Jéki László: Mágneskönyv
A Héthatár Kiadó gondozásában megjelent Jéki László – barátunk és szerzőtársunk – negyedik kötete. A Mágneskönyv című kultúrtörténeti kötethez Pach János matematikus – Jéki László egykori barátja – írt előszót.
„Több mint fél évszázaddal ezelőtt Cambridge-ben tartott híres előadásában, melynek a Két kultúra címet adta, Charles Percy Snow felhívta a figyelmet arra az egyre mélyülő szakadékra, amely a természettudományi és szellemtudományi műveltség között húzódik. Egy természettudóst megkérdezve, „hogy milyen könyveket olvasott, határozottan és magabiztosan visszakérdezett: Könyveket? Én a könyveket inkább eszközként használom!… Művelt irodalmi körökben pedig, ha provokáltak, egyszer-kétszer feltettem a kérdést, hogy hányan tudnák elmondani a termodinamika második főtételét?
Kérdésem fogadtatása hűvös volt, és a válasz teljesen negatív. Pedig én csak valami olyasmit kérdeztem, ami tudományos vonalon annak a megfelelője, hogy olvasta ön Shakespeare valamelyik munkáját?”
A Snow által felvetett problémákra azóta tudósok és művészek generációi kerestek választ a világ minden részén. Az Élet és Irodalom 1963. május 11-ei számában Németh László, aki végzettségét tekintve orvos, így ír: „Vásárhelyi tanári éveimnek, amelyek alatt természetismereti tárgyamat s a történelmet-irodalmat párhuzamosan tanítottam, ez volt tán a legfontosabb eredménye, rájöttem, hogy a szellem és természettudományok története a XVII. századtól milyen szétbonthatatlan gubancot alkot. Gondolj a XVII. századi bölcseletre! Művelőinek, akik többnyire tudósok, vagy a friss természettudomány bűvöletében élő műkedvelők voltak: a matematika, mechanika sugallta a módszert, hogy a szellemi értékekhez ragaszkodó ember, vagy épp a hívő, mindjárt védeni is igyekezzék, amit ez a módszer elsöpréssel fenyeget. Azt az óriási különbséget, amely Shakespeare s Racine korának művészete közt van, alig ötven év távolában mi hozta létre, ha nem a kartéziánus tudomány hatása? S száz esztendő múlva a romantika mi más, mint a gazdagságát védő emberi s nemzeti lélek tiltakozása a felvilágosodás olcsóbb hullámain érkező vulgarizált tudomány sugallata ellen?” Németh László a problémát alapvetően pedagógiai kérdésnek látja, amire konkrét megoldásokat sürget. Jó példaként említi Rényi Alfréd Dialógusok a matematikáról című könyvét. A Snow által kezdeményezett vita és annak hazai változata, amely egy Kossuth-klubbeli rendezvénnyel indult, nem volt eredménytelen. A következő évtizedben a kultúrák szintézisének jegyében ragyogó művek születtek, melyek hatással voltak az oktatásra is. 1976-ban megjelent Károlyházi Frigyes Igaz varázslat-a, két évvel később pedig Marx György Életrevaló atomok című könyve és Simonyi Károly máig egyedülálló munkája, A fizika kultúrtörténete.
L. Csépányi Katalin (a kiadó vezetője) a könyvbemutatón
Ebbe a rangos sorba illeszkedik Jéki László jelen könyve. Szinte kizárt, hogy a szerző, aki harmadéves egyetemista hallgató volt a Kossuth-klubbeli vita idején, és már akkor is mohón falta a sajtótermékeket, ne értesült volna a két kultúra vitáról, és ne követte volna érdeklődéssel azokat a cikkeket, melyek ennek folyományaként az Élet és Irodalom-ban és a Valóság-ban megjelentek. Ebben az időben fogalmazódhatott meg benne a Mágneskönyv megírásának terve, melyet egy életen át dédelgetett. A Mágneskönyv tulajdonképpen a mágnesség kultúrtörténete. Évtizedeken át írta, bővítgette, tökéletesítette. Két héttel a halála előtt aztán bekérte a kéziratot a kórházba, s pontot tett a szerkesztésre. A végső munkálatok elvégzése, a szerző által az évek során összegyűjtött illusztrációk felkutatása és beszerzése Jéki Évára és L. Csépányi Katalinra maradt. Az ő lelkes és önfeláldozó munkájuknak köszönhető, hogy Jéki László szerintem legszebb és legértékesebb műve végül is eljuthatott az olvasóhoz.
