Trebbin Ágost | Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 91.

Népszerű tudomány

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 91.

Egy kis pécsi repüléstörténet

 

Első rész

Mindössze száz éve történt, egy maihoz hasonló forró nyári napon. Érdekesnek tűnő produkció tartotta lázban városunk közönségét. Az elő pécsi repülőnapnak lehettek részesei szépapáink.

Igen érdekes látványosságot nyújtó napja volt tegnap városunknak. A fizika törvényeinek és a modern technika ismereteinek felhasználásával a levegő meghódítására alkotott repülőgépen mutatta be Dobos István magyar pilóta az aviatika csudáját. Csudának mondjuk a mutatványt, mert korunk egyik legnagyobb vívmánya: a repülés méltán kelthet a földre teremtett és földön járó emberben csudálkozást. Valamikor, nagyon régen az ingóringó vizeken járó művek is bámulatba ejtették a még kezdetleges eszközökkel rendelkező halandót, mennyivel inkább csudás a repülés ég és föld között a magasban, a végtelen térben való célirányos, kormányozható mozgás. Mint egy valóra vált álom tűnik fel a látványosság. Hat-hétszáz méter, sőt még ennél is magasságban szeli a levegőt sebes szárnyalású acélmadarával a bátor, merész, hős pilóta s a madarak megriadva suhannak el mellette, mert a szokatlan légköri jelenség ijedelmesen hat rájuk. Hát már az ember is tud repülni? A soha nem nyugvó szellemi erő a repülésnek is kitalálta a módját? Íme ez az excelzior, a netovább! Most már a végtelen térben is utat nyit magának az ember. A szárnyas gépen magasba emelkedik és száll. Száll, mint a sas, mely a nap körül kering.

Az eddigi repülések, amelyeket Pécsett láttunk, csak gyenge kísérletezések voltak. Láttuk, hogy a nagy probléma, a repülés megoldást nyert. Ezek a gépek azonban még igen kezdetleges szerkezettel bírtak. Nagy útra alkalmatlanoknak bizonyultak. Száz méter magasságnál tovább alig emelkedtek s két kis ellipszis leírása után kimerülten szállottak le. Dobos István Albatros nevű acélmadara már sokkal tökéletesebb gép. A pilóta nagy utakat tesz rajta. Nem vonaton jár városról-városra, hogy itt, meg amott pár perces repüléssel mutassa be a kor nagy vívmányát, hanem nyeregbe szállva nyolcszáz méter magasságban járja be az országot, gyakran 60-90 kilométeres távolságokat repül be. És a közönség, bár kíváncsi a rendkívüli, a csudás látványosságra, nem méltányolja mindenkor illőképpen az emberi szellem ez úttörő hősének, aki minden fölszállásával az életét teszi kockára, önfeláldozó, bravúros vállalkozását. Úgy tekinti, mintha valami cirkuszi légtornász volna s nem is értékeli többre, pedig nemes és nagy lélek, igazi hős, aki az emberművelődés, a világkultúra cser- és babérkoszorúra érdemes bajnoka. Csakhogy ennek megértéséhez szív és lélek kell, nem pedig a mindennapi élet forgatagában, a piac vásári zajában eltompult, elfásult kalmárszellem, amelynek gondolkodása csak az „adsza – ne!” körül forog. Dobos István a magyar pilóta adott virágot a pécsi közönségnek, de a pécsi közönség egy babérágat se juttatott a levegő meghódításában harcoló hős fiúnak, hogy a szalagját pécsi emlékül eltehesse s megőrizhesse öreg napjaira, vagy amíg mártírhalállal ki nem múl. Sőt, amíg alig kétezer ember rakta le obulusait a fönséges, csodás, isteni látványért, közel tízezer azokat a helyeket kereste ki, ahonnan ingyen láthatta a csudát.

Dobos István pilóta

A sajtó megtette kötelességét, lelkesen propagálta a vállalkozást. A rendezőség is elkövetett mindent, hogy mindenki tudomást szerezhessen a magyar pilóta pécsi repüléséről. Nagy költséggel előkészítette a repülés nagy napját. Hatalmas falragaszok hirdették az eseményt. Zenekar járta be a várost. Meg is mozdult a közönség apraja nagyja, de a repülés színhelyén, az új vásártéren kirakott székek nagy része üresen maradt. Jó, hogy mégis volt annyi érző lélek és nemesebben gondolkodó érdeklődő, amennyi a költségek fedezéséhez elegendő áldozatot nyújtott. Városunk előkelőségei sorában ott láttuk Nendtvich Andor királyi tanácsos, polgármestert, Oberhammer Antal rendőrfőkapitányt, Rauch János városi főmérnököt, Reéh György tanácsost, Szilvek Lajos dr. kanonokot, Egry Béla dr. Pécs szab. Kir. város országgyűlési képviselőjét, Waniss Sándor főszolgabírót, a katonatisztikar élén Baumgartner Emil ezredest, a pécsi 69. gyalogezred parancsnokát, s a társadalmi életünk több ismert alakját. Igen szép számmal jelent meg a hölgyközönség s nagy elismeréssel tapsolt a derék pilótának.” (Pécsi Napló. 1913. július 8.)

Néhány rövid adat Dobos Istvánról, a nagyszerű magyar pilóta legendáról:

  • A magyar motoros repülés úttörője, repülőgép építő, kinek alakja szorosan összefonódik a repülés hőskorával.
  • 1910-ben Horváth Ernő tanárnak, repülőgép konstruktőrnek a repülőgépeit asztalosként építette.
  • 1910. március 29-én Svachulay-géppel letette a pilótavizsgát. A Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az 5. számú pilótaigazolványt kapta.
  • 1911-ben Takács Sándorral elhatározták, hogy repülőgépet építenek, de ez már az első kísérleteknél összetört. Ezután pilótaként dolgozott tovább.
  • 1913-ban, vidéki városokban – így városunkban is – bemutató repüléseket tartott.
  • 1914-ben több magyar repülési idő és magassági rekordot is megdöntött.
  • Az I. Világháborúban pilótaként teljesített szolgálatot, majd berepülő pilóta lett.
  • Az 1919-es Tanácsköztársaságban vállalat szerepe miatt (Szamuely Tibort vitte Kijevbe), a Horthy korszak nemkívánatos személyként, mellőzte. A Magyar Aero Szövetség is kizárta tagjai közül.
  • Hosszas nélkülözés és munkanélküliség után csak gróf Wenckheim József alkalmazta magánpilótaként.
  • 1937. június 1-jén, egy új repülőgép próbarepülése közben lezuhant és életét vesztette.

Kép forrása: Internet. Dobos István Modellező Klub honlapja

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 91.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés