A rendezvény emblémája
Szerettem volna a vezetőség valamelyik tagjával interjút készíteni, bár a konferencia magyar szervezőbizottságának tagjai felé előre be kellett nyújtanom a kérdéseket, egyikük sem vállalta. A magyar sajtóreferens javaslatára és tolmácsolási segítségével (amiért ezúton is köszönetet mondok) az angol lelkész Theodore Gill újságíróval beszélgettem, aki a Keresztény Egyházak Világszövetsége kommunikációs részlegének főszerkesztője.
Ön, mint lelkész és újságíró, hogyan értékeli a konferenciát médiaszakemberi szemüveggel?
Nézze, ez egy egyházi konferencia, amelyet mély spiritualitás jellemez. Nem biztos, hogy érdekli az embereket a szervezet és az alkotmánya átalakítása. Az egyházak feladata az, hogy erőt gyűjtsenek és növeljék a hívők számát.
Ön szerint mi az oka annak, hogy a legnagyobb létszámú delegáció az Egyesült Királyságból érkezett 29 fővel, magyarok pedig alig vannak?
Rev. Dr. Guy Liagre, a CEC főtitkára
Az Európai Keresztény Egyházak Szövetségének 115 tagja van, a 250 küldött ezeket az egyházakat képviseli. Az Egyesült Királyságból 11 egyház küldötte van itt, önöktől négy egyház képviselteti magát. Különösen nagy egyház a Church of Scotland, mely komoly energiát fektettek be és anyagilag is támogatja a szervezetet.
A főtitkár viszont egy Magyarországhoz hasonló lélekszámú országból, Belgiumból került ki. Ennek mi az oka?
A főtitkár Dr. Guy Liagre egy kis egyház, a United Protestant Church Belgium küldötte. Négy nyelvet beszél és nagy egyházi múlt van mögötte.
A szervezethez nem tartozó egyházak is képviseltetik itt magukat megfigyelőként?
A válasz egyértelmű igen. Szeretném kiemelni, hogy itt van a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) – melynek elnöke Erdő Péter bíboros (a szerk. megjegyzése) –kommunikációért felelős igazgatója is.
Mit gondol, a kis egyházaknak sikerül nagyobb befolyást kiharcolni a jövőben?
Valószínűleg igen.
*
A konferencia
Következő beszélgetőpartnerem Steinbach József református püspök volt, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke és a Dél Dunántúli Református Egyházat is képviseli.
Püspök Úr! Ön tartotta a nagygyűlés bevezető ökumenikus liturgiájú istentiszteletét, amelyen az egyházi méltóságokon kívül jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke is. Prédikációjában Ön beszélt a kommunikáció megváltozott szerepéről is a globalizált világban. Mit gondol mennyire jutott el az üzenet az emberekhez? Milyen volt a média visszhang, én a magyarra gondolok?
Nem hiszem – hozzáteszem sajnos – hogy az embereket túlzottan érdeklik a keresztény egyházak alkotmánya, együttműködési problémája. Megmondom Önnek őszintén, hogy a feleségemet kértem meg, hogy gyűjtse össze az anyagokat.
Mi az oka annak, hogy bár Magyarországon van a rendezvény, a magyar delegáció négy főből áll, a román 11 fős és az Egyesült Királyság 29 fővel képviselteti magát?
Szigorú kvóta rendszer van, az egyházak hívőinek számától függ, hogy hányan lehetnek küldöttek. Magyarország kihasználta a lehetőségeket és megfigyelők is vannak hazánkból.
Szívesen elolvastam volna az Ön által elmondottakat magyarul, de sem a sajtóirodán, sem az interneten nem találtam. Mi ennek az oka ?
Én leadtam a Református.hu szerkesztőségébe a sajtó ügyekkel nem én foglalkozom.
A főtitkár egy kis egyház tagja, Elképzelhető, hogy valamikor a vezetőségbe egy magyar is bekerüljön?
A belga főtitkár valóban egy kis egyházból került ki, de nagyon hosszú egyházi múlttal rés tapasztalattal rendelkezik. Magyar vezetőségi tag egyhamar nem kerül a felső vezetésbe, ahhoz nagyon hosszú és kitartó munkára van szükség.
Milyen eredményt vár a nagygyűléstől?
A kis egyházak tovább növeljék befolyásukat az eddig az eddigi három helyen – Genfben Brüsszelben és Strasburgban – lévő irodák egy központban működjenek és aktualizálódjon az alkotmány a megváltozott körülményekhez.