Pach János a bemutatón egy korábbi Jéki-kötetet is méltatott (Szeressétek a spagettit!)
Talán első látásra nem is világos, hogy milyen nagyszabású vállalkozásról van szó. Jéki a mágnes szó eredetének körüljárásával kezdi. A régi görög monda szerint egy Magnész nevű pásztor lett először figyelmes arra, hogy botjának vasból készült vége a sziklához tapad. Vajon ki lehetett ez a Magnész? Jéki utánajár, és meglepő felfedezésre jut: a görög mitológiában legalább három különböző (vagy azonos?) Magnész létezik, és ekkor még nem is beszéltünk arról a Magnészról, akit Pénelopé 135 más kérőjével együtt az Ithakába hazatérő Odüsszeusz a házában talál. Egyedülálló teljesítmény, hogy Jékinek sikerült összeállítania a görög istenek, félistenek, titánok és nimfák családfáját a Magnészokig bezáróan. Az iránytű – a porcelán és a puskapor mellett – a kínai kultúra talán leghíresebb találmánya. Könyvének második fejezetében a szerző Snow jóbarátjának, a híres brit fizikusnak, John Desmond Bernalnak azon elméletéhez szolgáltat érveket, miszerint a mágnes felfedezéséhez az az ősi kínai szokás vezetett, hogy a megfelelő sírhely kiválasztásához különböző tárgyakat pörgettek meg, és megfigyelték, hogy milyen helyzetben állnak meg.
Az iránytű feltalálása nagyban hozzájárult a hajózás elterjedéséhez és a csillagászat fejlődéséhez. Pázmány Péter 1613-ban megjelent Kalauz-ában még úgy tudta, hogy „az északi csillagoknak oly ereje vagyon, hogy nemcsak az mágneskő maga, de a vasnyelvecskének az mágneshez dörzsölt hegyecskéje is igyenesen arra” fordul. Ezzel kapcsolatban Jéki részletesen ismerteti a kérdéses csillagképek nevének eredetét is. Izgalmas mitológiai és nyelvészeti magyarázatot ad arra, hogyan lett Árkászból, Zeusz és Kallisztó gyermekéből, akinek a neve fényeset jelent, és az idők során a Sarkcsillaggal azonosult, Arktosz és Arkturosz, Nagy Medve és Kis Medve. A kínai kultúrában a Sarkcsillagot a taoista istenséggel, a Tökéletes Elsővel (Taj-ji) azonosították, de Jéki felkutatja az északi csillagképek szerepét az egyiptomi, a kirgiz, a finn és a lapp mondavilágban is.
