – mint aki sok szellemi táplálékot kapott várostörténeti munkáiból – valamilyen jelképes ajándékkal köszöntsem az ünnepeltet.
Mit is adhatnék én Reéh Gyurinak? Arra gondoltam talán, valahol az éteri magasságokban örülne, ha a Tettyéről adnék közre néhány gondolatot. No nem a mostani elcsúfított Tettyére gondolok, hanem arra, amikor a Tettye még régi természetességében csalogatta a kirándulni vágyó pécsi polgárokat.
„Aki egyszer már fennállott a Tettye fennsíkjának peremén, s onnan a szunnyadni készülő, s folyton elhaló neszbe borítkozó város felé tekintett, amely fölött esti köd lebegett már, s ezen csak mint sűrűn elszórt szentjánosbogarak csillogtak át a gázlámpák, – aki élvezte már a dolce far niente, az édes semmittevésnek azt a varázsát, amit én nem ritkán élveztem a Tettyén, küzdelmes nap után, mikor körülöttem a legendás romok rég letűnt időket hívtak vissza a múltból, s mint a letűnt múlt másik tanúja mögöttem szinte kísérteties tömegével, elmosódó kontúrjaival meredez az égnek a Mecseknek három bordája, s mely északról, keletről és nyugatról övezi a Tettye fennsíkját – az megtudja érteni azt a rajongást, amellyel szülővárosom e tenyérnyi föld darabja iránt viseltetem.”
(Reéh Gy.: Részletek a Tettye monográfiájából. A Pécs-Baranya Megyei Múzeum értesítője – Pécs, 1911.)
Reéh Gyuri költőien szép szavait olvasva, önkéntelenül egy kedves szonett néhány sora jut eszembe:
„Édes semmittevés. Hő nyári délután.
Lankadtan lógó lombok.
Fakó lepkék, bolondok.
Nyújtózkodás az élet békessége után.
Régi verseket mondok.
Fekszem a fű között jóízűen, bután.
Nem ámúl most szemem szívdöbbentő csudán,
Nem bántanak a gondok.”
(Jászay-Horváth Elemér: Dolce far niente)
Táncoló török dervisek – illusztráció
Honnan is ered a Tettye név? Reéh Gyuri az alábbi magyarázatot adja:
„Hogy először magával a névvel foglakozzak, sietek konstatálni, hogy ez nem valami ősrégi név, mert a Tettye névvel, mint azt később ismertetni fogom, csak a török kiűzetése utáni időben, vagyis az 1680-as évet követő évben találkozunk: Tettye – Tekia ugyanis törökül kolostort jelent…”
A Tettye történeténél talán legcélszerűbb Szatmáry György pécsi püspöktől kiindulni (aki az 1505-1521 évek között volt a város püspöke), akinek itt volt pompás renaissance kori csodálatos nyaralókastélya.
Reéh Gyuri a Tettye monográfiájában tudományos alapossággal rekonstruálja ezt a csodapalotát.
„Csodás szép lehetett e várkastély, melyet erdőségek és kertek öveztek, mellette a zuhogó patak, nem kell tehát bámulnunk, hogy a nyár heve elől ide menekül üdülni a főúr.”
Azután sajnos változott a történelmi kaleidoszkóp, a városra 143 évre a „sápadt félhold fakó fénye” vetítette baljós árnyait.
Pécs városa 1543. július 22-én török kézre került. A megszállók a belvárost ízlésük szerint török kereskedővárossá alakították át. Egyre-másra épültek a dzsámik, minaretek, mecsetek és fürdők, a keresztény lakosságot pedig a Havihegyi sziklák alatti elhagyatott területre száműzték. A stratégiailag jelentéktelen, kieső tettyei várkastélyt – mint számukra érdektelen objektumot -, feltételezhetően nem égették fel, hanem átadták a kerengő török dervis szerzeteseknek, kolostor céljaira.
A szegénységben, aszkétaként és zömében koldulásból élő dervisek nem sokat törődtek környezetükkel. Az egykor virágzó várkastélyra rohamos pusztulás várt. Pompás sétaútjait felverte a gaz, szökőkutas kertjeit benőtte a terjeszkedő erdő.
A török kiűzése után (1686. október 14.) Vecchi Gábor generális hatalma nehezedett a városra. Nejével együtt kapták meg donáció gyanánt a Tettyét is.
Az adományozó okirat már csak „nagy kőépület” romjairól tesz említést.
A Vecchi generális féle képet egy másik pécsi helytörténész adataival is ki tudtam egészíteni:
Tettyei romok. Wurm Károly rajza.
„Thüngent parancsnoksága után gróf Vecchi Gábor generális vette át a vezető szerepet Pécsett. Magasabb stratégiai szempontból az egész Pécs-Kaposvár-Siklós közötti háromszög visszafoglalt területének katonai felügyeletét is ő rá bízták. Ebben a szerepben Szigetvár visszafoglalásának is ő lett a főintézője. Miután Daun grófot Szigetvár parancsnokságából kitúrta, a nemrég visszafoglalt várba tette át székhelyét. Innen súlyos és bántó formában avatkozott be Pécs legbelsőbb ügyeibe is. S ezt bennfentességének bizonyos önteltségével tette, amennyiben pécsi civis is volt. Pécsett még a felszabadulás évében feleségével, egy Lambertini bárónővel együtt a Tettyén kapott területet az uralkodó adományaképpen. VECCHI még a kamarai kormányzás teljes megszervezése után is ránehezedett az egész közigazgatásra. Excesszusai az akkori pécsi püspöknek, Radnay Mátyásnak okoztak különösen fájdalmas perceket, mert a püspöknek a kamarával is voltak összeütközései, s így oltalmazást sehonnan sem várhatott.”
(Dr. Babits András: A kamarai igazgatás Pécs városában 1686-1709 (Pécs, 1937) 29-30 p.)
Az omladozó falaknak valószínűleg az 1714. június 11-én bekövetkezett súlyos robbanás adta meg a végső kegyelemdöfést. Történt ugyanis, hogy az egykori várkastély szomszédságában álló lőporos malmok és tárolók levegőbe repültek.
Vecchi generálist követően, 1701-ben a Tettye (amelyet káposztáskertként hasznosítanak) először a pécsi káptalan, majd a püspökség tulajdonába került.
A következő részben a Tettye története innen folytatódik.
Hozzászólások