Visszatérve a kommunikációhoz, korábban a vasárnapi egyházi műsorokat még délután megismételték!
Valóban az jó volt, de most csütörtökön a Duna Worldön történik ez, viszont ezt az egész világ magyarjai láthatják. Jobb volt a régi rendszer, de megváltozott a televízió műsorstruktúrája.
Nem tudnának lobbizni más egyházakkal?
Igaza van.
Fontosnak tartanám, ha egy összefoglaló kommünikét kiadnának magyarul a nagygyűlésről, és azt püspöki szinten ellenőrizzék.
Megfontoljuk javaslatát.
Köszönöm szépen Püspök Úr a beszélgetést!
Én is szerkesztő Úr! Isten áldását kérem munkájához.
*
Harmadik beszélgetőpartnerem Nagytiszteletű Fehér Attila, a Romániai Evangélikus- Luthéránus Egyház Püspöki Hivatal egyházkerületi főtanácsosa volt.
Nagytiszteletű főtanácsos Úr! Kérem, beszéljen arról, kiket képvisel?
Jelenleg hozzávetőlegesen 30 ezer hívő tartozik egyházunkhoz, 39 gyülekezet és 118 szórványközösség keretében. Erdélyi eredetünk következtében nagyfokú nyitottság jellemzi egyházunkat más egyházak, kultúrák és etnikai népcsoportok felé. Ez abban is megmutatkozik, hogy istentiszteleteinken és gyülekezeti alkalmainkon öt nyelven hirdetjük Istennek igéjét: magyarul, németül, szlovákul, románul és angolul.
Szolgálataink sokszínűek, az istentiszteletek mellett rendszeres alkalmakat tartunk a gyerekeknek és az ifjúságnak (hittanórát, baba-mama klubot, vasárnapi iskolát, konfirmációi oktatást, ifjúsági bibliaórát és istentiszteletet), valamint felnőtteknek szóló különböző alkalmakat (felnőtt-, családi, illetve presbiteri bibliaórát, nőszövetségi alkalmat stb.
Mi az Ön véleménye arról ,hogy a nagygyűlésen a román delegáció 11 tagú, a magyar pedig csak négy?
Bár én is Románában élek, Kolozsvárott, én a magyar egyházat képviselem, mint a többi Erdélyben élő magyar.
Mondjon néhány szót magáról!
Teológiát végeztem, két kis gyermekem van, szeretnék egy harmadikat is rövidesen. Feleségem orvos. Nem szívesen járok ilyen összejövetelekre valaki helyett jöttem.
De jól érzi magát, mert igen vidámnak tűnik!
Azért, mert valaki lelkész, azért lehet vidám is.
Ön bizonyára több nyelven beszél.
Valóban magyarul, románul, németül és angolul. Úgy volt, hogy mehettem volna Amerikába doktori ösztöndíjjal, de püspököm nem engedett. Ennek köszönhetem, hogy megismertem feleségem, és lett két szép gyermekem, már nem neheztelek a püspök úrra.
Bizonyára beszámol otthon a tanácskozásról.
Valószínűleg írok egy anyagot. Felhívom szerkesztő úr figyelmét két internetes újságunkra. Az egyik a www.evangelikus.net, a másik www.evangluth.ro, érdemes olvasni.
Ha legközelebb Kolozsvárra jön, kérem keressen meg! Szívesen találkozom Önnel.
Még egyet áruljon el, a magyar pártok békességben élnek egymással?
Erre sajnos erre nem tudok pozitív választ adni.
*
A képen balról a szerző
Néhány személyes benyomásom a nagygyűlésről. Kemény munkaértekezlet volt néha napi tíz órát is dolgoztak az alkotmányon, sokszor soronként mentek végig rajta. A konferencia kulturális programja a résztvevők egyhangú véleménye szerit kitűnő volt.
A szervező bizottság nemzetközi és magyar tagjainak a magyar sajtót segítő munkája erősen kifogásolható volt. Egy Magyarországon zajló konferenciáról elvárt volna az ember magyar nyelvű összefoglalókat, a köszöntő beszédekeken kívül szinte semmi nem hangzott el magyarul. A magyar egyházi és egyéb újságírás szerintem nincs olyan fokon, hogy a magyar nyelvet teljesen kiiktassák. Ennek ellenére köszönetem fejezem ki a Református egyház sajtóval foglalkozó munkatársának, aki angolul folytatott interjúmhoz segítséget nyújtott, és gratulálok az evangelikus.hu internetes újságnak a kitűnő magyar nyelven írt cikkeihez.
