Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
7. nap
Már megint eltelt egy nap. Éppen egy hete kerekedtünk útnak, nagy várakozással és bizakodással. Harmadik társunk majd legközelebb jön, mert ő hirtelen rosszul lett indulás előtt két nappal, és most a Kardiológián gyógyítják. Jobbulást neki!
Miután én már két éve követtem a „derecskei harcot” az Interneten, amit a szakemberek a Gyógyító Központ igazgató-főorvosával az élen vívtak, 2012 augusztusában örömmel olvastam, hogy munkájukat végre siker koronázta.
A száraz széndioxidfürdő kezelést az OEP támogatja. Ez óriási eredmény! Hiszen ettől fogva a szerényebb anyagiakkal rendelkezők is igénybe tudják venni a gyógykezelést. Gyakori, és súlyos betegségekhez is megvan a segítség, ha az erre illetékes szakorvosok felvilágosítják betegüket a gyógyulás lehetőségéről, és a páciens dönthet. Ha valaki bővebb információt szeretne, a Mofetta ebben is segít.
Nem kell feladni a reményt, például az érszűkületben szenvedőnek sem. Az itt megfordulók egy része már ott tartott, hogy lemondott róla a legjobb szakember is, és az amputációt helyezte kilátásba.
Éppen ezen a délelőttön találkoztunk össze, és a mofettában egymás mellett ülve beszélgettünk egy korombeli hölggyel, aki jó példa az említett esetre. Kezelésének negyedik napján idesúgta, hogy „kezd a lábam melegedni”. Azt hiszem ennél alig lehetett boldogabb napja mostanában. Még most is borsózik a hátam, ha arra gondolok, mi lett volna a sorsa mofetta-kezelés nélkül. Mert egyértelmű, az addig alig működő erekben megindult az élet!
Ez csak egy saját tapasztalati jó példa volt, de többről is írhatnék.
A ma reggeli kezelés alkalmával, megfogadva főorvos úr tanácsát cselekedtem. Jól bírtam a 25 percet, és a hátralévő napokban szintén nem volt semmi probléma. Sőt! Egyre energikusabbnak érzem magam, kicsit könnyebb a felfele menet is.
Mivel hamarabb végeztünk a mofiban, ugyanis szombat-vasárnap gyógytornaszünet van, ki (le!) mentünk a piacra.
A csevice: széndioxid-buborékok az Almás patakban
Lőn meglepetés! Összesen négy árus volt, ruhások, vegyesek, és egyetlen zöldséges. Mi idős nénikékre, bácsikra számítottunk, akik kiskertjeikből elhozzák a felesleges zöldséget, gyümölcsöt, mint faluhelyen szokták.
Azért bevásároltunk ám! 1 fokhagymát, 1 lila hagymát, 2 db paradicsomot, 2 db banánt. Ez került 300 kemény forintba!
Mint a mesében!
Almás patak a jázminnal
Innen, miután a vendéglátónkkal találkoztunk, az Almáskút patakhoz sétáltunk, ahol megmutatta, hogyan buborékol az ott feltörő száraz széndioxid. Nehéz volt róla fotót készíteni. Elmondta még, hogy a faluban egy magánháznál lehet csevice (szódavíz) vizet kóstolni, és vásárolni is, ha viszünk műanyag palackot. A természetes szódavizet a föld mélyéből elektromos szerkezet segítségével szívják ki.
A derecskei gyerekek és az egész falu, az ifjúság egyik kedvenc énekesnőjének koncertjét hallgathatták, láthatták kora délutánig. Kertünkből kitűnően lehetett hallani a nagy zenebonát. Én már csak így nevezem, mert ez a nagy hangerő ebbe az idilli csendbe nem illik. Tudom, a gyerekek nagyon élvezik.
A zene folytatásaként az elmaradhatatlan égi koncert is elkezdődött, nagy dörgés, villámlások közepette.
No, de rajtunk nem fog ki az időjárás! Az eső elcsendesedése, és vacsora után a szokásos esti sétánkra mentünk.
Reggel korán kelünk, Egerben szeretnénk szétnézni.
8. nap
Ma kirándulós napunk volt.
Jól kezdődött a nap! Reggeli után felkerekedtünk, hogy Egerbe utazunk. Hátizsákkal felszerelkezve kiálltunk a buszmegállóba, és vártuk, hogy jöjjön a busz. Kicsit gyanús volt nekem, hogy senki emberfia nem várakozott, csak mi. Már elmúlt jócskán az indulási idő, amikor rápillantottam a menetrendre, látom ám, hogy vasárnap lévén ez a járat nem közlekedik. Semmi probléma, akkor menjünk a másik irányba, ahol még nem jártunk.
Így lett az úti célunk Salgótarján. A busz pontosan érkezett, kevés utassal, barátságos sofőrrel. Az első üléseken foglaltunk helyet, hogy mindent jól lássunk. Kérdéseinkre a buszsofőr készségesen válaszolt, sőt később az érdekességekre is felhívta a figyelmünket. Idilli táj kísérte utunkat, lejtők, emelkedők, kanyarok váltakoztak. Apró falvakon keresztül haladva, feltűnt egy-egy szép kis templom, rendezett terecskék, emlékművek.
Láttunk több ajtót sorakozva a hegyoldalban, állítólag a mögöttük lévő helyiségekben régen a bányászok felszereléseiket tartották. Salgótarján régi bányászlakásai felől érkeztünk a városba, láttuk a Bányász Művelődési Házat is.
Furcsa volt ezután a magas házak, toronyházak (18 emeletes is volt!) látványa.
A főtér szép tágas, szökőkutas, kényelmes padokkal, egy része fiatal fákkal beültetve. Sokan töltik itt idejüket, az idősebbek a fák árnyékában beszélgetnek, a gyerekek vidáman futkároznak, jól érzik magukat. Innen fellátni a Stációkra, ahol éppen néhány turista ballag felfelé a cikk-cakkban kialakított gyalogos úton. A hegy túloldala, néhány kilométerrel távolabb már Szlovákia.
Közben kisütött az áldott nap! Fagyival hűtjük magunkat, mert kis idő elteltével a betonrengetegben nagy meleg lesz. Úgy érezzük, mintha katlanban lennénk. Bezzeg Derecskén, a klíma is fantasztikus!
Egy érdekes formájú betonépületet fedezünk fel, amit éppen renoválnak, majd a Karancs Szálló is feltűnik. Közben egy kevés gyümölcsöt vásárolunk, majd egy régi építésű templom felé vesszük az irányt. Az utca felől magas támfallal van a lépcsősor megerősítve, mert a templom dombon van. A kb. 40 lépcső „megmászása” után lihegve pihenünk meg a hűvös épületben. Megérte, hogy feljöttünk! Egy, igaz eléggé leromlott állapotú, de szép templomot láttunk. Egyhajós, mellékoltárokkal, és freskókkal díszítve.
A Bányász Múzeumra sajnos már nem jutott időnk, igyekeznünk kellett a buszpályaudvarra.
50 perc múlva ismét Mátraderecskén voltunk.
Szép út volt, és jó kirándulás. Már nem is bánjuk, hogy az egri buszt elszalasztottuk! Majd legközelebb figyelmesebbek leszünk.
(A szerző felvételei)
(Folytatjuk)
Hozzászólások