Egy lelkes fiatal pécsi amatőr, Császár Géza diák repülési kísérlete
Császár Géza, a kicsit ironikus hangvételű, remek pécsi újságíró, a repülés elkötelezett híve és avatott ismerője volt. Ő volt az, aki 15 éves diákként, 1910-ben, saját tervei és elképzelései alapján, városunkban repülőgépet épített.
Budai Külvárosi Katolikus Kör
A pécsi közvéleményt élénken foglalkoztatta a fiatalember – akkortájt ugyancsak utópisztikusnak számító – izgalmas kísérlete.
A helyi sajtó is több érdekes riportot közöl erről.
„Munkatársunk beszélt a fiatal aviatikussal, aki tüzetesen elmagyarázta a repülőgép szerkezetét és kezelésének módját is. A 15 éves fiú biplánját saját maga építette a nagy nyári szünetben és a páratlan mestermunka valóban ügyes és szép alkotmány. Még nincs ugyan teljesen készen, mert a vászon fedőlapok hiányoznak róla, de hihetőleg a jövő héten már pótolják a hiányt és akkor a fiatal aviatikus megkísérli azt, ami Ikarusz óta legizgatóbb álma, vágya és kívánsága a gyarló földi embernek, repülni fog.
Miután azonban Császárnak nincsen semmiféle motorja, a felszállást olyképpen fogja megkísérelni, – ez az első repülőkísérlete lesz – hogy Grósz Imre üszögi földbirtokos szívességből átengedi autóját, amely vontatni fogja a repülőgépet addig, amíg az a kormányos manőverezése és a légnyomás következtében fel nem száll.
…A „masinát” a budai katolikus körben tették ki közszemlére, a pécsiek ámuldozva nézegették, mi a csoda lehet ez.
…A csinos, hatalmas repülőgép, amely három pneumatikus keréken nyugszik, illetve gurul. Szélessége 8 és ½ méter, hosszúsága viszont csak hét méter. A csavar hátul van elhelyezve a kormányülés mögött. A gép magassága csak két méter és középen van elhelyezve az az egyensúlyozó készülék, amely a fiatal aviatikus saját találmánya.
Vajon mi sarkallta ezt a pécsi fiatalt a nem éppen veszélytelen vállalkozásra?
…Az ifjú aviatikusnak egyébként dicséretes és a magunk részéről csak helyeselhető terve van. Meg akarja előzni a városunkba érkező Leon Versepuy francia aviatikust, aki szeptember 4-ére hirdeti felszállását. Ő előbb akar felszállni, ha ugyan a közönség áldozatvállalása lehetővé teszi, hogy a vászonburkolatot megvehesse és a gépre szerelhesse, hogy ilyenformán megmenthesse a francia versenytárssal szemben a magyar név becsületét.” (Pécsi Napló. 1910. augusztus 8.)
Francia aviatikus – pécsi aviatikusnak. Többször írtunk arról, hogy Császár Géza, a pécsi tanítóintézet növendéke saját konstrukciójú repülőgépet épített. A gép készen van, de természetesen nincs motorja, mert a motor sok pénzbe kerül, nálunk Magyarországon pedig még nem haladtunk annyira, hogy meg volna bennünk a hajlandóság a technikai haladást előrevivő találmányoknak a támogatása. Lám Franciaországban, amely a repülés tekintetében messze elől vezet a többi nemzetek előtt, egész másként áll a dolog. A köz, egyesek, nagy lapok egész vagyonokat áldoznak csak díjakra, hogy azokkal támogassák, sarkallják a feltalálókat. Francia embernek kellett Pécsre is jönnie, hogy az első támogatást nyújtsa Császárnak, a fiatal pécsi aviatikusnak. Versepuy Leon ugyanis, aki tudvalevőleg vasárnap száll fel a pécsi lóversenytéren, a fölszállás jövedelmének két százalékát ajánlotta fel Császár gépének hangárjára. A francia pilótának volt érzéke az iránt, hogy a fiatal aviatikust támogatni kell és erre érzékének nemes formában adott kifejezést. Úgy halljuk egyébként, hogy a vasárnapi repülőnap vállalkozói a hangárt, amelyet Versepuy gépe számára építettek, felajánlják Császár részére. Így császárnak majd nem is kell hangárról gondoskodni és a befolyó összeget majd egyéb szükséges kiadásokra, fordíthatja. (Pécsi Napló. 1910. augusztus 31.)
A sajtó és a közvélemény hangadói a „szent ügy” támogatására közadakozásra szólítottak fel.
Sajnos a remélt támogatás elmaradt, az emberek csak mosolyogtak és tréfálkoztak a „bolondos” vállalkozáson.
Császár Géza könyve
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy voltak nemeslelkű támogatói is a pécsi repülésnek:
„A pécsi, általában a magyar aviatika történetének teljességéhez tartozik annak felelevenítése és ismételt feljegyzése, hogy Zichy püspök 1910-ben egy 200 koronás, akkor igen jelentős adománnyal tette lehetővé egy pécsi repülőkísérlet megvalósítását.” Császár Géza: Acélszárnyak (A pécsi repülés története) 106 p.
Császár Géza viszont nem az a fiú volt, akit csak úgy egyszerűen el lehetett téríteni merész vállalkozásától.
Megoldotta a hangárkérdést és 1910. év szeptemberének első napjaiban Versepuy francia aviatikus pécsi repülő bemutatója előtt (1910. szeptember 4.) megkísérte a levegőbe emelkedést.
…Az ifjú aviatikus nem kapott motort, nem kapott pénzt, Grósz autóját sem kapta meg. A gépet szétszerelve egy rácvárosi téglaszárítóban helyezte el és ott, amikor újra összeszerelte nem fért vele ki az ajtón. Egy jó ötlettől elkapatva egyszerűen kidöntötte a szárító egyik oldalát és közel tízezer ember jelenlétében, kigurította a lomha gépmadarat a lóversenytérre. Itt 300 ember akaszkodott a motornélküli gép köteleibe. A közepes szélben rohanó emberek felbillentették a gépet néhány méter magasba, ott a gép lefordult, lezuhant és pozdorjává törött.
Szerencsére a fiúnak néhány horzsoláson kívül nem esett baja és viszonylag épségben húzták ki a romok alól.
A közönség, amely kétségtelenül igen jól mulatott a látványosságon elégedetten távozott. És másnap felrepült az a francia, aki egyébként „kollegialitás” –ból összes bevételének 2 %-át ajánlotta fel a pórul járt diák számára.
Szerencsére neki sem voltak bevételei. Ellenben másnap az ő gépe is összetört.” Császár Géza: Acélszárnyak (A pécsi repülés története) 107 p.
Csak egy kis megjegyzés: Versepuynak, a francia aviatikusnak gépe Pécsett nem tört össze csak az utolsó felszálláskor megrongálódott. Előtte több esetben – a pécsiek nagy álmélkodására – sikeres repüléseket hajtott végre.
Megítélésem szerint az akkori magyar városok közül nem sok büszkélkedhetett azzal, hogy saját repülőgépe van, úgyhogy minden okunk megvan arra, hogy erre a technikai teljesítményre, – utólag is – teljes joggal büszkék lehessünk.
Hozzászólások