*
Az alábbiakban Steinbach József püspök prédikációját olvashatják
Most tehát miért késlekedtek?
„(14) Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az Ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az Ő szájából. (15) Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. (16) Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül kérve az Úr nevét.” (Cselekedetek 22,14-16)
Steinbach József prédikációja
Igen tisztelt Európai Egyházak Konferenciája! Kedves Testvérek!
Mindig megnyugvást ad nekünk az a lehetőség, hogy Isten Igéjére figyelhetünk, minden nap kezdetén, kis és nagy döntések előtt, egyéni kegyességünkben ugyanúgy, mint a testvérek közösségében. Amikor Isten Igéjére figyelünk, azzal megvalljuk, hogy a mi bölcsességünk nem elég ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, Isten vezetésére van szükségünk, aki mindent jól tud, és szépen intéz. Amikor Isten Igéjére figyelünk, elismerjük, hogy az Úrtól függünk, Rá szorulunk, az Ő megváltó szeretetére, életünkben, munkánkban, szolgálatunkban, bajainkban, halálunkban. Amikor azonban megtapasztaljuk, hogy Isten Igéje szól, amikor hangot hallunk az Ő szájából (14), akkor újból és újból öröm és békesség támad a szívünkben, mert az Ige megszólalása jelzi, hogy élő Istenünk van, aki szolgálatra küldött el bennünket, ebbe a világba, szolgálatunkat pedig megáldja.
Ez az öröm és békesség van most is a szívünkben, amikor az Európai Egyházak Konferenciájának Budapesti Nagygyűlésén – a nyitó istentiszteleten együtt figyelhetünk az Úr szavára, és az Ő vezetését kérve hozhatunk majd döntéseket.
Három oldalról közelítjük meg a felolvasott Igét: a felolvasott igeversek felől, majd megváltozott világunk felől, amelyben az egyházaink végzik szolgálataikat; végül a kettő találkozása kapcsán, tegyük fel a kérdést, amit az Ige is megfogalmaz: mit cselekedjünk, hogyan tovább, hogyan tanúskodjunk Isten felismert akaratáról ebben a megváltozott világban, késlekedés nélkül?
A felolvasott Ige (14)
Röviden foglaljuk össze a felolvasott igerész előzményeit. Pált Jeruzsálemben, a templomban elfogják, a római ezredeshez viszik, ahol ütlegelni kezdik, az ezredes menti meg az életét. Pál szót kap a sokaság előtt. Ekkor ismét bizonyságot tesz megtéréséről; azt is elmondja, ami a damaszkuszi fordulat után történt vele: hogyan vezették be Damaszkuszba, hogy állt elé egy Anániás nevű testvér, aki Isten eszközeként megfogalmazta Pál küldetésének lényegét, ahogy azt, a mai Igében hallhattuk.
Induljunk ki abból, hogy Isten kiválasztott bennünket, ahogy ezt Anániás hírül adja Pálnak: „Atyáink Istene választott ki téged…” (14a). Ez a kiválasztottság elsősorban az Isten kegyeleméből fakadó üdvbizonyosságot jelenti, amely nélkül nem létezhet keresztyén szolgálat. Pál apostol nemcsak megtérése történetének narratívájában utal erre többször, hanem leveleiben is. „Kiválasztott minket magának, már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben” (Efezus 1,3-4).
A választottság azonban ebben a világban valamilyen konkrét, Istentől rendelt feladatra vonatkozik; mindig abban mutatkozik meg, amit ezért a világért, a másik emberért teszünk. Vagyis a választottság ebben a világban soha nem tehet elbizakodottá, hanem mindig szolgálatot jelent. Bármely területre rendelt az Úr, az adott helyen, az Ő szolgálatára vagyunk kiválasztva. Ez a szolgálat pedig mindig a másik ember (közösség, csoport, nép) javának szolgálatában, és építésében mutatkozhat meg. Ez azok irányában is érvényes küldetés, akik egészen mást gondolnak „dolgokról”, mint mi; sőt ekkor igazán nagy kihívás ez a küldetés.
