A régi tettyei ünnepélyek
Pécs város vészterhes napjai után térjünk át valami kellemesebb témára. Reéh Gyurival együtt elevenítsük fel a régi tettyei vidám mulatságok történetét.
„- Panem et circenses! (Kenyeret és cirkuszt!) – kiáltotta az egykor hatalmas római nép. Panem et circenses ma is a jelszó, bár szelídebb kiadásban. Hosszú téli hónapok után a test és lélek egyaránt kivágyódik az Isten szabad ege alá, hogy együtt érezzen az álmából ébredő természettel, – a tavasszal örüljön a díszöltő fáknak, bokroknak s vágyakozva tekintsen az ezt követő mindennapi kenyeret adó évszakokra, a nyárra és őszre. Így születnek meg a népies ünnepségek a szabadban.”
(Forrás: Dunántúl, 1924. szeptember 1. Reéh György: A régi tettyei ünnepélyek)
Az ünnepélyek kezdete a Mária Teréziás időkre nyúlik vissza.
Ökörsütés (Illusztráció)
„1780. január 27-én a városnak Mária Terézia királynő által a szabad királyi városok sorába történt emelése alkalmából, ez évnek április 19-én, a királyi kegynek e tárgyban történt megnyilatkozása felett érzett öröm látható jeléül a város lakossága a fennsíkon jött össze, ott ökröt sütött, sok ezer zsemlyét osztott ki a kevés javadalmazásúak között, számtalan hordó bort fogyasztott s méltatva az esemény nagy jelentőségét, szórakozott az est homályáig. A később szokásossá vált belépőjegyeket a természetbeni szolgáltatások pótolták.
Ez volt tehát az első tettyei ünnepély.
A szabadságharc szerencsétlen kimenetele után a városunkat megszálló osztrák zsoldos csapatok zenekaraival a vértesek és vadászokéval – utóbbi fegyvernem katonáit a nép poloska csúfnéven illette – több ízben rendezett hangversenyeket a fennsíkon, melyhez a város lakosságának is szabad bemenetele volt. Pár évtizeddel ezelőtt a romok közepén egy-egy méter magas földhányás volt látható. E magaslaton játszottak az említett zenekarok, amelyek csak 13-14 tagból állottak, nem mint ma, amikor 40 főnél többet számolunk.
Az esti órákban a tisztikar több ízben tűzijátékkal is kedveskedett a közönségnek. Egy idősebb polgártársam említi, hogy raketták szálltak a magasba a romok között, melyekre a Postavölgyben hasonlóan válaszoltak. Azt hiszem ez már olyan katonai rakétázás számba ment és inkább jelzési gyakorlatnak minősíthetők.”
(Forrás: Dunántúl, 1924. szeptember 1. Reéh György: A régi tettyei ünnepélyek)
Kirándulók a Tettyén
Az első tettyei népünnepélyt követően egyre népszerűbb lett ez a Mecsekhez közeli kirándulóhely. A pécsiek felfedezték a Tettyét, amelyet akár gyalogszerrel is könnyen el tudtak érni.
Azután kezdett kialakulni az infrastruktúra is, amely alatt elsősorban a vendéglőket és sörözőket kell érteni.
„A Tettyén a mai Nick villa helyén vendéglő épület emelkedik, ahol víg társaságba jönnek azok, akik idegenből magukkal hozták szokásaikat (elsősorban is a kitűnő bajor sörök élvezetét).
A német elemeknek kedves testedző szórakozása volt s ebben az időben létesítenek a Tettyén céllövő egyesületet, amely a romokból küldte golyóit az északi hegyoldal felé.
Mint már említettem, a hasonulás folyamat (aminek hiánya sokáig feszültséget okozott az „őshonos” pécsi lakosság és a szabadságharc bukása után betelepült beamterek között) lassan ment végbe, s a Pécsett megtelepült idegenek később a mai vendéglő helyén egy külön tanyát létesítettek maguknak, amit a pécsi magyar érzelmű polgárság gúnyosan svábenburgnak nevezett.”
(Forrás: Reéh Gy.: Részletek a Tettye monográfiájából. A Pécs-Baranya Megyei Múzeum értesítője – Pécs, 1911.)
Sokáig emlékezetes eseményként tartották számon, amikor a Pécsi Dalárda 1864. év nyarán a Tettyén tartotta meg vidám hangversenyét.
„1864. augusztus 14-én a Pécsi Dalárda zászlószentelésének ünnepe alkalmával tettyei ünnepély is terveztetett. Óriási közönség vonult fel, ahol az apatini, aradi, eszéki, mohácsi és pécsi dalos testületek magán-férfikarokat és közös kardalokat adtak elő.”
(Forrás: Dunántúl, 1924. szeptember 1. Reéh György: A régi tettyei ünnepélyek)
A jól sikerült pécsi rendezvényről még a fővárosban megjelenő Vasárnapi Újság (1864. szeptember 4-i szám) is beszámolt.
„A délután kirándulásnak lőn szentelve a Tettyére, a város környékének egyik legregényesebb pontjára, hol zöld gallyakkal és zászlókkal díszített emelvényen az egyes dalárdák külön előadásai tartattak. Dal-dal után, karének karének után következett, tapsokat s éljent aratva mindegyik; kiváló tetszésben mégis az aradiak működése, leginkább csattanós magyar népdalaik által és Engeszer Mátyás pesti zeneegyleti tanár négyes karéneke részesült, melyet s pécsi dalárdának ajánlt, s ez által történt előadását személyesen vezette. A szüneteket a helybeli bányászok és az itt állomásozó cs. k. vadászok zenekara töltötte ki válogatott zeneművek eljátszása által, a szabad ég alatt végbement ünnepélyt, pedig szép tűzijáték fejezte be, végre fényes bál következett.”
Újabb fejezet a Tettye fennsík életében az 1879-es esztendő.
Tettye kép
„1879-ben részvénytársasági alapon a pécsi polgárság megalapítja a polgári céllövész egyletet, amelynek helyisége a mai Hirschfeld vendéglő s első dolga a német céllövész egyletnek német jellegét magyarrá tenni.
Üb Aug und Hand fürs Vaterland. Zsolnay György főlövészmester alkotásában ez időtől magyarul hirdeti:
Karunk és szemünk óvja nemzetünk.
Később a mai Szautter-villát, a régi svábenburgot vagyona romjain megveszi a magyar szabadságharcban velünk küzdött és velünk elszegényedett Schigegg Tamás Károly gróf s ott morzsolja le élete napjait 1890-ben bekövetkezett halálig. (A gróf sírja a mai napig megvan a Pécsi Köztemetőben, de életéről csak nagyon kevés információ áll rendelkezésemre.)”
(Forrás: Reéh Gy.: Részletek a Tettye monográfiájából. A Pécs-Baranya Megyei Múzeum értesítője – Pécs, 1911.)
I. Ferenc József Ő császári és Apostoli Királyi Felség két alkalommal – 1891. és 1892. években – is felkereste a Tettyét.
De a Tettye igazi reneszánszát Reéh Gyurinak köszönhette. Erről majd a következő részben szolgálok híradással.
Hozzászólások