Anyámnak tündérujja volt,
nyomán a szakadás beforrt,
leszakadt gombok serege
kereste, hol van a helye.
Kezében táncolt a kanál,
dalolt a fedő és a tál,
és tudtam, mikor este főz
meséket gombolyít a gőz.
***
Én tündérséget nem tanultam,
és most, hogy visszasodrom múltam,
nem tudom, olyan fontos-e
a valóság, mint a mese . . .
Ha már/még van kinek mesélni, tényleg nem biztos, hogy a valóság fontosabb a mesénél.
Egyébként meg tetszik.
Igazán szép emlékeket idéz fel ez a szép vers.
Tibor