Isten kiválasztotta az Ő népét, Egyházát, minket arra, hogy hirdessük az evangéliumot. Ez az evangélium, Jézus Krisztus evangéliuma, az örök élet evangéliuma, amely ezt a földi életet is alapjaiban képes átformálni. Ebben nem gyengülhetünk, egy megváltozott, felgyorsult világban sem. Sőt, ekkor kell igazán összefognunk, erőinket egyesíteni, egymás hite által épülni, hogy szolgálatunkat be tudjuk tölteni. A „hogyan tovább” kérdése kapcsán nagyon fontos ez a szempont.
Az evangélium hirdetésére késszé tesz az Úr. Erről beszél az Ige, hiszen ezzel összefüggésben szól arról, hogy mi jellemző Isten választottaira? (14b-15) – Isten választottai meglátják az Igazat; az egyetlen Igazat, az élő Istent, és akit elküldött, az Úr Jézus Krisztust. Egy bizonytalan világban Isten választottai az Urat követik, aki irányt, utat, fix pontokat, biztos értékeket mutat. Ez elengedhetetlen ma, a keresztyén egyházak szolgálatában, vállalni a krisztusi irányt. Minden megújulás alapja ez. Anániás a már megtért, de még bizonytalan Pálnak mondja ezeket a szelíd, de határozott gondolatokat. Pál akkori helyzete nagyon is hasonlít a mi mostani helyzetünkhöz. – Isten választottai nem testi szemeikkel látják meg az Igaz, egyetlen Istent, hanem úgy, hogy meghallják az Úr Igéjét, hogy hangot hallanak az Úr szájából. Miközben hallgatják, rendszeresen olvassák Isten Igéjét, miközben elcsendesednek felette, és folyamatosan tanulmányozzák azt, közben meghallják az Isten szavát, az Igében az üzenetet, benne Isten adott helyzetre vonatkozó akaratát. – Isten választottai ugyanis ismerik az Úr akaratát.
A jelenlegi helyzet
Nagy döntés előtt állunk. Megváltozott a világ, megváltozott Európa, átalakult a társadalom, benne az egyház, a keresztyénség, az ökumenikus mozgalom, a pénzügyi lehetőségek kontextusa. Ezek a változások ráadásul egyre gyorsabbak, amelyek emberileg kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné teszik a holnapot, amely sokakban bizonytalanságot ébreszt. Ám, nem szabad, hogy ez bennünket is elbizonytalanítson, de az új helyzet mindenképpen kérdések elé állít bennünket, hogyan tovább? Nem szabad késlekednünk, figyelnünk kell Isten szavára, hogy választ kapjunk a „hogyan tovább” kérdésére; – arra, hogy ebben a megváltozott környezetben, mi az Ő akarata, a szolgálatunkat illetően, – hogy aztán ennek ismeretében haladhassunk tovább.
Milyen az a világ, milyen Európa, amelyben élünk, és ahol szolgálnunk kell? Kikerülhetetlen, hogy az Európai Egyházak Konferenciája is szembenézzen ezzel a kérdéssel, és ez alapján gondolja újra saját maga szolgálatát és szervezetét is.
A globalizált Európa többféle válságot átélt és átél, miközben többféle elmélet létezik a globalizáció jövőére nézve, a teljes összeomlástól egy igazságosabb, fenntarthatóbb, rugalmasabb globalizációs kultúráig, amelybe a szolidaritás is belefér. Számos társadalmi probléma felmerül itt. Elsősorban a bennünket is erősen érintő szekularizáció, urbanizáció, a kommunikációs robbanás. Mindezeket csak érinthetem: közösségi hálózatok megjelenése a véleménynyilvánításban és politikában, új technológiák lavinája, a multikulturalitás, új bipolaritások (szegénység és gazdagság; iszlám és keresztyénség), öregedő társadalmak, megnövekedett munkanélküliség, szociális biztonság megteremtésének kihívásai, – az életmód megváltozása, felgyorsult élet, mobilizációs, migrációs irány, településszerkezet megváltozása, – az emberek mentális állapota, ki nem mondott értelemvesztettség. – Hogyan éljünk együtt békében, ebben a sokféleségben, és sokféle probléma közepette? – Mit tud üzenni ilyen helyzetben az evangélium, és az azt közvetítő egyház?
Mi a szerepünk az emberiség nagy közös kérdéseit illetően, az élet védelmében? Ilyen a teremtésvédelem, a környezetvédelem, az életet védő etikai kérdések felvetésének területe. – Mit tehetünk, ezeken a területeken, akár evangéliumi szempontok megfogalmazásával, az ügyért való konkrét, közös cselekvésben?
