Nőt Béla alkotásaiból nyílt kiállítás augusztus 28-án Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban. A vendégeket dr. Kosztics István igazgató és Németh János színész köszöntötte, a kiállítás megtekintéséhez Békés Sándor újságíró, c. főiskolai docens mondott bevezetőt. Ezt közöljük az alábbiakban. (A József u. 4. szám alatt található Rácz Aladár Közösségi Házban szeptember 28-ig tekinthető meg a városszerte ismert és szeretett jubiláló képzőművész kiállítása, hétfőtől péntekig 8 és 16 óra között.)
*
Nőt Béla jubileumi kiállítása
Aligha van szánalmasabb vállalkozás, mint arról beszélni, hogy mit ábrázol egy kép, avagy miről szól egy vers, vagy zenemű. Minden művészeti alkotás – tehát minden festmény, kép is – üzenet, mely üzenetnek több szintje van, az egyértelműtől a kódoltig. A cím például egyértelmű üzenet, mely elárulja, hogy a művész mit lát, mit szeretne láttatni a képen. De a lényeg kódolva van, mely kód csak a néző (a befogadó) saját élményei hozzáadásával törhető fel.
Németh János, Békés Sándor, dr. Kosztics István és Nőt Béla a megnyitón
Minden művészeti alkotásnak (festménynek, képnek) tehát ezernyi mutációja, azaz változata van: pontosan annyi, ahányan megnézik.
Nem is mondok tehát semmit a falakon sorakozó képekről, csak annyit, hogy nézzük meg őket, szenteljük rájuk egy kis időt, és engedjük, hogy a művész által húzott vonalakat, felrakott színeket átrendezzék saját érzelmeink, emlékeink, megvalósult és elvetélt álmaink.
Beszélgessünk inkább pár szó erejéig a művészet lényegéről, vagy ha úgy tetszik, a hatalmáról. A művészet az ember alkotó kísérlete álmai megvalósítására, fogyatékosságai leküzdésére. Az ember, azaz az emberiség legnagyobb álma minden kétséget kizáróan a világ megismerése, birtokbavétele. És a világ felfedezése, megismerése és birtokbavétele a szem útján, a látás segítségével kezdődik.
Békés Sándor és a közönség egy része
A gyermek előbb rajzol, mint beszél. És ősember-elődeink is rajzban kommunikáltak a kezdet kezdetén. A barlangrajzok ugyanis nem díszítő célzattal készültek, hanem spirituális megfontolásból, erős – és máig élő – hite ugyanis az embernek, hogy aminek birtokolja a képét, azt a maga valóságában is birtokolja. Gondoljunk csak a szerelmesek fényképcseréjére – már amennyiben a mobiltelefonok, az sms-ek korában is él még ez a szokás…
Mindezt azért hoztam fel itt és most, mert Nőt Béla képei engem a barlangrajzok spirituális erejével érintenek meg. Nőt Béla e munkái által szépen, fokozatosan birtokba vette az őt körülvevő világot.
A képek beszélnek, tehát nyelvként viselkednek. A vizuális nyelv eszköztára gazdag és egyre gazdagodik. A pont, a vonal, a perspektíva, a kompozíció, a színek és tónusok, no és persze a kép kivitelezési technikája – együttesen mondja el azt, ami a kép mondanivalója, üzenete. Az előadásmód, a hangerő változó. Annak a művésznek hiszünk, akinek tiszta, egyszerű, hiteles a hangja.
Nőt Béla képei úgy szólnak hozzánk, mint egy barát, aki közel hajol az arcunkhoz és szemünkbe néz, miközben közöl valamit. Képei hangsúlyait a színek képviselik. A színek önmagukban is beszédesek, tartalmakat hordoznak, nem kell ahhoz művésznek lennünk, hogy a zöld harmóniát, reményt sugározzon felénk. Közmegegyezés van kultúránkban a színek jelentését illetően. A fehér a béke, a tisztaság, az ártatlanság színe. A fekete a halálé, a szomorúságé. A sárga melegséget sugároz, a lila nyugtalanságot, a piros a tűz, a harc, az energia színe. A szürke az öregségé, a nyugalomé.
Nőt Béla képeit a KÉK és a BARNA színek uralják.
A kék a nyugalom, a béke – a barna a stabilitás színe.
Nos, mindezt látva, nem kell művészettörténésznek, és különösképpen nem kell pszichológusnak lennünk, ha fel akarjuk tárni Nőt Béla személyiségének lényegét. Olyan ő, mint a képei. Nyugodt, békés, kiegyensúlyozott,
értékrendjét és a világhoz való viszonyát tekintve stabil alapokon álló. A művész és az ember nem áll harcban egymással. Nem derűs, de nem is keserű. Ismeri és elfogadja azt a helyet, melyet kijelölt a sors számára a világban, ugyanakkor minden emberi és művészi megnyilvánulásával egyértelművé teszi – Ady szavaival szólva –, hogy „minden ember fenség…”
Nőt Béla 70 éves.