Balra Jéki Éva, aki L. Csépányi Katalinnal együtt a Mágneskönyv megjelenését lehetővé tette
A negyedik és ötödik fejezet szintén számtalan csemegével szolgál. A szerző áttekinti, hogyan keveredett hit, dogma, babona, mágia és precíz tudományos felismerés a középkorban és a kora újkorban. Miért gondolta Albertus Magnus, Aquinói Tamás segédje, korának neves természettudósa, hogy a nők hajszálaiból kígyók fejlődhetnek? Gianbattista della Porta, a nápolyi akadémia alapítója volt-e az első, aki úgy képzelte, hogy mágnessel ellenőrizhető a házastársi hűség? Hogyan vezette az állati mágnesség (delejesség) tana a jezsuita tudóst, Athanasius Kirchert, és később a svájci származású osztrák orvost, Franz Anton Mesmert a hipnózis felfedezésére? (Az ő nevéből ered az angol „mesmerize” ige.) Tudományos szempontból a döntő áttörést Gilbert 1600-ban Londonban megjelent latin nyelvű munkája hozta, melyben pontos kísérletek alapján leírta a Földet körülvevő mágneses teret. Nem mágneses hegyek vagy csillagok fordítják maguk felé az iránytű nyelvét, hanem a Föld maga úgy viselkedik, mint egy nagy mágnes! Gilbert vezette be az „elektromos” jelzőt is a jelenségtípus leírására. Az elektron görögül borostyánt jelent.
A könyv utolsó fejezete a mágnesség hazai történetéhez nyújt sok, másutt fel nem lelhető adalékot. Megtudhatjuk például, hogy 1467-ben Mátyás király főként horoszkópok pontosítása céljából hozatta az általa alapított pozsonyi egyetemre korának legnevesebb csillagászát, Johannes Regiomontanust. Pázmány tevékenységének kutatása során a szerző a British Museum könyvtárában ráakadt a Nicholas Bourne és Thomas Archer által 1622-ben Londonban szerkesztett Weekely Newes from Italy, Germanie, Hungaria, Bohemia, the Palatinate, France and the Low Countries című kiadványra, amely az első rendszeresen megjelenő angol újságnak tekinthető. A másolatokat mikrofilmen azonnal elküldte a Széchényi Könyvtárnak.
Giovanni Manardo, aki Paracelsus egyik tanára volt a páduai egyetemen, 1513-ban Budára költözött. Ettől kezdve II. Ulászló, később a trónon őt követő II. Lajos udvari orvosaként működött. Manardo badarságnak tartotta az asztrológiát. Itteni tartózkodásáról írt mondatát Jéki László idézi, mint elgondolkodtató hungarikát: „valamiféle szellemi álomkór ragad rám eme szittyák között”. Csaknem fel évezreddel később, A marslakók érkezése című könyvében Marx György már a XX. századi magyar fizika világhírű képviselőinek életéről és teljesítményéről számolhatott be bő 400 oldalban.
A könyvbemutató közönségének egy része
Az elmúlt 40 évben kevesen tettek többet a tudományok hazai népszerűsítéséért, a babonák, tévhitek, áltudományos nézetek eloszlatásáért, mint Jéki László. Több ezer újságcikkben, tv- adásban, rádióinterjúban érvelt nap mint nap okosan, higgadtan, imponáló szakmai tudással, egyszerű, szép magyarsággal. Tevékenységéért tucatnyi kitüntetést kapott, köztük az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Prométheusz-érmét (1986), a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó-díját (1996), a Magyar Újságírók Szövetsége Hevesi Endre-díját (1999), az Akadémiai Újságírói Díjat (2002) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2005). Utolsó könyve, melyet az olvasó a kezében tart, a tudományos népszerűsítő irodalom gyöngyszeme. Nemcsak hiánypótló mű, de abbahagyhatatlan, lebilincselő olvasmány is. Ékes bizonyítéka annak, hogy a két kultúra közötti szakadék nem áthidalhatatlan.
Budapest, 2012. május
Pach János”
___________
A könyvnek Budapesten volt a bemutatója, a XII. kerületi Önkormányzathoz tartozó Kulturális Szalonban, a Böszörményi út 34/a szám alatt. A nagy sikerű bemutatón a három éve elhunyt fizikus, kiváló ismeretterjesztő egykori barátai, munkatársai, rokonai vettek részt. Jéki László negyedik kötete megrendelhető a Héthatár Kiadónál (7761 Kozármisleny, Mikszáth Kálmán u. 24., 30/575-3997, hethatar@t-online.hu elérhetőségeken) 1500 forint plusz postaköltség áron.
Hozzászólások