Európa vallási térképére tekintve kérdések özöne zúdul ránk: hogyan alakul a vallásszabadság, mint alapvető szabadságjog, hogyan hat mindez az evangélium kommunikálására, alapvető igazságaink képviseletére, az egyház prófétai szolgálatának lehetőségére; vagy maradjunk meg csupán a szeretetszolgálat szintjén? – Hogyan valósulhat meg az evangélium kommunikálása, és a másokkal való békés együttélés. Hogyan működhet egymás mellett misszió és a közös európai értékek tisztelete?
Már említettem, de külön ki kell emelnem: számolni kell a növekvő szekularizációval, amely együtt jár a nyilvános szférában peremre került vallás jelenlétével. Az egyházak fennhatósága, a keresztyén értékek egyre gyakrabban kérdőjeleződnek meg, vagy nem is veszik őket figyelembe. Az evangélium nem áll meg a „nyilvános igazság” szintjén. Az egyházaknak keményebben kell dolgozni azért, hogy hangjukat meghallják a társadalomban, miközben számos más hang is versenyképesen szólal meg. – Mit tehetünk ebben a helyzetben, hogyan tehetjük versenyképesebbé az evangéliumot, vagy ez eleve teológiátlan kérdésfelvetés; hiszen az evangélium, a kifejezésnek eme értelmében nem versenyképes, és erre nem is kell törekedni?
Az Európai Egyházak Konferenciája eddig is szeme előtt tartotta ezeket a kérdéseket, amelyek azonban egyre hangsúlyosabban kopogtatnak az ajtónkon – és hatékony, pontosabban fogalmazva, áldott képviseletük egyre nagyobb kihívást, és átgondolt, megújult szolgálatot kíván!
Hogyan tovább? (15-16)
Az üzenet és a jelenlegi helyzet ismeretéből következik a kérdés: Hogyan tovább?
Pál világos feladatot kapott, ahogy mi is. A feladat, azóta sem változott, ez ma is ugyanaz, vitathatatlanul. Isten választottai meglátják az igazat, meghallják az Úr szavát, megismerik az Úr akaratát, hogy tanúskodjanak az Ő Igéjéről. Itt az Ige pontosítja azt a feladatot, amit az előbb már körülírtunk. A tanú arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott. Ezért a tanúságért szenvedni is kész, mert érintett az üzenetben. A tanú feladata több, mint a hírnök feladata, aki csak abban érdekelt, hogy továbbadja a rábízott üzenetet. A tanúsághoz hozzátartozik a „mártyria”. Ez a tanúskodás minden embernek szól: át kell, hogy hassa a társadalmat, szolgáló szeretettel, minden missziói agresszió nélkül.
Pál ezt a feladatot Istennek tetsző módon (módszerrel) teljesítette. Ez ma is irányadó. Pálnak az ő saját korában kellett az evangélium örömhírét kommunikálnia. Mindig az adott helyzethez alkalmazkodva változtatott az evangélium hirdetésének módján, de soha nem adta fel az evangéliumot: mindig rugalmas volt, egy határon belül, az ügy érdekében! Pál szolgálatában határozottság és szeretet, Istenre való teljes ráhagyatkozás, és mégis a hatékonyság érdekében átgondolt cselekvés (például, először a városokba ment) együtt lelhető fel. – Ma sem lehet másként. A feladat akkor sem volt könnyebb, mint ma.
Pál felkészült erre a tanúskodásra, leírja az Ige, hogyan tette ezt. Készüljünk fel mi is, hasonlóan, újból erre a tanúskodásra! Mit kellett tennie Pálnak, hogy előkészüljön erre a feladatra? Fel kellett állnia, meg kellett keresztelkednie, meg kellett tisztulnia, és segítségül kellett hívnia az Úr nevét (16), hogy minden ember előtt tanúskodhasson arról, amit látott és hallott (15). Pál a tanúskodás feladatát kapta, erre emelte fel, tisztította meg, és támogatta az Úr. Pál nem késlekedhetett, azonnal engedelmeskednie kellett (16). Mi sem késlekedhetünk.
*
Isten áldja meg az Európai Egyházak Konferenciájának Nagygyűlését, hogy az Ige üzenetét komolyan véve dönthessünk és tanácskozhassunk. Az Úr áldjon meg mindnyájunkat!
Ámen
Hozzászólások