Pécsett született, ez a város, ez a megye, ez a földrajzi és kulturális tér nemcsak élettér a számára, hanem spirituális erőtér is, mely művészi szorgalmának és igényességének az energiáit adja. Szakmája szerint műszaki ember. Ám az ecset előbb volt kedvenc szerszáma, mint a logarléc. Ezt a két szimbolikusnak is nevezhető munkaeszközét hiba lenne szembe állítani egymással. Nőt Béla műszaki végzettsége (a műszaki rajzokkal kapcsolatos tanulmánya és gyakorlata) tetten érhető művészeti alkotásain is. A műszaki
ember tudja, hogy egy „szerkezetben” (azaz egy műalkotásban) minden mindennel összefügg, és semmi sem másodlagos. A tökéletes konstrukció tökéletes rendet és harmóniát követel. És precizitást. Amit elnagyolnak, az selejt, az nem működik.
Bármi is az ember szakmája, élethivatása, az istenadta érdeklődés és tehetség mellett tanítók, tanárok, mesterek, példaképek is ott állnak a jelképes startvonalánál.
Nőt Béla indulását, pályaíve alakulását is számosan segítették. Nem lesz teljes a névsor, akiket megemlítek, ámde akiket szóba hozok, azok arca, művészi minősége Nőt Béla művei szín- és témavilágán is átsejlik. A tisztes és meglehetősen hosszú névsor elején Meggyes Rózsa áll, az egykori rajztanár, aki alighanem elsőként fedezte fel, hogy a kisiskolás Nőt Béla kezében „van valami”. És aztán jöttek a mesterek: Cseh László, Gebauer Ernő, Kelle Sándor, Soltra Elemér, Pandur József, Gerzson Pál.
Valamennyien jelen vannak ebben az életműben, annak ellenére, hogy a mester és tanítvány kapcsolatában egy idő után törvényszerűen jelentkezik a tanítvány részéről a továbblépés, az önállósulás, a saját stílus kiharcolásának igénye.
Ha a képek tartalmáról, mondanivalójáról nem is, mesterségbeli vonatkozásairól azért illik mondani valamit.
Nőt Béla sokoldalú művész, akit a technikai sokszínűség jellemez.
Rajzol tussal, krétával, készít grafikákat, akvarelleket, diópáccal alapozott tusrajzokat, alkot vegyes technikájú képeket. De az egyik legősibb képalkotási technikához, a linómetszethez is visszatér, ha a téma, a mondanivaló úgy kívánja. Mesterségbeli tudása, kivitelezői precizitása szembetűnő. Nem kapkod, nem nagyol el semmit. Minden fontos, ami a kereten belül helyet kap a képein.
Nagyon nehéz (és talán felesleges is!) Nőt Bélát beskatulyázni valamely művészeti irányzat, izmus kalodájába. Nem naturalista, de nem is absztrakt. Nem azt rajzolja, festi, amit lát, de amit látott, ami megragadta a figyelmét, amit megszeretett, az ott van a képein.
Engem a versek parttalanságára, vagy ha úgy tetszik: lebegő, látomásszerű mivoltára emlékeztetnek ezek a képek. A vers is mond valamit, szól valamiről, de nem ez fontos igazán benne, hanem az érzés, a hangulat, amit kivált.
Nőt Béla lírai festő. Ha nézem a képeit, mintha távoli fuvolaszót hallanék.
A mester 70. születésnapja jó alkalom arra, hogy rávetüljön a tisztelet és megbecsülés fénye. Nem kényeztette el a sors. Vannak díjai, elismerései, de ezeket nem kapta, hanem nyerte. Pályázatok hosszú sorának nyertese.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, Pécs-Baranya Művészei Társaságának, a Kisgrafika Barátok Köre Művészeti Egyesületének, a Művészetbarátok Egyesületének.
Nőt Béla barátokkal a megnyitón
Éveken át galériát is működtetett, ahol kortársai számára biztosított megmutatkozási lehetőséget. Tehát másokat menedzselt, miközben őt nem menedzselte senki.
Minden művészeti alkotás valamilyen formában a magány megosztása, vagy ha úgy tetszik, a lélek útkeresése. Az érzelmek kiáramlása.
Nőt Béla érzelmekkel teli, ideák által vezérelt ember.
Sok mondanivalója van még a számunkra…
Békés Sándor
Hozzászólások